Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes a következő hetünk is!
Vasárnap

2019. június 16. 09:00

Édesapámra emlékezve

Már elmúlt az anyák napja, sőt a gyermeknap is, de a naptáramban lapozgatva felfedeztem, hogy júniusban az apák napja is fel van tüntetve. Bár ez még nem annyira közismert ünnep, én ez alkalommal megemlékezem a drága jó apámról. Sajnos már több mint harminc éve nincs közöttünk, fiatalon, 53 éves korában elhunyt. Híres borbélymester volt, Tóth Péter. Annak idején Gútán dolgozott az Angyalosi-féle borbélyüzletben, még az ötvenes évek végén, amikor bejelentette a főnökének, hogy nemsokára befejezi, mert nősülni fog, ezért Kamocsára költözik, ott folytatja a mesterségét. A főnöke marasztalta: „hiszen maga által virágzik az üzletem, mindenki magánál akar nyiratkozni, olyan szép munkát végez”, de aztán be kellett látnia, hogy ahol családot alapít, ott a helye. Sok évig biciklivel jöttek a régi gútai kuncsaftjai Kamocsára. A falu népe is hamar megkedvelte őt, a barátságos, halk szavú, mosolygós fiatalembert. Akkoriban az idős férfiak borotválkozni jártak hozzá hetente kétszer, de beteg, ágyban fekvő tehetetlen klienseihez is szívesen elment. Nagyon tisztelte az időseket, levezette őket a lépcsőn, felsegítette a kabátjukat. Teltek az évek, és úgy alakult, hogy én is fodrásznőnek tanultam, az volt életem legszebb időszaka, amikor apámmal kollégák lettünk, és egymás mellett volt a műhelyünk is. Aztán elkerültem Komáromba, édesapám megbetegedett és meghalt. Ha hazalátogattam, és találkoztam a régi ismerősökkel, mindenki apámat dicsérte, hogy milyen áldott jó ember volt. Igen, családcentrikus, komoly gondolkodású, segítőkész ember volt, és aki hozzánk jó volt, azt nem lehet elfelejteni soha.

Hostina Irén, Komárom

 

Ad Segítség, drogos a gyerek!

Olyan világban élünk, ahol már a legkisebb faluban is vannak drogosok. Sokat nem tehetünk értük, mert az ember bármilyen jó szándékkal közeledik is a családhoz, letagadják a problémát, vagy egyszerűen visszautasítják a segítséget. Valamikor a falu sokkal nyitottabb közösség volt. Bajban összefogott, de most mindenki építi háza köré a magas kerítéseket, lelkében meg a választófalakat. Mindenki jobbnak szeretne látszani, mint amilyen. Az említett írásban (április 30., 18. szám) sok minden fel lett sorolva, hogy baj esetén hova lehet fordulni, és kell is, de most én egy friss élményemet szeretném megosztani azokkal, akik ebben a témában érintettek. Árpilis 28-án volt az Isteni Irgalmasság ünnepe – nemcsak falunkban, hanem világszerte –, 2000-től minden évben megüljük. Ez alkalommal vendégünk is volt, három fiatalember a szenckirályfai Cenacolo reszocializációs központból. Elmesélték életüket, hogy milyen vagánynak hitték magukat, mikor ittak, drogoztak, futballmeccsekre jártak csak azért, hogy törjenek-zúzzanak, miközben még jól is érezték magukat. A család, az iskola nem tudott velük mit kezdeni, mert nem volt akaratuk, semmilyen jövőképük, és mindig visszaestek abba a kátyúba, ahonnan nagy fáradsággal rövidebb-hosszabb időre sikerült kijutniuk. Míg elkerültek Szenckirályfára, ahol segítséget és lehetőséget kaptak az újrakezdéshez. Nehéz volt, de voltak segítőik, akik támogatták őket, így sikerült otthonra találniuk. Ebben a közösségben, ahol csöndben, szerényen élnek, megtalálták magukat, és rátaláltak Istenre is. A napot mindig imával kezdik a saját kápolnájukban, majd mindenki megy dolgozni. Teljesen önellátók. Zöldséget, gyümölcsöt termesztenek, állatokat nevelnek. Az állam nem támogatja őket, csak a környékbeli jóakaratú emberek. Elégedettek, van hitük, és tudatában vannak kicsiségüknek, sebezhetőségüknek, épp ezért testvérként segítik, biztatják egymást.

