Szállnak a darvak

Cs. Liszka Györgyi

2019. január 9. 09:15

Vagyis múlnak az évek. Azt is már csak az idősebb olvasóim tudják, ha ugyan még tudják, hogy függ össze a cím az első mondatommal. Nem baj, sőt jó, hogy előbb-utóbb mindent felvált valami jobb, lehet, kevésbé jó, de legalább új. Slágert, életformát, szokásokat, ez az élet rendje, mondták a régi öregek. Mi, új öregek meg még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy az élet rendjén bölcselkedjünk, előttünk még a nagyja, legalábbis munkaviszonyilag. Nekem például, hiába, hogy átléptünk ismét egy küszöböt, még mindig legalább tíz évem van a nyugdíjig. Holott tíz éve is tíz volt. Ha ez így megy, tíz év múlva is tíz lesz, és mi, emberek, örök életűek leszünk ezen a földön. Csak éppen a Föld rogyik ki alólunk, önző állatok alól, akik mindent magunknak akarunk, mindent meg is szerzünk, és mégis egyre elégedetlenebbek vagyunk, hiszen ami megvan, az már nem kell, az kell, ami még mindig nincs. Ha meg nem megy, ráfogjuk a Demokráciára (mintha e szó, a fogalom egy undok nőszemély volna, aki minden szépnek és jónak az elrontója), ő tehet mindenről. Nem azok a kisistenek és kiskirályok, akiket mi (demokratikusan, valamennyien) választottunk magunknak, ó, dehogy, ők szentek, az Isten áldja meg őket, ugye? Költözzenek csak be a várainkba, kastélyainkba, sajátítsák ki az intézményeinket, csináljanak saját vadászterületet az erdeinkből, emeljék meg a saját fizetésüket, mikor úgy érzik, kevés, nekik ez kijár, hiszen értünk gürcölnek éjt nappallá téve.

Arról meg, hogy tönkrement az egészségügy, hogy a patikában már nem lehet egy koronáért receptet kiváltani, a Demokrácia tehet, az a riherongy. Ő viszi haza rendre a mi befizetett adóinkat vagy finanszíroz belőlük saját játszótereket. Az is ennek a cédának a műve, hogy megszűntek a szövetkezetek (én még emlékszem, gyermekkoromban mennyi volt a sírás-rívás, hogy jöttek a bakancsos prolik, és elvettek mindent, földet, jószágot, szekeret, gépeket, vagyis szövetkezetesítettek, pedig közös lónak túros a háta), mintha nem rajtunk, embereken múlna, hogy okosan szövetkezünk-e. Ha nem tudunk, az nem a mi hibánk, dehogy, maga Demokrácia az oka. Annak semmi köze az egészhez, hogy mi olyan természettel áldattunk meg, mely jobban örül a másik kudarcának, mint a sikerének, mert a másiknak a sikerétől egyenest rosszul van, megbetegszik, kínoknak kínjait éli meg. No nem én, hanem ő. Ő, te, ti, ők az irigyek, akik nem örülnek az én sikeremnek. Ezt ez a sorosista, ballibsi, illibsi Demokrácia hozta!

És olcsó volt az élet, igen, egy korona, maximum kettő a tej, három vagy öt a túró, igaz, mást nem is lehetett venni, és szidtuk miatta azt a jó világot, mint a bokrot, vágyakozva, nem kevesen menekülve a demokratikus, szabad Nyugatra. Persze, nem tudtuk, mert soha meg nem tapasztaltuk, hogy az árubőség fizetésképtelenné tehet, sőt koldusbotra is juttathat, ha leküzdhetetlen bírvágyunk kölcsönfelvételekre ösztökél, de higgyék el, nem a demokrácia tehet arról, hogy mi mennyire vagyunk ostobák vagy okosak, hogy tovább látunk-e az orrunknál. Hú, de verték belénk a hetvenes, nyolcvanas években a rothadó Nyugat ideáját, s akkor is azok, akik kijárhattak, és élvezték az összes előnyét a kinti demokráciának. Az meg már mekkora volt, hozzájutni egy-egy ilyentől valami frenszi reklámszatyorhoz, úgy hordtuk a billás meg más nejlontáskákat, mint Habony ma a Guccit. És lám, szálltak a darvak, vége lett egypár nyárnak, ősznek s bizony, télnek is, már 2019-et írunk, a horoszkóp szerint jó évnek nézünk elébe, a közvélemény-kutatás szerint 2018-ban olyannyira nőtt a hazai lakosság elégedettsége, hogy négyötödünk érzi jól magát, a benzin ára is még mindig olcsóbb, mint Hongkongban, s amerre néz az ember, minden tele. Tele az utak autókkal, tele az áruházak áruval, vásárlókkal, tele a kávéházak, kocsmák, vendéglők fogyasztókkal, és igen, tele a kórházak és az orvosi várótermek is, de alighanem ezek a dolgok sem választhatók el egymástól. És akkor még a hűtlenekről nem is beszéltünk. Azt okvetlen olvassák el a Lélekben.

Megújult.

A VASÁRNAPi munkás éjszaka után álmos utcák fogadtak minket.

Goce Smilevski: Freud húga

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Újra vizsgálat indult az újságíró halála kapcsán

VIDEÓ: Harabin rappelt egyet az elnökválasztás kapcsán

„Ilyen jubileumról álmodtam”

A nagy meleg miatt megszakíthatják a versenyeket a tokiói olimpián

Avicii családja alapítványt hoz létre a zenész emlékére

Húsz éve ellopott Picasso-festményt találtak Hollandiában

Legfrissebb galériák
Olvasta már?