Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes a következő hetünk is!
Vasárnap

2019. július 12. 09:15

A nagy nekibuzdulás

Az évek múltával mintha csendesült volna a demokrácia emlegetése, helyette a pártok egymás közötti rivalizálása, a bevándorlás fenyegetésének napirenden tartása került előtérbe, természeti katasztrófákkal, külföldi tömegtüntetések bemutatásával fűszerezve. Közben lepergett vagy harminc év, az, ahogy elkezdődött, csendesen történelemmé finomult. A háttérzajjá csendesült napi történések mellett időnként szükségessé vált néhány képviselő megválasztása az uniós parlamentbe, – rajtunk ne múljon – megválasztottunk őket. „Fontos egy pozíció – bólogatott Mózsi bá’. – A munkájukról nem sokat tudunk, de ügyesen szervezik, jobb- és baloldalra tagozódva. Az egyik oldal a bevándorláspárti, a másik oldal a bevándorlásellenes. Hirtelen nem is tudom, melyik micsoda, de valójában az teljesen mindegy is, mert az itthoni nagy helyzet mindkettejüknél veszített az aktualitásából. A bevándorlás ügyével dűlőre már évek óta nem jutnak, valószínűleg, nehogy ügyefogyottá váljanak. Ebből is látható, milyen keményen igyekeznek azt a potom húszezer euró körüli havi juttatásukat megszolgálni. És ne irigyeljük, mi is megkeressük a hivatalosan kimutatott ezeregynéhány eurós átlagkeresethez igazított, áremelésekkel bűvészkedő hat-hétszáz eurónkat.” Pénzkérdésről lévén szó, Mászik Ferkó kissé eltérően látta a dolgokat. „Ha rajtam múlna, csak elintézett ügyek után folyósítanám a juttatásokat. Még az első osztályú árakon vásárolt, nekünk gyártott (silány) portékák feliratozásának megváltoztatását is csak papíron tudták elérni, pedig legalább az hozott volna nekik némi elismerést. Summa summarum, a választóik érdekét gyengécskén képviselve, velőtlen politizálásukkal elherdálták a bizalmat, be is következett a már évek óta levegőben lógó választási sikertelenség. Nálunk, ahol a lakosság tíz százaléka ma is magyarnak vallja magát, ez bizony nagy szó, nagyon nagy… melléfogás! A politizálással töltött évek alatt (képletesen) szakállt eresztett, magukat karrierpolitikusnak nevező bizalmasaink tehetetlensége okán képviselet nélkül maradtunk uniós szinten.” „Semmi gond, majd megmagyarázzák, és az élet megy tovább – vágta el a kesergés fonalát Dőre Jani. – Csináltam én már sokszor nagypolitikát, tisztára mosódik a sikertelenség, és ha mégsem, hát legfeljebb gazdát cserél néhány szék. A politikusok felsülését feledtetik a napi gondok, talán, a következő választásokig. Mert az utca embere, a választópolgár kezdi kitanulni a demokráciát. Annak ellenére, hogy nehezen tanulunk, és könnyen felejtünk, csak halad a dolog. Harminc év teltével már többet várunk az emelkedő életszínvonal helyett unalomig csépelt frázisoknál, közügyek máza alól kikandikáló haszonszerzésnél, pártok nagyhangú ígérgetéseinél.” Mindezek hatására ne jutna eszünkbe, mivé lett a kezdeti lelkesedés? Mert hölgyeink és uraink, az a korszakalkotó kezdet nagyon szép volt! Csak nem váltottuk mégis aprópénzre? A paradicsomot uborkafára?

Gazdag József, Jányok

 

Drága Mama, Idesanya, Dédi!

Hétvégén betértem egy könyvesboltba, és mint oly sokszor, próbáltam olyan könyvet is választani (azaz olvasnivalót, ahogy a Mama is mondaná), amit Maga is szívesen olvasna. De hirtelen belém nyilallt, innentől kezdve nem lesz már, aki megkérdezi: „Na, hoztál valami olvasnivalót, esetleg javítanivalót?”

