Pedig levelet is írhatna

Egy philadelphiai mikrobiológus egészen addig nagyon örült annak, hogy legjobb barátnője gyermeket vár, amíg meg nem tudta, hogy barátnője leendő gyermekének apja nem más, mint saját férje, akivel 14 éve házas.
Vasárnap

2016. március 11. 01:32

Miután ez kiderült, a mikrobiológus telefonon és személyesen is zaklatni kezdte férje szeretőjét, majd amikor jogerős bírósági ítélet szerint nem volt szabad a riválisa közelébe mennie, arzén alapú mérget tulajdonított el a munkahelyéről, és ezzel szórta be volt barátnője autóját, bejárati ajtaja kilincsét és a postaládáját. 2005 és 2007 között összesen 24-szer tette ezt meg, nem sok eredménnyel, de annál nagyobb kitartással. Az exbarátnő az első fehér poros támadások után a rendőrséghez fordult. A rendőrség a port kokainnak hitte, és azt tanácsolta a terhes exbarátnőnek, hogy gyakrabban mossa az autóját.

A rendőrök látványos nemtörődömsége fényében a volt legjobb barátnő a postához fordult segítségért. Mivel a postaládája is mérges anyaggal volt beszórva, logikus, hogy a helyi kihordó egészsége, esetleg élete is veszélyben volt. A posta illetékes osztálya térfigyelő kamerát helyezett a sértett háza elé, tetten érte és videóra rögzítette a mikrobiológust, kivizsgáltatta a fehér port, és szempillantás alatt megoldotta az esetet. A mikrobiológust elítélték, az exbarátnő elköltözött, a férj pedig eredeti feleségével maradt.

A történet tanulsága esetünkben nem az, hogy ne essünk teherbe legjobb barátnőnk férjétől (főleg, ha az mikrobiológus, és könnyedén hozzáférhet mérgező anyagokhoz), hanem az, hogy az ügyet nem a rendőrség oldotta meg (amelynek egyetlen dolga a jogsértés feltárása és a polgárok védelme), hanem a posta, amelynek fő feladata a küldemények kihordása.

Aki járt Észak-Amerika valamely nagyobb városában, az biztosan észrevette az utcasarkokon levő US Mail feliratú sötétkék, fémből készült, négy lábon álló dobozokat. A postai dolgozók ide szállítják naponta autóval zsákszámra a környék postáját, majd a helyi kézbesítő innen rakja tele naponta többször a kis kék kerekes táskáját és viszi a sok küldeményt hóban, esőben, hőségben. Vidéken kis fehér teherautókkal járják az utcákat.

Az amerikai posta sok más feladatot is ellát. Készpénzt közvetít, mint egy bank, útlevelek intézésében segédkezik, mint egy állami hivatal, és nyomoz, mint a rendőrség. Pedig a USPS, vagyis az Amerikai Egyesült Államok Postai Szolgálata nem állami intézmény, és nem is üzlet, hanem egy hibrid képződmény, amelynek jogi felállásán elég nehéz eligazodni. Egyesek szerint a postázott levelek számának drasztikus csökkenése az elektronikus posta elterjedése miatt olyan veszteséges, hogy hamarosan tönkremegy, mások szerint köszöni, jól van, és még évekig jól működhet.

Mindenesetre a levelek és más küldemények hetente hatszor, szombaton is, érkeznek az amerikai háztartásokba és minden irodába vagy üzletbe nyitva tartás szerint. Egy levél feladása jelenleg 49 centbe kerül, s ezért az aprópénzért New Yorkból San Franciscóba vagy akár Alaszkára is eljut. A postai alkalmazottak viszonylag jól keresnek, és munkahelyük átlagon felüli juttatásokat biztosít, mint például a betegbiztosítás, nyugdíj vagy fizetett szabadság.

A demokrácia egyik jelképe vagy bizonyítványa a jól működő posta. Erről írt a török származású Zeynep Tufekci is január elsején a New York Times hasábjain. Amikor először látott az egyetemhez közeli amerikai postán bélyeget vásárlókat, csak csodálkozott, hogy mennyi bélyeggyűjtő van az USA-ban, hiszen egyébként minek vennének előre bélyeget, mielőtt tudnák, milyen súlyú a küldeményük, és milyen messzire megy. Később valaki felvilágosította az egységes árakról. Amikor vízumát kellett megújítani, az utasítás szerint az útlevelét kellett volna postával eljuttatni az illetékes hivatalhoz, de Zeynepnek természetesen eszébe sem jutott egy ilyen kockázatos tett, inkább felült a repülőre, és személyesen vitte el az okmányokat. Az évek során azonban látta másoknál, hogy megbízhat a postában, és azóta már többször is a USPS-re bízta az útlevelét. Törökországban nem létezett jól működő posta, Észak Karolinában, ahol most él, és egyetemi tanárként dolgozik, létezik. És nemcsak rácsodálkozik a hálás jövevény, hanem meg is becsüli. 

Az irodámat ellátó kézbesítő évekig egy rendkívül kedves, szép arcú, dús ősz hajjal megáldott úr volt, aki szó nélkül elvitte a feladandó leveleimet az íróasztalom sarkáról (mert általa korábban bekerülnek a postára és így a címzetthez), s csak nagyon ritkán fordult elő, hogy véletlenül a szomszédjaim egyikének címzett küldeményekből adott volna nekem. Az ízületi fájdalmakra panaszkodó úr tavalyelőtt nyugdíjba ment. Egy ideig naponta más kézbesítő hozta a postát, majd végre újra lett egy állandó emberünk, egy fiatal hölgy, aki mindennap, amikor megjelenik a kis leveles kupacunkkal az irodai ajtajában, telefonál. Pedig levelet is írhatna.

 

 

 

Önnek ajánljuk

Epstein halálától Bill Clinton kék ruhájáig

2:1-re győzött a DAC Nyitrán

SHMÚ: Hétfőn is viharok várhatók csaknem az egész országban

Európai programot!

Két pontot elherdáltak a somorjaiak

VIDEÓ: Belecsapott a villám Danko zászlórúdjába?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?