Politikai címkefelhőn ülünk?

Avagy: felülünk-e a címkézésnek?
Rizsányi Attila

2019. augusztus 27. 09:15

jn

Gyerekkori emlékem, így kellően részletmentes, már csak a lényeg maradt meg belőle, hogy megy a tévé a háttérben, benne a Sas-kabaré, a jelenetben két úriembert alakítanak a szereplők, mintha kávéházban beszélgetnének. Egész jól alakul az alkalmi barátságuk, több kérdésben egyetértenek, egy húron pendülnek, egyre jobban örülnek az ismeretségnek. Majd egyszer csak elkezdenek újságot olvasni, illetve kezdenének, csakhogy az egyikük a Népszabadságot, a másik pedig a Magyar Nemzetet veszi elő, ezért hirtelen – enyhén fogalmazva – unszimpatikusak lesznek egymásnak. Az apámtól kérdeztem meg akkor, hogy mi volt ebben az érdekes, és a magyarázat, vagy ami abból bennem megmaradt, évekkel később igazolódott be csak igazán. Amikor ugyanis mindkét lap megjelenését felfüggesztették, egyértelművé vált, hogy nem a két újság a lényeg, hanem amit hozzátársítunk.

Migráns vagyok?

A politikában megszokott jelenség, minél jómadarabbak az alakítói, annál inkább, hogy megpróbálják leuralni vagy legalább számukra kedvezően befolyásolni a közbeszédet, igyekeznek ráhatni többek között az újságok tartalmára és azokon keresztül is az emberekre. És ha ebben sikerrel járnak, akkor számunkra szinte észrevétlen módon csempészik a szánkba a szavakat és mondatokat, vagy éppen radíroznak ki. Várady Tibor jogászprofesszor példája jut eszembe, aki az elmúlt rendszer egyik válóperes ügyének bizonylatában talált rá a férjet igazoló gyöngyszemre: ha járt is kocsmába, ezt csak a nép érdekében tette. Hasonló erejű jelenkori varázsszóként ő a munkahelyteremtést említi, de eszünkbe juthat akár a rezsicsökkentés, a hagyományőrzés (netán -teremtés), a külhoni vagy a multikulturális, és vagonszámra a többi, amelyek szépen mind kiürülnek, és új tartalommal, értelemmel töltődnek újra. Esetenként negatívval, és hogy megint személyes példával éljek: hiába tudvalevő, hogy a szótári értelemben véve én is migráns vagyok, azaz lakóhelyét megváltoztató személy, mégsem jelenthetem ki ezt teljes nyugalommal, amikor tudjuk jól, mennyi és milyen képzet társul hozzá. Olyannyira, hogy nem is egészen egyértelmű, az vagyok-e, és ha igen, olyan-e vagy milyen. És ki még (nem) az?

Adok én neked definíciót!

Még egy csavar, ha ezek a kedves politikusok elkezdenek – határozzuk meg most így – szakzsargonnal dobálózni, avagy politikai szakszavakkal meghatározzák önmagukat, a saját ideológiájukat és rendszerüket, és persze ezzel szemben az ellenségeiket; utóbbi esetben gyakran a szitokszógyártás is cél. Hogy ez mennyire sántíthat, arra a szűkebb és tágabb környezetünkben is bőven találunk példát. A legismertebb talán épp a kommunizmus esete lehet: a történelem során több, egymástól eltérő értelemben használták a pártok, rezsimek, személyek saját magukra, holott nem feltétlenül követtek azonos elveket, és ha még hozzávesszük, hogy mennyiben tértek el a fogalom alapvető értelmétől, messzire jutunk. Nagyjából oda, hogy az igazándiból kiürül, és csak a pontos rámutatás után (maoizmus, trockizmus, keresztény kommunizmus, eurokommunizmus, marxista–leninista kommunizmus) után töltődik újra egészen specifikus tartalommal. És hasonló jelenséget fedezhetünk fel akár a demokrácia, a szociáldemokrácia, a kereszténydemokrácia vagy éppen a liberális demokrácia esetében. És ez egészen nyilvánvalóvá válik, ha összevetjük a különböző országokban tevékenykedő, magukat azonos fogalommal meghatározó pártokat, pláne ha hatalomra kerülnek. Az egyik állam kormánya definiálhatja magát jobboldaliként, és azonos értékeket vallhat akár a szomszéd, magát inkább baloldalinak valló vezetéssel, és még szövetségesek is lehetnek, miközben a másik szomszéddal, noha hasonlóan sorolják be magukat, szöges ellentétei egymásnak.

