Sikeresnek lenni - Saját vagy mások elvárásai mozgatnak bennünket?

Számtalan motivációs előadást hallhatunk, melyek biztosnak látszó eredményekkel kecsegtetnek, főleg, ha példaértékű történeteket mesélnek azokról, akik már alkalmazták a módszert. A 21. század azt ígéri, bárkinek bármi sikerülhet. A valóság azonban ennél jóval szigorúbb, mert nagyon komoly elvárásoknak kell megfelelni. Tudjuk már, hogy nem elég a „flow”-ban úszni, tanulni kell, és képezni magunkat, a változó feltételekhez rugalmas alkalmazkodással és stressztűrő kitartással.
Vasárnap

2019. július 9. 09:30

Ha valami eléggé fontos, akkor is megpróbálod, hogyha az esélyek ellened játszanak.
Elon Musk

Több száz évvel ezelőtt sikeresnek számíthatott egy jó fegyverkovács, akinek hírét messze földre elvitték, egy jó orvos, akinek a betegei gyógyultak, egy udvari zenész, akinek dallamai bejárták az országot. A tehetség és a tudás biztos alap volt, nem kellett tárgyalástechnika és meggyőző kommunikáció, a tevékenységben elért eredmények önmagukért beszéltek.

A fogyasztói társadalom médiavilága felülírta ezt az értékrendet, mikor a siker kérészéletű változata létjogosultságot nyert a kemény munkával és szaktudással elérhető karrierrel szemben. A mai notabilitások már nem hasonlítanak a régiekre, mert ugyanazon a polcon létezik a tudós és a negyvenmilliós követői táborral rendelkező influencer. De mégis azt kell mondanunk, a valódi és főként tartós pilléreken alapuló siker záloga az optimális önértékelés, önbizalom és önbecsülés triásza, mely mindig ott van, és segítségünkre lesz a nehezebb helyzetekben is.

A fogyasztói társadalom egyik nagy csapdája, amely a nőket szokta nyomasztani: karrier vagy család? Így feltehetjük a kérdést: Mikor mondhatunk egy nőt sikeresnek? Ha szül négy gyereket, és családanyaként a maximumot nyújtja, vagy ha van három diplomája, és huszonkilenc évesen már komoly pozíciót tölt be? Ezt a kérdést ma általánosságban nem lehet megválaszolni, csak egyénileg lehet eldönteni – kinek-kinek mi a fontosabb az életben, és melyik elvárásnak akar igazán megfelelni. Elvárásokból ugyanis akad bőven. Ma már az óvodásoknak is felvételizniük kell az általános iskolába, vagyis nagyon korán átesünk megmérettetéseken, és hamar kiderül, hogy sokat kell letennünk az asztalra, ha érvényesülni akarunk. Mint ahogy az is, hogy mindezt eredményesen végigcsinálni csak úgy lehet, ha valakinek jól működik az önismerete és az önértékelése. E két utóbbi fogalom nem mást jelent, mint hogy az ember körülbelül tisztában van azzal, hogy milyen tulajdonságai vannak, és hogy bizonyos helyzetekben milyen viselkedés jellemző rá. Hogyan viselkedik csoportban? Hogyan viselkedik érzelmileg feszült vagy kritikus helyzetekben? Nagyjából elégedett-e önmagával?

Ha felteszik a kérdést önmaguknak: tudják-e, milyenek Önök, akkor valószínűleg mindenki, aki olvasott már némi pszichológiát, és foglalkozik egy kicsit önmagával, legalább huszonöt tulajdonságot fel tudna sorolni. Ám e publikus tulajdonságlistánk egy nagyon könnyen megközelíthető tartomány, amely általában nem a lényeget tartalmazza, hanem az evidenciákat: szőke vagyok, vagy barna, okos vagy buta, szeretek beszélni, vagy sem. Ez a leíró felszín. A lényeg, amely az életet igazán meghatározza, nem ez, hanem az, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagálunk érzelmileg.

Mit jelent a siker?

Vannak, akik számára a siker fogalma nehézségekkel, csalódással, veszteségekkel párosul, vagy olyan élethelyzeteket jelent, amelyekben a siker hajszolása egyfajta kényszernek látszik.

