Összefogósdi magyar módra

Még ugyan nincs december elseje, amikorig le kell adni a jelöltlistákat a jövő februári parlamenti választásokra, de abban már biztosak lehetünk, hogy egységes magyar lista nem lesz. Hogy miért nem, azt mindenki másként magyarázza.
Vrabec Mária

2019. november 26. 09:00

téma

Mi egyszerűsítsük le: a tárgyalófelek annyira ki nem állhatják egymást, hogy nincs az a közös ügy, ami még összehozná őket. Mert mi magyar módra még összefogni is csak úgy tudunk, hogy valójában széthúzunk.

Kezdetben még úgy tűnt, lenne is közeledési szándék, innen is, onnan is érkeztek jelzések, hogy össze kell fogni, úgymond a közösség érdekképviselete végett. Mi inkább azt gyanítottuk, hogy a pártok parlamenti bejutása és egyes pártfunkcionáriusok jobb megélhetése érdekében, ám legyen, az összefogás mindenképp szép gesztus, ráadásul egy több mint tíz éve tartó magyar–magyar acsarkodás állítólagos végét jelenthette volna, ami kisebbségben nem csak gusztustalan, de felettébb nagy luxus is.

Csakhogy aztán létrejött a nagybetűs Összefogás, és nemhogy beleköpött a levesbe, de úgy gondolta, hogy a saját receptje alapján főzi meg azt. Ennek az alapanyagai közé pedig nem passzolt volna Bugár Béla, Jakab Elemér és Bastrnák Tibor. A Hídban, természetesen, felkapták a vizet: hogy jön ahhoz két tapasztalatlan fiatalember – mármint Mózes Szabolcs és Orosz Örs –, hogy feltételeket szabjon nekik, régi harcosoknak. És ezen a ponton csodálatos, soha nem tapasztalt összhangba kerültek az MKP-val, mert hetekig együtt hangoztatták, hogy a politika azok privilégiuma, akik már letettek valamit az asztalra, tudják, honnan fúj a szél, mitől döglik a légy, és úgy egyáltalán, ne szóljanak bele a fiatalok a nagyok dolgába.

Hogy ha mi ezt tudtuk volna...

Született is egy előzetes megállapodás az MKP és a Híd együttműködéséről, és már majdnem azt hittük, Bugár Béla, a nagy játékos, kigolyózta a tapasztalatlan kispályásokat. Csakhogy azok mögött a jelek szerint más kaliberek állnak – talán nem vagyunk messze a valóságtól, ha azt gyanítjuk, hogy egyenesen Budapest óhaja a Híd csendes tönkrevágása – úgyhogy a soron következő nagy összefogási egyeztetésen már az is szóba került, ki kivel soha, semmilyen körülmények között nem állna össze. Az MKP azt kérte, a Híd zárja ki a Smert, a Híd azt akarta, az MKP határolódjon el Igor Matovič pártjától. Erre egyik sem volt hajlandó, nem is értjük, miért, hiszen már Bugár Béla is kimondta, hogy ha a Smerről négy éve annyit tudtak volna, mint ma, akkor nem alakítanak kormányt velük. Most már többet is tudnak, mint kellene, sőt, már a Kuciak–Kušnírová-gyilkosság után is eleget tudtak, mégis maradtak. Még miután elolvasták Martin Glváč Marián Kočnerrel váltott üzeneteit, akkor is csak másodszori nekifutásra sikerült arra a következtetésre jutniuk, hogy ilyen embernek nincs helye a parlament alelnöki posztján, úgyhogy tényleg a fene tudja, mit várhatunk tőlük.

Főleg azután, hogy Jakab Elemér, a Híd képviselője volt a pártok népszerűségét vizsgáló felmérések ötvennapos moratóriumára vonatkozó törvénytervezet egyik előterjesztője. Lehet, hogy úgy gondolta, ha a választók nem tudják, hogy a Híd a voksolás előtti hetekben már a négy százalékot sem éri el, akkor szánalomból tömegesen rá szavaznak, de úgy látszik, ehhez a matematikához nem elég az ungvári diploma. A Híd épp az ötvennapos moratóriumra fázhat rá: egyrészt, mert a választók nem szeretik, ha hülyének nézik őket, másrészt, mert azt gondolhatják, hogy felesleges a Hídra pocsékolniuk a szavazatukat, mert az vagy túl jól, vagy túl rosszul áll.

Összefogunk, oszt meglátjuk

Akárhogy lesz is, sajnos, azt kell mondanunk, hogy ez a jobb sorsra érdemes párt mindent megtett azért, hogy tíz év után ne jusson be a parlamentbe. De a legszomorúbb az egészben, hogy ez nem csak az ő kára, hanem a miénk is. Főleg, ha egyáltalán nem kerül be magyar párt, amire most sokkal nagyobb az esély, mint az ellenkezőjére. Az Összefogás, az MKP és a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum most Magyar Közösségi Összefogás néven indul a szinte biztos kudarc elébe, de legalább büszkén és határozottan teszi. Hogy ezzel épp a teljes szlovákiai magyar összefogás eszméje kap egy nagy pofont, azt most akár figyelmen kívül is hagyhatjuk, elvégre, ki az, aki hitt abban, hogy ez létrejöhet? Hogy akik mostanáig egy jó szót nem találtak egymásra, de most a parlamentbe jutás kényszere miatt összeborultak, azok rögtön a választások után nem kezdenek el civakodni. Miért is kellett volna a választónak elhinnie, hogy az ilyen, minden értékrendbeli alapot nélkülöző kényszerkoalíció a választások után majd tényleg az ő érdekeit képviseli, és nem csak magával, a saját belső harcaival fog foglalkozni? Ilyen szempontból talán jobb is, hogy nem jött létre a nagy, ötpárti összefogás, de más jó hírünk nincs.

