Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!
Vasárnap

2019. január 12. 09:15

Jó napot kívánok

Így, illemtudóan köszönve léptem be egy üzletbe, mert a mi generációnkat még erre oktatták a szülői házban és az iskolában. A legközelebbi elárusítónő érdekesen elhúzta a száját, miben volt minden, a sajnálkozástól a lekicsinylő mosolyig. A szegény falusi paraszt, aki még köszönget a mai világban. Közben megláttam az árut, amit volt szándékom venni, az előtte ácsorgó középkorú elárusítóval. Valahogy az otthoni környezet hatására vagy más oknál fogva megismételtem a köszönésemet. De ledermedtem, mert ilyen brutális, arrogáns kirohanással nagyon rég találkoztam. Hogy mit gondolok, hol vagyok, Mária Terézia korában?! Továbbá kioktatott, hogy milyen országban élünk, és kijelentette, hogy a hivatalos nyelvet használjam. Felocsúdva az ámulatból elnézést kértem a tudatlanságomért, meg azért, hogy nem tudom leolvasni valaki arcáról a műveltsége fokát és a nyelvtudását. Továbbá megkértem, hogy egy kartonlapra írja fel, hogy „csak a hivatalos nyelven beszélek” (azt is erős tájszólással), és tűzze ki a köpenye mellére vagy a tisztelt homlokára, esetleg a hátára. Továbbá, ha megengedi, a napokban újra megkoronázzák Mária Teréziát abban a városban, ahol a parlamentben elfogadták a nyelvtörvényt. Nagyon sajnálatos, hogy ön nem tudja, hogy az Európai Unióban élünk, ahol minden nyelv egyenjogú, és használható a közéletben.

Ezt követően sarkon fordultam, és az árut is otthagyva távoztam. Sajnálatos, hogy még mindig akadnak ilyen mellveregető egyének, akik lépten-nyomon rontják a közélet levegőjét. Ezeknek ajánlom, hogy vegyenek részt egy kiruccanáson egy többnyelvű országban, hogy lássák, milyen szépen megférnek egymás közt a különböző nemzetek és ápolják közös kultúrájukat.

Végül egy példa a közelünkből, pár kilométerrel a fővárostól délre. A határon túl olyan elárusítókat keresnek és alkalmaznak, akik a közeli országból érkező vevőket az ő nyelvükön szolgálják ki. Mindenféle mellébeszélés és sértegetés nélkül.

Puss Rudolf, Somorja

 

Sose legyen háború!

Mivel most volt az első világháború végezetének a századik évfordulója, ez alkalommal megkerestem az édesapám régi katonafényképét. Apám, Pethes Lajos 1886-ban született az Érsekújvári járásban Kamocsán. Ő annak idején az olasz fronton harcolt, de szerencsére túlélte a nagy háborút. Én csak azt kívánom a mai generációnak, hogy sose legyen háború!

Özv. Tóth Irén, Komárom

 

Nem tartom helyesnek, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács tagjai maguk mondják meg, mennyi legyen a fizetésük. Amikor a választások vannak, akkor kell a választópolgárokat megkérdezni. Az nyilvánvaló, hogy a képviselők minél többet szeretnének keresni, már hogyisne. Nagyon sok a kisnyugdíjas, az ő szemüket meg pár garassal, 8 euróval kiszúrják. Pedig sok mindennek, a gáznak, a víznek, a villanynak is megy fel az ára. Az üzletláncokra különadót akarnak kiróni. Ha ez megvalósul, a már eddig is a csillagos égig érő élelmiszerárak még magasabbra nőnek. Jaj a szegény embernek. Még több lesz az éhező, főképpen Kelet-Szlovákiában. A képviselők fizetése állítólag 1000 euróval is nőhet. Gyakran látni a tévében, hogy sok képviselő nincs is jelen a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén. Egy egyszerű dolgozó hogyan tehetné meg, hogy nem megy be a munkahelyére, és még ráadásul az amúgy is magas fizetését megemelné magának? Én azt mondom, hogy csak az elvégzett munka után járjon mindenkinek a fizetés. A gyárakban dolgozók ha 800 eurót keresnek, már nagyon boldogok. Pedig hallom, az olyan keresetért nagyon, de nagyon meg kell dolgozni. És sokan még ennek is csak a felét kapják.

Vass Tibor, Köbölkút

 

Ad Itt a műanyag világ vége?

