Sok az idős, kevés az idősotthon

Vrabec Mária

2019. október 3. 09:15

tt

Ahogy a vakáció alatt a gyerekekkel foglalkoztunk, októbert, a szépkorúak hónapját az ő problémáiknak szeretnénk szentelni. A téma valamennyi olvasónkat érinti, hiszen vagy a szülei öregek, vagy már maga is az, vagy pedig előbb-utóbb az lesz. Márpedig Szlovákiában nem könnyű koros, beteg, magányos embernek lenni – ez az ország egyszerűen nem nekik való vidék. Sem a szociális otthonok hálózata, sem az egészségügy állapota, sem a fiatalabbak körülményei nem olyanok, hogy akinek idős, gondoskodásra szoruló hozzátartozója van, az nyugodtan hagyatkozhasson az intézményes ellátásra, vagy biztos lehessen abban, hogy mindig lesz, aki segít, tanácsot ad. Ezt a kérdéskört próbáljuk októberi sorozatunkban körüljárni – reméljük, mindannyiunk hasznára és okulására.

Aki már próbálta hozzátartozóját idősotthonban elhelyezni, azt tudja, hogy egy ilyen intézménybe nehezebb bejutni, mint egy elitiskolába. Ami megfizethető, arra hónapokig kell várni, és utóbb gyakran kiderül róla, hogy inkább elfekvő, mint gondozó, ahová pedig azonnal be lehetne költözni, az a kisnyugdíjas számára megfizethetetlen.

Arról már a Vasárnap június 4-i számában írtunk, hogy a statisztikai hivatal jelentése szerint 2018 negatív értelemben volt fordulópont Szlovákia számára. Az országban először magasabb volt a 65 év felettiek száma, mint a 14 év alattiaké. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a lakosság elöregszik. Az idős embereknek pedig ellátásra, gondoskodásra, felügyeletre van szükségük, amit a mai életmód és munkahelyi elvárások mellett sokan csak úgy tudnak megoldani, ha szüleiket idősotthonban helyezik el. Már ha találnak megfelelőt és megfizethetőt, mert a számvevőszék (NKÚ) idei jelentése szerint Szlovákiát az ilyen intézmények akut hiánya fenyegeti.

Hosszú várólisták

Ez azt jelenti, hogy egy-két éven belül legalább egy évig kell majd várni az elhelyezésre, amelyet a rászoruló akár meg sem ér. Jelenleg kb. 7500-an várnak arra, hogy az általuk kiszemelt helyen üresedés legyen, és ők beköltözhessenek. Az átlagnyugdíjból megfizethető, azaz havi 400–600 euró havi díjat kérő intézményekből kevés van, holott mostanában épp az a negyvenes-ötvenes években született korosztály költözne be, amely többet nem tud fizetni.

Az ilyen olcsóbb idősotthonokat a helyi és megyei önkormányzat, helyenként egyház működteti, részben finanszírozza is, de mindig állami hozzájárulással. Utóbbit tavaly emelték, de az intézkedés csak a díjak összegét módosította, a várakozási időn nem változtatott. Szinte mindenhol többtucatnyian vannak várólistán, ahol nincsenek, oda nem is érdemes jelentkezni. Egy százötven férőhelyes intézményben évente általában tíz-tizenöt hely szabadul fel, miközben akár ötvenen is várnak elhelyezésre. „Sokan úgy taktikáznak, hogy már akkor bejelentkeznek, amikor még nem akarnak beköltözni, mert tudják, hogy úgyis csak két-három év múlva kerül rájuk sor. De a helyzet mindenképp tarthatatlan, mert nem mindenki tud várni, bármelyik családban bekövetkezhet előreláthatatlan helyzet, állapotromlás, amikor nincs más megoldás, mint az illető intézményi elhelyezése. Sajnos ez ma nálunk olyan luxus, hogy egyik hétről a másikra csak a tehetős családok tudják megoldani” – mondja Ivana Melíšková, a pozsony-lamacsi idősotthon igazgatója.

Látogassuk hetente

A soron kívüli és átlagon felüli ellátás akár ezer-ezerötszáz eurót is jelent havonta, és az összegben már nemcsak a mosás, vasalás, takarítás, hanem rehabilitáció, masszázs, pedikűr, fodrász is benne foglaltatik. Mindennek ellenére az egyik ilyen pozsonyi luxuspanzió alkalmazottja szerint a kiemelten jó ellátásban részesülő öregek is lehetnek boldogtalanok. „Két éve dolgozom itt, magas beosztású politikusok szülei is vannak a klienseink között. Azt látom, hogy minél többet fizetnek, annál ritkábban látogatják a szüleiket, de azok, szegények, mindig találnak valami mentséget a gyerekeiknek. A mi lakóinknak tényleg mindenük megvan, de itt is csak azok elégedettek, akik a beköltözés előtt sem voltak családcentrikusak, és mindig feltalálták magukat idegenek között. Aki kötődik az otthonához, a gyermekeihez, a megszokott életritmusához, az a világ legpazarabb idősotthonában sem fogja jól érezni magát” – mondja Edit, a pozsonyi luxus-nyugdíjasotthon vezető ápolója.