A sikernek nagyon sok fajtája van, tehát nehéz egyértelműen definiálni. Sikeresnek ma általában azt az embert nevezzük, aki szép karriert fut be, és nincsenek egzisztenciális problémái. Ugyanakkor az élet szempontjából még nagyobb sikernek tarthatjuk, ha valaki egy agyvérzés után féloldali bénulásából megtanul újra járni, írni, beszélni. De azt gondolom, óriási siker az is, ha egy onkológiai diagnózis után valaki, már tünetmentesen újra kezdi élni az életét. Sigmund Freud óta sikerességen azt értjük, hogy ha az ember életének alappillérei nagyjából rendben vannak: a személyisége, a magánélete és a munkája. Ha az én és a világ, a körülöttünk lévő szűk környezet jó egyensúlyban van, akkor az élet örömöket és nehézségeket egyaránt tartalmazó folyamat, amelyben akár jól is érezhetnénk magunkat.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbb helyzetben az ember saját magának is köszönheti, ha boldogtalan lesz. Persze nyilván vannak objektív körülmények és lehetőségek az életben, amelyek megléte vagy hiánya nagyon sokat számít. Természetesen óriási különbség, hogy valaki egy dúsgazdag amerikai családba születik, vagy pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, egy rozoga falusi viskóba. De egy életen át ennek tudatában csalódottságban élni nem érdemes. Való igaz, hogy bizonyos szociális hátrányokat nem lehet eltüntetni, de megtévesztő, ha a két külső körülményt akarjuk egy szinten összehasonlítani, mert mindenkinek a saját életében kell tudnia megvalósítani önmagát.

Siker és sikertelenség

A saját boldogtalanságunkat úgy biztosíthatjuk be a legjobban, hogy nem elérhető célokat tűzünk ki magunk elé, hanem elérhetetleneket. Nem optimisták és nyitottak vagyunk, hanem feszültek, erőszakosak, kétségbeesettek és dühösek. Ilyenformán bármelyikünk elintézheti, hogy egész életében úgy érezze: történhetett volna másképp, de a világ nem engedte. Érdemes szembenéznünk azzal, hogy a saját életünk forgatókönyvének mi magunk vagyunk a szerzői.

A siker egyik fontos záloga, hogy kitűzött céljaink a realitásban tesztelt képességeinkhez legyenek igazítva. Ez azt jelenti, hogy azon a területen kell megvalósítanunk önmagunkat, amelyen kipróbáltan jók vagyunk. A „ha én is keresett informatikus lehetnék...” gondolatok abban az esetben, ha egész életünkben bukdácsoltunk matematikából, jól jelzik a vágyak képtelenségét és azt is, hogy ennek valamilyen egyéb tudattalan érzelmi érdek fenntartása a célja.

Amikor valaki úgy gondolja, ő nem tehet arról, ahogy az élete zajlik, akkor általában azt látjuk, hogy sodródik az árral: nem ő irányít, hanem mindig valamilyen külső körülmény. Ilyenkor ideje változtatni ezen, és kezünkbe venni a kormánylapátot.

Mit tehetünk, ha időközben felismerjük, hogy ez a forgatókönyv nem az, amelyet valóban szeretnénk megvalósítani? Mindenkinek az életében több olyan szakasz is adódhat, mikor szinte teljesen át kell írni a forgatókönyvet. Ha valaki képes objektíven nézni önmagát, ezt meg is tudja tenni, de vigyázni kell, nehogy az új változat ismét teljesíthetetlen elváráson alapuljon.

Ahogy a klasszikus viccben: Valaki perlekedik a Jóistennel, hogy a lottóötös neki miért nem sikerül soha, pedig annyira, de annyira szeretné! Akkor a Jóisten leszól: „Édes fiam, legalább egy lottószelvényt vegyél!”

Valamit tehát kell tennünk magunkért! Ha saját magunkra támaszkodva élünk, akkor saját forgatókönyvünk lesz. Sok ember van, aki mások életét éli. Ez ugyan pillanatnyilag kényelmes megoldásnak tűnhet, de garantáltan boldogtalanok leszünk. Érdemes egyszer rendesen végig gondolni, hogy az ember milyen célokat akar elérni, és mi mindent szeretne átélni élete során, mert majdnem mindent képesek vagyunk megvalósítani, amit igazán akarunk, és amiért elég sokat teszünk. Ilyenkor tényleg nincs lehetetlen, és a siker boldogságérzéssel jár majd.

Tari Annamária pszichoanalitikus

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A felvidéki magyar politika és az énvédő torzítás

Az első Hold-misszió 50. évfordulója

II. Erzsébet szakácsot keres - ennyit lehet keresni a Buckingham palotában

Összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással az első Holdra szállás 50. évfordulóján feljuttatott űrkabin

Úszódöntőket nézhetünk a tv-ben

GALÉRIA: Így zajlott a pozsonyi Pride

Legfrissebb galériák
Olvasta már?