A hárompárti Magyar Közösségi Összefogás programjáról még nem tudunk többet, mint, hogy kerüljünk be a parlamentbe, aztán majd meglátjuk. Mondjuk, többet nem is kell tudnunk, mert bármilyen nagy elhatározással vágnak neki, minden attól függ, parlamenten kívül vagy belül, ha belül, akkor ellenzékben vagy kormányban végzik, ha pedig ez utóbbi, mit sikerül megvalósítaniuk.

Ha nincs ló, jó a szamár is

Ugyanez volt érvényes a Híd négyéves kormányzására is: ott volt, de csak ott tudott elérni is valamit, ahol a Smer engedte. Ebben közös Bugárék tapasztalata Tomáš Druckerrel, ezért végső elkeseredésükben, ha nincs ló, jó a szamár is alapon már annak Jó Választás (Dobrá voľba) nevű, alig háromszázalékos pártjával is összefogtak volna Bugárék. Házhoz mentek a pofonért, mert Druckerék megüzenték nekik, hogy nem kérnek a pártszintű együttműködésből, inkább egyes emberekre tartanának igényt. Át is lépett az új pártba először Martin Fedor, aztán Cséfalvay Katalin, majd a múlt héten Peter Kresák. A Hídban így ismert és népszerű szlovák ember nem maradt, Andrej Hrnčiart leszámítva, a maradék magyar szimpatizáns pedig aligha lesz elég ahhoz, hogy a parlamentbe juttassa. Ezen már az MKDSZ-szel való összefogás sem segíthet, már csak azért sem, mert eddig programbeli azonosságot nemigen fedezhettünk fel a két párt között. Az életösztön ugyan fontos dolog, csak nem biztos, hogy a választók bizalmának elnyeréséhez is elég, mert egy dologról mind az öt magyar párt megfeledkezik: a mi szempontunkból nem az a fontos, hogy mindenáron bejussanak a parlamentbe, hanem hogy ott majd mit szándékoznak tenni.

Erről mostanáig keveset hallottunk, egyelőre csak a helyezkedést láttuk, ez meg már, őszintén szólva, nem kell, hogy bárkit is érdekeljen. A magyar pártok parlamentbe jutásának legfőbb, ha nem az egyetlen értelme az lett volna, ha ezzel a Smer ellenzékét és normális kormány megalakulását segítenék. Ha erre sem képesek, akkor komolyan el kell gondolkoznunk azon, miért kellene rájuk szavaznunk. Egyelőre sem az érdekképviselet, sem választók iránti elkötelezettség nem látszik, sem itt, sem amott, de még van két hónapjuk.

A szlovák pártok háza táján…

Mindeközben ugyanilyen nehezen alakul a szlovák összefogás. A Progresszív Szlovákia–Együtt (PS–Spolu), Andrej Kiska Az emberekért (Za ľudí) nevű pártja és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) a múlt héten kölcsönös meg nem támadási egyezséget kötött, amihez a Richard Sulík vezette SaS is csatlakozik. Látszatra teljes az egyetértés, de itt sincs egység a programokat illetően, és főleg arra vonatkozóan, hogyan tovább, ha kormányt alakíthatnának.

Ehhez nagy szerencse is kellene, mert Kotleba pártja, a Mi Szlovákiánkért Mozgalom még mindig tíz százalék felett arat, és Robert Fico nem zárta ki egyértelműen, hogy akár velük is kormányt alakítana. Azt mondta, fasisztákkal nem tárgyalna, csakhogy az utóbbi időben Marián Kotleba elismerően nyilatkozik a szlovák nemzeti felkelésről, sőt, azt is sikerült kimondania, hogy a holokauszt megtörtént. Ez mind úgy hangzik, mintha a Smerrel való együttműködésre készülne, bár néha még berondít az összhangba egy-egy fals tónus. Például azok az óriásplakátok, amelyek azt hirdetik, hogy exképviselőjük, Milan Mazurek az első képviselő, akit a véleményéért ítéltek el. Mazurek a zsolnai rádióban a romákat állatokhoz hasonlította, és arról beszélt, hogy meg kell fékezni a szaporodásukat.

Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, Haza (Vlasť) néven pártot alapított Štefan Harabin, és újjáéledtek Vladimír Mečiar politikai ambíciói is: az ő pártját Szlovák Ligának hívják. A közvélemény-kutatók novemberben még nem mérték őket, de a szlovákiai választók csakazértis hozzáállását ismerve biztos, hogy egy-két, sőt több százalékkal is bele tudnak szólni a dolgok alakulásába, főleg, hogy ha összeállnak Kotlebával. Innen nézve cifra, sőt, egyenesen kétségbeejtő lesz a választások utáni helyzet, és már-már úgy tűnik, a magyar politikai erők azzal járnak jól, ha a parlamentből kimaradnak, így legalább semmiféle kísértésnek nem lesznek kitéve.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 47. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Még nem tudni, lebontják-e a felrobbant lakóházat

Híd-lista: politikusoktól egészen a nyugdíjasokig

Újabb halottak Pozsony belvárosában – ezúttal férfiak

Ruszó Tibor bejutott az X-Faktor döntőjébe

Trump finoman megfenyegette Kim Dzsong Unt

A kedvenc a legjobb európai film

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.