Csak egyszerűen?

Ahogy az lenni szokott, a politikai irányvonalak is igazán a tettekben és a cselekvésekben mérhetőek, aztán ezzel párhuzamosan történhet a szócsavarás, amit érdemes fenntartásokkal, és főleg ésszel venni. Nem véletlenül töltenek meg egész könyveket az egyes ideológiákkal, politikai irányzatokkal és fogalmakkal kapcsolatos eszmefuttatások, mély víz ez a laikusok számára, de mivel mindannyiunkat érint – ahogy például az orvostudomány is –, megvannak a közérthetőbbé tett változatok, amelyek azonban részben torzak. Ahogy a szakorvos számára is megmosolyogtató lehet, ha néhány információmorzsából mi magunk akarjuk meghatározni, mitől fáj a fejünk, a politikai fogalmak kapcsán is rákérdez a hozzáértő, hogy konkrétan mire gondolunk, esetleg megkér, hogy fejtsük ki bővebben. Persze nem lehetünk mind szakavatottjai ennek a területnek sem, de ahogy az orvostól elvárjuk, hogy ne tévesszen meg bennünket, főleg ne kezeljen félre, hitesse el velünk, hogy a vérnyomásgyógyszer a rövidlátáson is javít, ugyanez elvárás lehetne a politikusokkal, közéletformálókkal szemben is. Ugyanakkor mind többször látjuk azt, hogy sokan vevők a direkt félremagyarázásra, a bagatellizálásra, az egyszerűnek tűnő, ám valójában irreális megoldásokra. Arra, hogy semmit nem kell tennünk, és mégis minden jobb lesz. Napfénytől gyógyul a gyomorfekély – aztán meg még napallergiánk is lesz mellé.

Hibridek és populisták

A meghatározás ebben az esetben sem oldható meg egy-két szóval, de talán a vészesen túlzó egyszerűsítésben fogható meg a populizmus lényege, amelynek aztán jórészt az ennek bedőlő választók isszák meg a levét – előbb vagy utóbb. Általában sajnos utóbb, és akkor aztán nem is kicsit, hiszen az ilyen módon manipuláló szereplők értenek ahhoz is, hogy fenntartsák a minden rendben látszatát, és sokszor nincs is nehéz dolguk, hisz egyszerűbb is ebben a tudatban élni, mint cselekedni. Vagy egy másik esetben találnak egy bűnbakot, ellenségképet, amelyre ráfogható a mégis tapasztalható rossz, és amelytől ők védelmet biztosítanak. Ehhez pedig gyakran az elévült vagy sántikáló azonosítások vagy a fél- és részigazságokon alapuló hasonlítások, meghatározások szolgálnak eszközül. Mindezzel és mindemellett, amíg épp senki nem néz oda (hisz épp a kreált ellenségképet lesi), könnyen meg lehet buherálni a fennálló rendszert anélkül, hogy erről a nép tudna. Azaz az elvileg demokratikus rendszert nem épp demokratikus eszközökkel alakítják kedvük szerint úgy, hogy ne nagyon tűnjön fel, így egy keverék jön létre, amit hibrid rezsimnek is nevezhetünk.

A szó mögött a szándék

Ebben a szó szerinti katyvaszban eligazodni esetenként a megalkotóinak sem egyszerű, akár már fogalmi szinten sem, mert alakulhat úgy az érdekük, hogy a meghirdetett ellenséget már jobb inkább barátként bemutatni, vagy fordítva. És hogy mindez milyen hosszú távú következményekkel jár, nehezen látható át, az tehát, hogy egyéni vagy társadalmi szinten milyen deformációkat vált ki, a reakciók milyen általános megváltozását éri el.

