Pozitív töltés

Fehér is, fekete is. Hol ez, hol az. Egyszer pozitív hős, máskor kegyetlen lélek. Bánk bán junior, Csongor, Cyrano, Lucifer. Nagy szerepei a Nemzeti Színházban. Most éppen tamburmajor a Woyzeckben, VIII. Henrik Robert Bolt darabjában, és Alfredo a Rocco és fivéreiben. A tévében ő volt a Csak színház és más semmi szépen nekivetkőzött restaurátora. A moziban ő a Kölcsönlakás csábító jógaoktatója. Fehér Tibornak nincs oka feketében látni a világot. Ellátják szerepekkel. És nemcsak ott, ahol szerződésben van. Erős színész. Izmos tehetség.
Szabó G. László

2019. szeptember 3. 09:15

- Talabér Tamás felvétele

Mátészalkán született, Nagyecseden nőtt fel. Ezek ugye jó helyek?

Ami nagyon megmaradt bennem: sétálok apukámmal Mátészalkán, és mindenkinek köszönök. Apu meg szólt, hogy nem kell, itt nem ismerik egymást az emberek. Csodálkoztam, hogy lehet? Két évig Mátészalkán jártam gimnáziumba, emelt szintű magyar–történelem tagozatra. A Ludas Matyit próbáltunk a színjátszó körben. Előbb lúd voltam, aztán megkaptam Döbrögit. A harmadik évet már Nagykállóban kezdtem, dráma tagozaton. Érdekelt a dolog, hiszen folyamatosan jártam versmondó versenyekre.

Nagyecsed?

Tizennégy éves koromig csak ott éltem.

Fekete haj, fekete szem, fekete tűz?

És sok foci! Csodálatos volt az életem Nagyecseden. Szerető, gondoskodó családban nőttem fel. Anyukám óvónő, apukám víz- és gázkészülék-szerelő és -javító. Én valahogy mindig középpontban voltam. Ami nekem nagyon ment: megnevettetni vagy megríkatni az embereket. Hallgattak, figyeltek rám. Össze tudtam fogni a társaimat. A házunkkal szemben volt egy üres telek. Ott szedtük a csigákat, és versenyeztettük őket, melyik mászik gyorsabban. Évente kétszer a nagypapám kaszálta le a nagy füvet. Nyáron mindig ott gyűltünk össze. Apukám focikapukat is hegesztett. Ha az utcán futballoztunk, a rózsa hamar eltűnt a ház elől. Ha az udvarban, a szőlő látta a kárát. Három sor szőlője volt a papának. Magának csinálta a bort, megiszogatta. Egyszer egy osztálykirándulásról vittem neki ötputtonyos tokajit. Nagyon sok pénzembe került, de megvettem neki. Belekóstolt és kiköpte. Azt mondta: „Á, fiam, a saját boromat nem adnám ezért!” Az ősz volt a legrosszabb időszak. Elkezdődött a suli, tanulni kellett. De szeptember végén, október elején a papa elkezdte a szüretet. Tölcsér, darálógép, folyt a finom must, aztán jött a prés. Imádtam segíteni neki. A nagymamám nem tudott nélkülem kettőt lépni. Állandóan a nyomában voltam. Nem tudott elmenni tőlem sehova. Mire megfogta a biciklit, én már ott ültem a csomagtartón. Öcsémmel, apukámmal horgászni jártunk. Sokféle halat fogtam már. Kétkilós márnát, négy és feles afrikai harcsát, öt és fél kilós tokhalat, hatkilós amurt, tizenhat kiló harminc dekás pontyot. De rosszalkodni is tudtam. Törtünk-zúztunk, ha fociztunk. Három napig fát vágtam a szomszéd néninek, mert szétrúgtuk az üvegkorlátját.

Budapest, a színművészeti egyetem mekkora robbanás volt az életében?

Vártam nagyon, hogy felköltözhessek, de az elszakadás azért megviselt. Tátott szájjal néztem Budapestet, hogy mennyi itt az ember, milyen szélesek az utak, mennyi ház, mennyi üzlet van itt. Úgy éreztem, nekem itt kell élnem, ez az én helyem, az én városom. Nem volt sírdogálás. Amikor tudtam, hazamentem. A húsvétot, a nyarat, a karácsonyt mindig otthon töltöttem.

Utánanézett már, milyen vér folyik az ereiben?

Még nem. De amikor hosszú hajjal, csokibarnára sülve sétáltam Egyiptomban, mindenki olaszul szólt hozzám. Spanyolországban feküdtem a tengerparton, ott is olaszul szólított meg két olasz lány. Ők is azt hitték, hogy olasz vagyok. Ledöbbentek, amikor angolul válaszoltam.

Mediterrán típus, kétségtelen.

A habitusomat tekintve igen. Ha mind a négyen otthon vagyunk, anya, apa, öcsém és én, vacsora közben azon nevetünk, hogy simán elmehetnénk olasz családnak. Nagy hang, nagy érzelmek, nagy szeretet. Mi ezek vagyunk!

A Nemzetiben is „családtagnak” érzi magát?

Ha jó darabot próbálunk, akkor ott alkotás van, és felszabadultan mozgok.

Játszik másutt is. Például Alföldi Róbert rendezésében, az Őrült nők ketrecében az Átriumban.

Kíváncsi típus vagyok. Kellenek az új impulzusok. Megölne a monotónia.