Természetesen sok családban anyagi, szervezési és egyéb okok miatt nincs más megoldás, mint hogy az idős rokonok intézményi elhelyezése. És ez nem is kell, hogy feltétlenül traumát okozzon, ha az illetővel megbeszélik a dolgot, lehetőség szerint ő választja ki a helyet, ott anyanyelvén beszélhet, igényeinek megfelelő az ellátás, valamint a személyes szabadsága, és ami a legfontosabb: rendszeresen és gyakran látogatják. „Ez legalább heti egyszeri, de inkább kétszeri alkalmat kellene, hogy jelentsen; ilyen gyakoriságnál lehet még fenntartani a szoros családi kapcsolatokat. Kétheti, havi látogatások esetében már csak rokoni látogatásokról lehet beszélni, az ennél is ritkábbak pedig csupán udvariasságiak. Ha az idős embert nem viszik időnként haza, nem vonják be a családi eseményekbe, vagy legalább nem látogatják hetente és beszélnek vele mindenről, ami a családban történik, akkor bármilyen közeli családtag, távoli rokonná degradálják. Ezt ő is érzi, és a tapasztalataim azt mondatják velem, hogy ha nem volt a viszony már az intézményes elhelyezést megelőzően is kimondottan rossz, akkor utólag a gyermekei is bánják, felróják maguknak” – mondja Michal Patarák pszichiáter.

Ne hazudjunk nekik

Látogatni azonban csak azt lehet, akit már sikerült valamelyik idősotthonban elhelyezni, és ez korántsem egyszerű. A leginkább keresett, egyházi fenntartású intézményekben megyénként öt-tízszeres a túljelentkezés, és akár ötéves is lehet a várakozási idő. Nem sokkal jobb a helyzet a megyei fenntartásúakban sem, amelyekben nemcsak idős, hanem különböző fogyatékossággal élő személyeket is ellátnak. Megyénként három-négyszázas várólistákat vezetnek, és bár a törvény előírja, hogy a helyi önkormányzatok kötelesek hozzájárulni a helyi lakosok intézményi ellátásához, azok ezt gyakran megtagadják, ha magánintézményről van szó. Milada Dobrotková, a Szociális Szolgáltatók Szövetségének alelnöke szerint felháborító, hogy sok község akkor sem járul hozzá lakosa elhelyezésének költségeihez, ha azt saját fenntartású intézményben nem tudja megoldani.

Márpedig a szlovákiai községek többségében nincs idősotthon, aki intézményes ellátásra szorul, annak bizony nemcsak a saját portájától kell búcsút vennie, hanem a falujától is. Nem tudja, hová, milyen körülmények közé kerül, kinek lesz kiszolgáltatva, sokszor még azt sem mondják meg neki, hogy soha többé nem jön haza. „Nagyon gyakran szembesülök azzal, hogy az idős embert úgy hozzák hozzánk, hogy elhitetik vele: ez csak átmenetei megoldás, néhány hét múlva hazaviszik. Mind tudjuk, hogy nem igaz, csak az érintett nem. Ezt nem tartom jó és tisztességes megoldásnak, mert az így félrevezetett idős ember nyugtalan, folyton hazakészül” – mondja Csörgő Árpád, a bősi idősotthon igazgatója.

Elmennek az ápolók

A helyhiány mellett a másik nagy probléma, hogy ezek az intézmények folytonos munkaerőhiánnyal küzdenek. A szakképzett ápolók inkább külföldön vállalnak állást kéthetes turnusokban, mint hogy itthon dolgozzanak. Michal Papajčák, a szlovák számvevőszék szóvivője arra is felhívta a figyelmet, hogy az idősotthonok több mint egyharmadában nincs annyi szakképzett alkalmazott, amennyinek a lakók száma szerint lennie kellene. „Ezenkívül az alkalmazottak átlagéletkora csaknem eléri a hatvan évet, így a következő időszak legnagyobb feladata az lesz, hogy a fiatalabb korosztály számára vonzóbbá tegyük az ápolói szakmát, és a tapasztalt ápolókat hazacsábítsuk külföldről” – nyilatkozta a szóvivő.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A teljes Gorilla-hangfelvétel a média kezébe juthatott

Frissítve

VIDEÓ: Matovič botrányt okozott Fico sajtótájékoztatóján

Olyan részeg volt, hogy nem vette észre a szembejövő kombájnt

GALÉRIA: Fehér lovon pózolt Kim Dzsong Un

A munkáltatóknak sem tetszik a jövő évi büdzsé

A búcsúzó Sabovčík: „Szaltó közben már nem lehet visszakozni”

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!