Százéves a nagy szesztilalom

Közerkölcsjavító intézkedésnek szánták, de közbiztonságromlás és gigantikus korrupció lett a vége. 1920 januárjában indult az USA-ban a legendás szesztilalom.
Veres István

2020. január 20. 09:15

h

William Faulkner regényei, a Van, aki forrón szereti, vagy a Stallone-féle Oscar-film is a szesztilalom Amerikájában játszódik, olyan közegben, amelyben az alkohol ugyan tilos, mégsem tűnik el az emberek mindennapjaiból. 1920. január 10-én szavazták meg az 1919. októberi törvényt konkretizáló rendeletet, ez pedig megtiltotta a 0,5 százalékosnál magasabb alkoholtartalommal rendelkező italok fogyasztását, gyártását és forgalmazását. Volstead-törvényként (Volstead Act) is emlegették, mivel kidolgozója Andrew Volstead republikánus politikus volt.

 Nőjogi párhuzammal

Bár az alkoholizmusra nem csak szociális, hanem gazdasági problémaként is tekintettek a törvényalkotók (akinek az alkalmazottai részegesek, az nem képes annyi hasznot termelni), a törvény mégis Thomas Woodrow Wilson elnök vétójának ellenére lépett életbe. Hogy megosztotta a társadalmat, az enyhe kifejezés, hiszen addigra már a 48 akkori USA-tagállamból 26-ban tiltották az alkoholt, vagyis nem állítható, hogy a kezdeményezésnek ne lett volna társadalmi támogatottsága. Egyik legnagyobb támogatói a protestáns nőszervezetek voltak, elsősorban a Nők Keresztény Absztinencia Szervezete (WCTU), de olyan politikai párt is létezett, amely nevében viselte az alkohol elleni harcot (az 1869-ben létrehozott Nemzeti Prohibíciós Párt, eredeti angol nevén National Prohibitionist Party). Kansas államban már 1881-ben szesztilalmat vezetnek be, a századfordulótól egyre erősödtek a hangok, hogy az USA alkoholmentes ország legyen, az első világháborúban pedig a németellenes közhangulat miatt kapott egy plusz löketet a javaslat, hiszen a szeszfőzdéket Amerikában leginkább bevándorolt németek üzemeltették.

Mai szóhasználattal talán leginkább családvédelminek nevezhetnénk azokat a propagandaanyagokat, amelyekben gyakran jelent meg az alkohol a családok, gyerekeiket nevelő és a háztartást vezető családanyák fő ellenségeként, akik sok esetben éppen az alkohol miatt nem számíthattak a férjükre. A nők társadalmi szerepvállalásának kezdetén tehát az emancipációs mozgalmak számára az alkohol tilalma az egyik fő téma volt, amelyben a nőszervezetek is megnyilvánultak. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem voltak szeszpárti nők, akik Sört akarunk! feliratú transzparensekkel is hajlandóak voltak szesztilalom-ellenes tüntetésre vonulni.

Kun Béla is kipróbálta

Magyarországon száz éve szintén megpróbálkoztak a szesztilalommal, méghozzá a Tanácsköztársaság idején. Amellett, hogy az alkoholizmus itt is egyre nagyobb társadalmi problémát jelentett, amelyre a szociálisabb programokkal előálló politikai erők reflektálni próbáltak, az első világháborúból hazaért katonák nagyon gyakran törtek be bolti raktárakba vagy nemesi pincékbe, hogy szomjukat oltsák. A Kun Béla vezette Tanácsköztársaság 1919 májusában kezdte meg az alkoholos italok gyártásának, kereskedelmének és fogyasztásának tilalmát, a megszegéséért hatalmas pénzbüntetés és börtön járt. A jogszabály viszont itt is betarthatatlannak bizonyult, így a kormányzat gyorsan kiskaput nyitott: bizonyos betegségek gyógyításának céljából az orvosok rendelhettek alkoholt. A sörrel-borral és pálinkával gyógyuló betegek száma innentől kezdve ugrásszerűen megnőtt, de a börtönök így is tele voltak a tilalmat megszegőkkel.