Pár oldallal tovább, az említett Vasárnap 26. oldalán pedig mit olvashattunk Kopornyik Zita pszichológustól? Hogy akinek hite van, az meggyógyul. Szinte egybeesik a vasárnap tanúságot tevő fiatalok tapasztalataival. Jézus, mikor betegeket gyógyított, mindig azt mondta a meggyógyultnak: „A hited meggyógyított téged.” Nem azt, hogy én meggyógyítottalak. Akkor ez manapság is kell, hogy működjön, itt van az élő példa. Nem kell újabb és újabb sarlatánokhoz, jósokhoz futkosnunk, ha baj van, gondjainkat rakjuk le a mi irgalmas Istenünk kezébe, mert ahogy ígérte, megsegít minket.

Bugyi Mária, Nagymácséd

 

Ad Csernobil hagyatéka

Azon az emlékezetes napon (negatív értelemben) összeért az ég a földdel! Történt ez még aktív katonai szolgálatom alatt. Minden hónap első hetén ugyanis parancsnoki összejövetelen találkoztunk a kassai katonai parancsnokságon, az akkori 13 járás kb. 100 tisztje. E parancsnokság a Maraton téren volt, az egyik legpatinásabb, kupolás, ornamentumokkal díszített, kovácsoltvassal szegélyezett balkonos épületben, ahová a szünetben cigarettázni jártunk, persze, a belső zsebből előkerültek a szilvapálinkával megtöltött laposüvegek is, így oltva szomjunkat az agytornán és támogatva a szunyókálásunkat a néha monoton előadások alatt. De ahogy mondani szokás, a pap is csak ember, vagy egy másik szerint a katona meg a pap oda megy, ahol kap, mivel a szilvóriumillat ingerelte az előadók orrát is, a második nagyszünetben már együtt balkonizálódtunk. Na de a lényegre térve, azon a bizonyos szomorú napon, éppen az atomfegyverekről tartottak előadást (még hogy eleve elrendelés nincs?!). Délután volt, éppen hazafelé készülődtünk, szedelőzködtünk, már az üvegek is kiürültek, beültünk a Moszkvicsba, a sofőrünk épp beindította a motort, amikor egy futár loholt le a parkolóba, és mindenkit visszahívott az előadóterembe, ahol közölték velünk, hogy nagy atomdózist mértek az állandóan üzemben levő műszereink. Volt aztán találgatás hazafelé menet, mi is történhetett, nem csak egy gyakorlat volt-e. Sokan leírták már, hogy akkoriban hogyan titkolóztak, ködösítettek a vezetők, de ez a hír sajnos igaznak számított. Igen, akkor is működött a propaganda, persze, ma sincs ez másképp, csak most a média ontja a híreket, és a reklámokkal tömik tele a fejünket és a postaládánkat! Az igaz, hogy a fegyveres alakulatok emberei hamarabb hozzájutottak a negatív hírekhez is, csak kötelezte őket a titoktartás, hiszen a felfedése büntetéssel járt.

Bokros Gyula, Szilice szülötte, Vígtelke lakosa

 

Ifjú Szivek Barton

A barti nyugdíjasklubba ellátogatott az Ifjú Szivek csoportjának igazgatója, a tánccsoport két tagja, valamint zenekarukból páran. Csókás Friderika üdvözölte a jelenlevőket, majd az Ifjú Szivek vezetőjével, Hégli Dusánnal együtt felidéztük a régi barti népviseletet, a dalokat és szokásokat. Előbb a nyugdíjasoktól kapott, népviseletes nőket és férfiakat ábrázoló fényképeket elemeztük, sok érdekességet fölfedeztünk ruházatukon. Majd a jó hangú asszonyok elénekelték a régi lakodalmas nótákat, közben rázendített a zenekar is, és a két fiatal táncra kérte nyugdíjasainkat. Nagyon érdekes összejövetel volt, jól éreztük magunkat, köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a színvonalas délutánhoz.

Szűcs Mária, Bart

 