Az volt számodra a legnagyobb öröm életed utolsó éveiben, ha láthattad unokáidat és dédunokáidat. Szeretettel vágtad le, engedted ki, stoppoltad be, varrtad fel vagy alakítottad át a ruháinkat. Nem volt már olyan jó a látásod a varráshoz, de a diótöréssel, borsófejtéssel, paprikafűzéssel vagy olvasással gyorsabban telt az idő. Oly sokat varrtál nekünk gyerekkorunkban, sokszor éjjeleken át, hogy mindenki ruhája időben elkészüljön, és mi oly büszkén válaszoltunk a Ki vette ezt a szép ruhát? kérdésre, hogy Hát a Mama varrta.

A Mama, az Idesanya, a Dédi, aki kilencedik gyerekként a családban a legkisebből vált a legidősebbé a maga 92 évével. 92 örömmel, vidámsággal teli év, amit olykor bizony szomorúsággal tört meg az élet. Mennyit mesélt nekünk a gyerekkoráról, hogy legkisebbként is megvolt mindene, és néha bizony ő is szemtelen volt, és összerugdalta katona bátyjai csizmáját; hogy hogyan jártak libákat legeltetni, fosztóba meg markot szedni; hogy milyen volt a Julis esküvője vagy a Mariséknál Ipolybélen. Tőle tudjuk, milyen volt a második világháború Kürtön, hogy német katonák szálltak meg náluk, és hogy itt húzódott az orosz frontvonal, vagy hogy Kőváriék hogyan lettek Kőváriék, és miért nem maradhattak Kanyicskák. A háborúnak vége lett, férjhez ment, és két gyermekét tisztességben és becsülettel nevelte fel. Sajnos az élet nagy terhet rótt rá, mikor élete párja, a Jani, a Papa itt hagyta őt a 10 éves Lacival és a 18 éves Klárival meg a félig elkészült családi házzal. De őt csak egy cél vezérelte, mindent megadni a gyerekeinek, és emberré nevelni őket. Éjt nappallá téve dolgozott, nem lehettek ezek könnyű évek egy, a maitól teljesen más rendszerben. Az élet ment tovább, a gyerekek felnőttek; egyikük nemsokára férjhez ment, a másikra még várt az iskola, a házasságkötés és a katonaság. Mama úgy segítette őket, ahogy csak tudta, később hét unokája nevelésébe segített be, ha kellett. Sosem feledjük el a vele töltött órákat, a dúdolgatását, selymes hangját vagy olykor erélyes rendreutasítását.

Bölcs asszony volt, tudta, hogy nemcsak testének, a lelkének is kell a pihenés. Vasárnapjait szentmisével és pihenéssel töltötte, aktív tagja volt Kürt közösségi életének. Évekig a Csemadokban tevékenykedett, szerepelt és énekelt a folklórjátékokban. Szeretettel vonta be unokáit is, és mi mentünk vele a Duna menti tavaszra és a Tavaszi szél vizet áraszt-ra. Mikor úgy döntött, visszavonul a színpadtól, a háttérből segítette a csoportot, járt bekötni az asszonyok fejét, és új közösségre talált a nyugdíjasklubban. Nemcsak családjának mesélt, hanem cserkészeknek, iskolásoknak is, és egyetemi hallgatók jöttek hozzá anyagot gyűjteni. Hihetetlen szívóssága, életvidámsága, élni akarása átlendítette minden nehézségen. A pünkösdhétfői combnyaktöréssel a szíve és az ereje azonban már nem tudott megbirkózni. Tudta és érezte már majd’ egy éve, hogy közeleg élete utolsó szakasza. Hazaküldte az összes olvasnivalót a kórházból, és számomra ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy nem lesz már ereje felépülni.