Nem lehetett betartani

Az 1920 januárjának közepén hatályba lépett jogszabályt érvénybe levésének tizenhárom éve alatt nem sikerült betartatni. A hatóságok Amerika-szerte mindössze ezer prohibíciós ügynökkel dolgoztak, és bár a rendőrség időnként keményen fellépett, vagy nagy csempészszállítmányokat foglalt le, az emberek hamar megtanulták, hogyan találhatnak kiskapukat. A nagyvárosokban illegális kocsmák ezrei működtek (sok esetben a föld alatt), Kanadából és Mexikóból pedig folyamatosan áramlott a csempészalkohol, amely a fináncok vagy más hatósági személyek lefizetésével mindig megtalálta az útját a fogyasztókig (főleg, mivel a hatósági személyek is sok esetben a fogyasztók körébe tartoztak). Persze, volt egy réteg, főleg az említett pártok és szervezetek pártolói, akik komolyan betartották a tilalmat, általánosságban azonban a kiskapukat kereste mindenki. Megnőttek például a papok és egyéb egyházi személyek misebor-rendelései – nyilvánvalóan ők is kereskedtek vele, illegálisan. A prohibíciós időszak igazi nyertesei viszont a gengszterbandák voltak, főleg az amerikai alvilág olasz származású képviselői, akik leosztották maguk között a piacot, megvesztegették a megfelelő embereket, és hatalmas tőkét halmoztak fel a szeszkereskedelemmel. Ügyleteik sokszor véres utcai csetepatékká fajultak, ezek közül a legismertebb az 1929-es Valentin-napi mészárlás, amelyben Al Capone és a vele szövetséges bűnbandák emberei hajtottak végre megtorlást az Észak-Chicagót kezében tartó Bugs Moran emberei ellen.

Hosszú lecsengés

1933-ban, nem sokkal Franklin Delano Rosevelt elnök hivatalba lépése után enyhítettek a Volstead-törvényen, 3,2 százalékra emelve az italok legális alkoholtartalmát, így a sörök és a csökkentett alkoholtartalmú borok megengedetté váltak. Egyes tagállamokban azonban továbbra is ragaszkodtak a teljes tilalomhoz, Mississippiben például csak 1966-ban törölték el.

Az amerikai szesztilalom a világ egyik legkontraproduktívabb intézkedéseként vonult be a történelembe, hiszen valódi célját nem érte el, teremtett viszont néhány újabb problémát. Mindazonáltal egyes országok valamilyen formában ma is alkalmazzák, például Svédország, így az iszákosabb svédek leginkább Dániába járnak lerészegedni.

A szocializmus utolsó évtizedeiben nálunk is volt részleges szesztilalom: reggel 10-ig nem lehetett szeszes italt kapni, hogy az emberek eljussanak munkába. Persze az újságosoktól kezdve a boltosokig mindenki ki tudta szolgálni az érdeklődőket: mindennapos volt, hogy reggel Pravdába vagy Új Szóba csavarva, kétdecis laposüvegekben kapta a munkásember a rumot, a gint, a vodkát vagy a borovicskát. Az emberi lelemény itt is megmutatkozott: az üvegek barna bakelitkupakja hosszúkás kiképzésének köszönhetően megfordítva féldecis pohárként is szolgálta gazdáját. 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/3. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Középiskolai felvételi útmutató

Ersek, bardos

Listavezetők vitája az ÚJ SZÓ stúdióban II.

NAKA illusztráció

Három, választási csalással kapcsolatos esetet vizsgál a NAKA

adóhivatal

Akadozik az adóportál

rendőrség illusztráció

Drogot árult egy nő Vágsellyén, őrizetbe vette a rendőrség

čaputová újságírók

Čaputová oknyomozó újságírókat fogadott

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.