Hogyan fogadta, amikor a grúz David Doiasvilitől megkapta Cyrano, az érzelmes szívű, sziporkázóan szellemes párbajhős és költő, csúnyaságában is büszke lovag szerepét?

Összeszorult a gyomrom, amikor megláttam a szereposztást. Azonnal megkérdeztem a rendezőt, miért döntött mellettem. Azt mondta: „Te Cyrano-jellem vagy!”

Valóban az? Én inkább Cyrano riválisának, a jóképű, szolgálatkész Christiannak gondolom.

A mi értelmezésünkben Cyranónak nem a nagy orra miatt van komplexusa. Ő nem tud élni szeretet nélkül. És én pont ilyen vagyok. Meghalok az emberek szeretetéért. Szeretek szeretve lenni. Nekem ez a lételemem, ebből táplálkozom. Szeretek mindenkivel jó kollegiális, munka- vagy baráti viszonyban lenni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk, haragudjunk egymásra. Soha nem is voltam haragtartó. Mindig megbocsátottam, bárki bármit tett ellenem. Teljesen felesleges terheket cipelni. Mindjárt vége ennek az útnak, minek? Olyan dolgokon sem szoktam keseregni, amelyek elmentek mellettem. Mindig mindenben a pozitívat keresem. A Rocco és fivérei Alfredójával heti két bokszedzést kellett beiktatnom az életembe. Ennek is örültem, ezzel is csak nyertem.

Élete első főszerepe a Bánk bán junior volt. Aztán Junior Prima díjas színész lett.

A nagy nemzeti tragédiákat borzasztó nehéz színpadra vinni. Katona József műve is nehéz anyag, Alföldi Robi rendezése mégis tökéletesen érthetővé tette a fiatalok számára. Nagyon jó emlék ez nekem. A Csongor és Tündénél is megijedtem. Ha egy pohár bor mellett olvassa el az ember, azt mondja, csodálatos mesés költemény. De nem színpadi darab. Csongorként egyetlen szituációs jelenetem Balgával van. A többi: ideakeresés. Jól sikerült előadás lett, szeretem játszani. A nézők is imádják, sok levelet, üzenetet kapok tőlük.

A Woyzeck ezreddobosa az első szerepe a Sztalker Csoporttal, az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós által alapított társulattal. Ott sem spórol az energiájával. Ezer fokon izzik.

Mindig minden feladatot a lehető legjobb tudásom szerint próbálok elvégezni. Még egy török szappanopera szinkronizálását is.

A pénzzel milyen a viszonya? Százszor átgondolja, mire költi?

Forgattam egy filmet tavaly nyáron. A Kölcsönlakást. Megfizették. Abból mentem el nyaralni. Egy hét Spanyolország, két hét Oroszország. De még mielőtt elmentem volna, felhívott egy rendező, hogy indul egy új sorozat, negyven nap forgatás. Szuper, mondtam. De három hétig nem leszek itthon. Visszahívtak. Hogy akkor döntsem el, forgatás vagy nyaralás. Lakásvásárlás előtt vagyok, jól jönne a pénz, mondtam az asszisztensnek, de ha nem megyek el pihenni, bent ragadok a mókuskerékben, nem tudok miből töltekezni, és úgy esem neki a következő évadnak, ahogy nem szeretnék. Mint egy kifacsart rongydarab. Úgyhogy maradt a nyaralás, és egy pillanatig sem bántam meg, hogy elment mellettem egy újabb sorozat. Rengeteget láttam, amit már nem vesz el tőlem senki.

A Woyzeckben nemcsak a játéka és az energiája, az orosznyelv-tudása is lenyűgöző.

Háromszor dolgoztam orosz rendezővel. Ha összeadom a hónapokat, azt mondhatom: fél év alatt a fülembe ült a nyelv.

Robert Bolt Egy ember az örökkévalóságnak című darabjában VIII. Henrik királyt játssza, aki új feleséget szerzett magának, a válása azonban az egyházi kánonba tapos.

Azért válik, mert nincs fiú utód. Hálás szerep, végig róla beszélnek, de csak egyszer jelenik meg. Robert Bolt fantasztikusan jó író. Hat és fél órát álltam a sorban a Frida Kahlo-kiállításon a Várban. Vittem magammal a drámát. Ötven méter ki is esett a fejemből. Fel se néztem, úgy olvastam el a művet. Egyből megettem. Azt éreztem, annyira jól ír ez az író, hogy a sorok között ott az instrukció, hogyan kell eljátszanom a szerepet. „Nem tűrök ellenzéket! Vagy velem vagy, vagy leesik a fejed!” – mondja a király az evangéliumi tisztaságú Morus Tamásnak, amikor függetleníteni akarja magát a pápai hatalomtól. Csodálatos színészi lehetőség ez is, imádom játszani. VIII. Henrik szerette a spánieleket. Csiszár Imre, a darab rendezője kitalálta, hogy nekem is legyen egy az előadásban, és kaptam is. Úgyhogy kutyával játszom, de egy világbajnok kutyával.

A teljes cikk a Vasárnap 35. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Két gólt rúgott a ráadásban, így verte a Besiktast a Slovan az EL-ben

Barcelonában bravúros döntetlennel rajtolt a Ferencváros

Ötéves kislányt gázoltak el Nagymihályban

Mondák, legendák és régi történetek egy zárt közösségből

Egy kutatócsoport szerint lehetséges felére csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást 2030-ra

Tizennégy ország íjászai versenyeznek Marcelházán

Legfrissebb galériák
Olvasta már?