Az angyalok eljöttek érte, és ő itt hagyott minket egy napsütéses nyári reggelen, de szívünkben tovább él mint Idesanya, Mama, Dédi, Menci ángyi és mindenki Menci nénije. Nyugodj békében, angyalok őrizzék álmodat, mi örökre a szívünkbe zárunk.

Bálint Ágnes, Kürt

 

Névadójukra emlékeztek

Május végén emlékeztek meg Izsán az alapiskola és óvoda névadójáról, Döme Károlyról, aki nemcsak mint katolikus plébános, hanem mint tanító is sokat tett hajdanán az ifjúság műveléséért, felemeléséért. A katolikus templomban Miklós atya megáldotta az intézmény tevékenységét, s beszédében a szeretetre és a megbocsátásra fókuszált. A mise után a diákok tanítóikkal, a szülőkkel és a vendégekkel visszatértek az iskolába, ahol az intézmény igazgatónője, Dudás Katalin a diákok kíséretében megkoszorúzta Döme Károly emléktábláját, majd köszöntötte az egybegyűlteket. A hagyományokhoz híven a búcsúzó kilencedikesek átadták az iskola zászlaját a nyolcadikosoknak. Ezután következett a kultúrműsor: népi tánc, szavalat, ének. A táncot az iskola egykori pedagógusa, Bulajcsik Júlia és jelenlegi pedagógusai tanították be. Az emléknap kísérő programjai a múzeumpedagógiai kézműves-foglalkozások, melyeken korcsoportok szerint vehettek részt az iskola tanulói.

Egriné T. Szonja, Komárom

 

Példamutató polgárok

A nagy hőség ellenére június 15-én falunapot tartottunk Nemesócsán. Június 14-én pénteken a fafaragó művészeti kiállítás megnyitója előzte meg a helyi kultúrotthonban. Polgármesterünk, Válek Iván három tehetséges művészt jutalmazott meg gyönyörű munkáikért. Falunk szülöttét, Beke Pétert, az aranyosi Cingel Istvánt és az alistáli Horváth Pétert. A kiállítást Csimsók András fuvolazenéje és Boros Zsuzsanna szavalata tette hangulatosabbá. A helyszínen Horváth Róbert játékaiból is vásárolhatott a közönség. A falunap szombaton délután versenyfutással kezdődött. A futballpályán folytatódott a gazdag kultúrműsor. Felléptek a magyar és a szlovák iskola diákjai, óvodásai és a mazsorettcsoport. Felolvasták Nemesócsa példamutató polgárainak névsorát, akik munkájukkal, tudásukkal sokat tettek falunk fejlődéséért. Őket is megajándékozták. Magyarországról Szekeres Marian szórakoztatta a közönséget. A sikeres ünnepi nap gazdag élménnyel és utcabállal ért véget.

Horváth Julianna, Nemesócsa

 

Az utcai csaló, avagy feketepiac a közelmúltban

Régen egyes árucikkek nehezen vagy egyáltalán nem voltak beszerezhetőek. Ez kedvezett a feketepiacnak, és az virágzott is. Nem létezett határ vámvizsgálat nélkül. Ez ma már az Európai Uniónak köszönhetően a múlté. Agyonkeresett és jól eladható volt a téliszalámi, amit külföldön csak magyar szalámiként ismertek. Erre pályázott egy belföldi illető.