Amit az ember iskolás korában megtanult, abból az marad meg, amit sokat, naponta, munkában használ, meg az, ami erős benyomást tett akkor rá. Negyven évvel ezelőtt végeztem el az egyetemet, valamikor az első, második évfolyamban egy szemeszteren át tanultunk mikrobiológiát is. Máig emlékszem egy előadásra, amelyet az általam nagyra becsült Marendiak professzor úr tartott. Az előadás a baktériumok szaporodásáról szólt, egy mesterségesen előállított táptalajon steril környezetben. A táptalajra oltott baktériumok száma először csökken, az egyedek, amelyek nem tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez, elpusztulnak. Az alkalmazkodók elkezdenek szaporodni, visszaáll az eredeti létszám. Majd amikor azok szaporodnak, amelyek már itt születtek, egy robbanásszerű, nagyon gyors szaporodás következik, mígnem elérnek egy szintet, ahol a további létszámnövekedés leáll. Ezután következik az elhalási fázis, amikor elég gyorsan csökkenni kezd a mennyiségük. Ami pedig ezt a gyors csökkenést okozza, az nem vagy nemcsak a tápanyag fogyása, hanem a saját maguk által kiválasztott anyagcsere-melléktermék. Vagyis a saját szemetükbe kezdenek belepusztulni! Ez a megállapítás már akkor, több mint 40 évvel ezelőtt erősen fejbe vágott, mert már akkor az emberi társadalomra is érvényesnek éreztem ezt a tényt.

Azt, hogy baj van, azért már érzékeli az ember, hisz űrjárművek fejlesztésére komoly milliárdokat áldoznak, amelyekkel majd elmenekülhetnek, akik tehetik, ha tönkremegy a Föld. Számomra felfoghatatlan, hogy arra van pénz, de a szemétprobléma megoldására nincs. Még mindig a gazdagok, a sok pénzzel rendelkező világcégek diktálnak, nem hajlandók a profitjukból engedni. A hétköznapjait élő kisembernek pedig legyen lelkiismeret-furdalása attól, ha műanyag pálcikával tisztítja ki zuhanyozás után a fülét.

A nagyobb, több embert foglalkoztató vállalatoknál ezelőtt mindenhol volt konyha, ahol főztek. Később a szakácsot félmunkaidőben, csak az ételosztásra foglalkoztatták, az ételt rendelték. Ma a legtöbb helyen nem kell munkaerő, megrendelik az ebédet műanyag csomagolásban, egy mikróban megmelegíthetik maguknak a dolgozók, a csomagolás pedig megy a szemétbe. Van már komposztálható, növényi anyagból készült műanyag, de hát ez drágább, kényszerítés nélkül nem fogják használni, mert nem maradhat versenyképes az, aki drágább, mint a többség.

Sokszor hallunk olyan híreket, hogy civil szervezetek, lakosok összefognak, és megtisztítják környezetüket, folyópartokat, útszéleket stb. a szeméttől. Ez nagyon dicséretes, pénzzel kellene ezeket az aktivitásokat honorálni. Mennyi azonban az a mennyiség, amit összeszednek? Csepp a tengerből. Aki odadobta megint oda fogja dobni. Megoldást csak az hozhat, ha drasztikus változás történik. És most tegye mindenki a szívére a kezét, és őszintén gondolja végig, tudnánk-e még létezni műanyag nélkül? Be lehet tiltani a gyártását? Bárhová nézünk, mindenhol, mindenben műanyag van. Az embert legjobban a zsebén keresztül lehet megnevelni, talán ha drágább lenne, mint az egyéb anyag, amivel helyettesíthető még néhol. A szellem már kiszabadult, visszazárni a palackba nem lehet, van az emberiség olyan szinten, hogy megmentse saját magát a szemétbe fulladástól?