Szoboravatás Párkányban

Ľudovít Štúr nemcsak hogy soha nem járt Párkányban, de még talán azt sem tudta, hogy valahol létezik. Hasonlóan, mint a Jolsvatapolcán született Ján Kollár sem, hogy létezik egy Gúta nevű község, mára város Komárom közelében. Vagy Hurban Ógyalla létezéséről. De említhetem Tessedik Sámuelt is, kinek úgyszintén nem volt tudomása Pered létezéséről. A Matica slovenská hivatalos meghívóján szereplő szöveg egyszerűen nem igaz. E szerint a párkányi Štúr-emlékmű annak a jelképe, hogy Párkány és környéke ősi szlovák terület. Az az erős gyanúm, hogy a maticások rosszul ismerik a történelmet. Mert ez a terület a magyar honfoglalás előtt a Nagymorva Birodalom része volt. És tudniuk illenék, hogy a Nagymorva Birodalmat nem a szlovákok lakták, hanem nagyobb részben csehek, lengyelek, ukránok és ruszinok, akik Kelet-Szlovákiában még mindig létező nemzeti kisebbség. Több szlovák tájszólásban a mai napig fellelhetőek cseh szavak és a kiejtés. Tehát az igazság, hogy ez a vidék nem ősi szlovák, hanem ősi szláv terület. És azt is a történelemből tudom, hogy ez a terület, de az egész Kárpát-medence nagyon-nagyon gyéren lakott terület volt. De a legfontosabb, hogy mi most itt, közös hazában élő magyarok és szlovákok békében, megértésben, összetartva kéz a kézben éljünk. Mert ezt az országot másképp nem tudjuk se szebbé, se boldogabbá, sem gazdagabbá tenni. Figyelmébe ajánlom különösen Kotleba úrnak és pártjának, meg a Matica slovenskának, hogy ha nekik Szlovákia csakugyan annyira kedves, és valóban az érdekében tesznek meg mindent, akkor az legyen az elsődleges céljuk, hogy béke és nyugalom uralkodjon, ne nyugtalanság és piszkálódás. Hisz már több mint ezerszáz éve itt élünk közösen.

Vass Tibor, Köbölkút

 

Egyházmegyei majális

Május 1-jén már hagyományosan rendezték meg a barsi egyházmegye majálisát. Zselíz után az idén Barsbaracska, Pozba és Barsbese gyülekezetei vállalták e nem kis feladatot. Az esemény a délelőtti ünnepélyes istentisztelettel kezdődött a 110 éves baracskai templomban. Kassai Gyula, a barsi református egyházmegye esperesének bevezető igeolvasása után Fazekas László református püspök hirdette az igét. Dukon András, a helyi gyülekezet lelkipásztora szólt a baracskai egyházközség életéről, az 1909-ben épült templomáról, amely sorrendben már a harmadik. Révész Tibor, a zselízi egyházközség lelkipásztora az utolsó egyházmegyei majális rendezőjének nevében adta át a Reménység fáját az idei szervezőknek, hogy majd ők is továbbíthassák a következő majálist megrendező közösségnek. Az esemény színvonalát Szabó Erik szavalata és az egyházmegyei kórus szereplése emelte.

A színes műsor a közeli, nagy múltú s szépen felújított kastély udvarán, a park lombos fái alatt felállított emelvényről szórakoztatta késő délutánig a jelenlévőket. Elsőként Pozba fiatal énekes tehetsége, Konkoly Viktória lépett a színpadra. Hajtman Lívia és Wurczer Péter előadását elsősorban az operettek és a nóták kedvelői fogadták nagy szeretettel. Mészáros János Elek ismert operarészleteket és vallásos témájú énekeket adott elő. A Garam Menti Néptáncegyüttes fiataljai fergeteges táncukkal hódították meg a közönséget. A régmúlt idők zenéjéből elsősorban a Tabulatúra zenekar s részben Száraz Márk előadásából kaptak ízelítőt a műfaj kedvelői. A fellépő énekesek hangszeres kíséretét Nagy László biztosította. Nagy sikerrel szerepelt a The Spirit holland gospelkórus. A rendezvény ideje alatt az érdeklők megtekinthették a megye gyülekezeteit bemutató kiállítást, valamint a helyi vonatkozású emlékek és anyagok tárlatát. Kézművesek termékeik bő választékát kínálták a kastély alsó szintjén, ugyancsak itt lehetett megtekinteni a pályázatra beérkezett képzőművészeti alkotásokat is.

 

Mindig voltam szavazni

Sokan nemtörődömségből vagy érdektelenségből sose mennek el szavazni, pedig még előttük a jövő. Én idős korom ellenére még egy választást sem hagytam ki eddig. Meg is dicsértek a szavazóhelyiségben, hogy példamutató vagyok.

Özv. Tóth Irén, 89 éves, Komárom

 

Kedves Vasárnap!

Nagy tisztelettel és szeretettel vagyok a szerkesztőség iránt, mint az Új Szó és a Vasárnap régi olvasója. A Vasárnap valóban a legszínvonalasabb lap a szlovákiai sajtópiacon, mert nem hódolt be a bulvár követelményeinek. Sok sikert kívánok a munkájukhoz.

Dittel Márta, Szepsi

Kedves Olvasóink!

Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!

Legyen eredményes a következő hetünk is!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Čaputová magyarok között töltötte napját

Čaputová magyarul posztolt Gombaszögről

Korábban lényegesebben befogadóbb volt a világ

Ha jól választ, a nagy melegben az étel is hűsíthet

Kellemetlen: véletlenül rossz házba tört be a NAKA

Melegkiütés vagy napallergia?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?