Egyénként a fő védőpajzsunk és fegyverünk – mint általában – a józan eszünk. Hogy elgondolkozzunk azon, vajon összemoshatóak-e egyáltalán bizonyos fogalmak, vagy hogy biztosan olyan ördögtől való az a másik. És egyáltalán normális és reális az, amit megpróbálnak jónak és helyesnek eladni? Tehetjük ezt önös érdekből, egyrészt hogy jobb közegben és világban éljünk, másrészt megfontolhatjuk, személyünk, családunk és közösségünk jól keveredhet-e ki ebből a kavarásból. Fordulhat-e egyszer csak ellenünk az ellenségképgyár, ha most nem is, fájhat-e egy ponton majd nekünk is, ha nem számít mindenki egyenlőnek, és valójában annyira ellenünkre való-e az, aki más újságot vesz elő, vagy más címkét ragasztottak rá, akár tudtán kívül.

Szótár és iránytű

A sokat pufogtatott fogalmaknak érdemes utánamenni, főleg, ha használni szeretnénk, akár passzívan. A politikai izmusok már önmagukban labirintust képeznek, de a gyakran használtakra rá-ráleshetünk szótári alakjukban, nehogy a mi fejünkben is átalakuljanak. Így könnyű rájönni, hogy nem is igazi kommunista, aki annak vallotta magát, a magát szocialistának valló csak magának akarna jót, a liberalizmus bukásának szurkoló nem szeretné, ha az ő szabadságát is megnyirbálnák, a jobboldalinak nevezett politikus pedig nem is követi ennek az iránynak az elveit, de még a baloldaliakat sem. Ha pedig magunkat is próbára merjünk tenni, kitölthetünk különböző teszteket, és a végén kiderülhet, hogy nem is vagyunk olyan széljobb-bal-illib-szocdem-anarchisták, mint írták rólunk egy buta kommentfolyamban.

Értelmező

  • Autokrácia: Önkényuralom, egyeduralom; a hatalom egy személy vagy kis csoport kezében összpontosul.

  • Illiberalizmus: Az ilyen demokráciában tartanak ugyan szabad választásokat, ám a nép hatalma korlátozott. Más értelmezésben a szabad társadalommal szemben a nemzeti érdekeket tartja szem előtt.

  • Jobb- és baloldal: Nagyban eltérő jelentések és sok a keveredés, ám mégis a jobboldal általában a hagyományok tiszteletéből indul ki, a baloldal pedig a társadalmi egyenlőségre helyezi a hangsúlyt.

  • Kereszténydemokrácia: A demokratikus és evangéliumi elvek mentén történő politizálás, az emberi tényezőre koncentrálva (felebaráti szeretet, emberi méltóság, erkölcsi felelősség, lelkiismeret).

  • Kommunizmus: Osztályok nélküli rendszer, amelyben mindenki képességei szerint dolgozik, és a javakból szükségletei szerint részesül.

  • Konzervativizmus: A meglevő értékek megőrzésére koncentrál a változással szemben.

  • Liberalizmus: Szabadelvűség; alapja a személyes szabadság és a törvény előtti egyenlőség, a gondolkodás és a szólás szabadsága, a joguralom, a szabad választás.

  • Szocializmus: Olyan rendszer, amelyben az állam ellenőrzi a javak megtermelését és elosztását, az egyenlőségre törekedve.

  • Populizmus: A nép akaratával összhangban levő, gyakran irreális ígéretekkel operáló irányzat, elvileg elitellenes.

A teljes cikk a Vasárnap 34. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Szánalmas a szlovákiai családok pénzügyi tudása

Éjjeli őrjárat Dunaszerdahelyen

Több tízmillió euró jut a kis települések csatorna- és vízvezetékhálózatának fejlesztésére

Frissítve

Harminckilenc holttestet találtak egy teherautóban Angliában

Jankovská nem lesz rajta a Smer listáján

Híd: az MKP történelmi lehetőséget szalasztott el

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!