Ma már ismeretlen az a jelenség, hogy a környező országokból érkező turisták nálunk hiánycikként ismert termékek eladásából igyekeztek valamicske pluszvalutához jutni. A többnyire autóbuszokkal érkezőkre lesve vártak az itteni feketéző alakok. Mindenki tudatában volt annak, hogy mit akarnak. A turistáknak az adott ország fizetőeszközére volt szükségük, a másik csoportnak az adott országból jött idősebb nénire, akinek szép rúd téliszalámija volt. Gyorsan megegyeztek, és gazdát cserélt az illegálisan behozott áru. A vevő nagy címletű papírpénzzel fizetett. Az eladó meg is ijedt a bankjegyen feltüntetett szám láttán. Végül sikerült annyi pénzt összeszednie az otthonról rejtve hozott szerény összegből, amivel kifizette a visszajárót. Egy jelentéktelen részlettel még el is maradt, amit a vásárló nagyvonalúan elengedett. Sietett, mert félő volt, hogy leleplezik, hogy lejárt értékű pénzzel fizetett. Erre a sajnálni való asszony is rájött az első pénztárnál. A minden hájjal megkent férfi a munkahelyén úgy adta elő az esetet, mint egy hírt. A munkatársai viszont tudták, hogy ő volt a tettes.

Puss Rudolf, Somorja

 

Ad Koperta / 25. szám

Özvegy Gajdošíkné írására szeretnék reagálni. Nagyon sajnálom szegény idős, beteg, magára maradt hölgyet. Nem tudom, hogyan lehet, hogy Vágsellyén nem segít a városi önkormányzat, beleértve a polgármestert is az ilyen idős beteg polgárain. Itt nálunk, Köbölkúton a hozzá hasonlókhoz mindennap jár egy gondozó, aki segít a házimunka elvégzésében, elmegy a körzeti orvoshoz gyógyszereket íratni, az üzletbe bevásárolni, stb. Ha Köbölkúton lehet már hosszú évek óta, akkor Vágsellyén miért nem? Kedves Gajdošíkné, adja be kérvényét a városi hivatalba, hogy küldjenek maga mellé ápolót, gondozót. Ha van szíve az ottani polgármesternek és a képviselő-testületnek, akkor segítenek. Adja Isten, hogy úgy legyen!

Vass Tibor, Köbölkút

 

Hírek, melyeknek látszólag semmi közük egymáshoz

Egy szlovák kereskedelmi televízió még kora tavasszal közölte, hogy nincs szlovák egyetem az első 500 között a világegyetemek összehasonlítása listáján. A Komenský az 532. helyen szerepel, míg a Šafárik az 1020. helyet érdemelte ki. Megnyugtató a hírben, nem hangsúlyozták ki, de szóvá tették – Maďari sú za nami –, hogy a magyarok csak utánunk következnek. Mégiscsak atyafiak volnánk: igazi kesernyésre sikeredett testvéri versengésben legalábbis.

A másik hír már feldobott. Magyar (jogi) egyetemisták megnyerték a perbeszédversenyt a világ több mint 700 egyeteme közül. Angol nyelven, az ottani vitakultúra szabályai szerint, írásban, majd szóban. Szép volt, fiúk! Akarom mondani, srácok, merthogy a csapatban lány is küzdött, Szép Vanessa néven buzgalommal, tudással, eszével. Teljessé a csapat Bazsó Gáborral, Koncsik Marcellal és Buda Zoltánnal állt össze. Szép volt, srácok! Hála, köszönet illeti felkészítő tanáraikat, dr. Kajtár Gábort és dr. Sulyok Katalint, kik civilben házastársak.

A Vasárnap lapjain meg olvasom, a magyar kisiskolások szülei mérlegelik, hová írassák be gyerekeiket. Elhatározásuk a megelőző kimutatásokban eléggé vegyes képet mutat. Azt olvastam ki a sorokból, hogy a helyzet, a valós majd csak szeptemberben dől el. Eldől?

A Dumás

Kedves Olvasóink!

Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!

Legyen eredményes a következő hetünk is!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Krakkói álom: hosszabbítás után továbbjutott a DAC az EL-ben!

Csapdák a last minute utazásokban, avagy hogyan válasszunk jó nyaralást

Felújítják az érsekújvári szociális szállást

Végeláthatatlan kocsisorok a hídlezárás miatt

Száz éve született Szíjjártó Jenő karnagy

Különleges képet készítettek Čaputováról Gombaszögön

Legfrissebb galériák
Olvasta már?