Sedliakné György Ilona

 

Mesemondó fesztivál

December 4-én az anyanyelvi napok keretében Galántán idén is sor került a mesemondó fesztiválra. Immár hagyomány, hogy Mikulás-nap környékén a kisiskolások mesékkel kedveskednek a város óvodásainak. A Pázmány Péter Alapítvány székházában már reggel nyolc órától nagy volt a nyüzsgés. A helyi magyar iskola kivételével a járás szinte minden községéből érkeztek mesemondók. A gyerekeket Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára köszöntötte, majd a huszonhárom gyermek elindult, hogy előadásával örömet szerezzen a kicsiknek. Az ovisok, akik imádják a meséket, már izgatottan várták a kis mesemondókat, s nagy érdeklődéssel figyelték produkcióikat. A csillogó gyermekszemek, a vidám, érdeklődő apróságok láttán tudtuk, hogy már csak ezért is érdemes évente megrendezni az ilyen fesztivált. Hát még amikor kísérőivel, az angyallal és az ördöggel megjelent a Mikulás! A kicsik tánccal, énekkel köszöntötték őt. Volt, aki kissé félénken bújt a tanító nénijéhez, de a legtöbb ovis boldogan várta az ajándékosztást. Csomagot természetesen nemcsak az óvódások, hanem a kis mesemondók is kaptak, akik „zsákmányukkal” és a szereplésért kapott oklevéllel vidáman és élményekkel megrakodva tértek haza erről a kedves rendezvényről.

Futó Mária

 

Kedves Vasárnap!

Gratulálunk a színvonalas lapjukhoz, melyet mi is ismerünk révkomáromi barátnőnk, Hostina Irénke által. E napokban is ott jártunk, ő ismét összegyűjtött részünkre több példányt, melyet szívesen olvasunk. Önöknek az új évben is eredményes szerkesztést kívánunk.

Stancsics Erzsébet és férje, Szántai Sándor, Budapest

*

Engedjék meg nekem, hogy a többi olvasó, előfizető nevében innen a környékünkről megköszönjem a kedves ajándékot, az Ennivaló okos naptárt, amit én úgy bővítenék ki, hogy Ennivaló okos, hasznos naptár. Igazuk van Önöknek, hogy akik vásárolják hetente a lapot, ha csak tudják, fizessék elő egész évre, így még ajándékot is kaphatnak hozzá, és havonta a tanulságos Egészség Extra magazint is. Már alig várjuk a jövő hetet (nemcsak a nyugdíj miatt), hogy megkaphassuk az új számot. Mindent köszönünk, kívánok boldog új esztendőt!

Dorók Erzsébet, Nagydaróc

*

A Vasárnap minden kedves Munkatársának és családjuknak szeretetben gazdag, Istenünktől megáldott új esztendőt kívánunk, és sok hűséges olvasót. Nagyon köszönjük, hogy hétről hétre szeretettel és magyarságunk iránti hűséggel szerkesztik a „mi Vasárnapunk”-at. Nagyon tetszett a születésnapi különszám, benne legjobban a Kostyánszky Dánielről szóló írás ragadott meg. Valóban csodálatra méltó ember. Minden hónap végén nagy érdeklődéssel olvastuk a Róbert Bezákkal készült beszélgetést, az elsőtől az utolsó betűig (nagyon tetszett), és örülünk a folytatásának is. Sok szeretettel hűséges olvasóik:

Klincsek Ferencné a családjával és édesanyám, Benyo Jolán

*

77 éves nyugdíjas óvónő vagyok. A Vasárnapot évtizedek óta előfizetjük, 8 éve egyedül, mert 50 év után meghalt a szeretett férjem. A Vasárnap számomra nagyon kedves, mindig kiolvasom, megfejtem a rejtvényeket. A Vasárnap szakácskönyve a konyhám dísze (minden kötet megvan), és rendszeresen használom. Nagyon szépen köszönöm!

Lakos Magdolna, Nemesócsa

*

Köszönöm, hogy egész évben gondoskodnak a szórakoztatásomról. Igaz, nem tartozom az előfizetők családjához, de minden kedden reggel az elsők között veszem meg a friss újságot, mert ha kedd, akkor Vasárnap. Az összes téma érdekel és érdekes, legyen az riport, kultúra, sport, keresztrejtvény, gyermekoldal, a bónusz pedig a tévéműsor. Köszönöm. Kívánok Önöknek erőt, egészséget, békés, boldog új évet és sikereket a következő 50 évre.

Pál Erzsébet, Vágsellye

Kedves Olvasóink!

Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!

Legyen eredményes a következő hetünk is!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Hol itt az igazság?

Az ország nagy részén talaj menti fagyokra kell számítani

Elhozta a három pontot Nagymihályból a DAC

Ütések, migránsok, kivezényelt gyerekek – EP-kampány Magyarországon

Sűrű füst, kiabálás és vér - egy utas számolt be a pozsonyi buszbalesetről

Négyszáz program a Budapesti Könyvfesztiválon

Legfrissebb galériák
Olvasta már?