Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes a következő hetünk is!
Vasárnap

2019. május 31. 09:30

Gyermeknap

„... semmi sem tiszteletre, szeretetre méltóbb a gyermeknél, az ifjúnál. Rájuk tekintve ott áll előttünk legszebbnek óhajtott jövőnk, lehetséges történelmünk, igaz emberi létünk.” (Sánta Ferenc) A gyermeknap története egészen 1920-ig nyúlik vissza. Elsőként Törökországban ünnepelték. Később az ENSZ létrehozta az egyetemes gyermeknap intézményét, és ma már a világ legtöbb országában megtartják. Magyarországon 1931 óta ünneplik, minden év májusának utolsó vasárnapján. Kezdetben még gyermekek hete volt.

Gyermekeink társadalmunk és a világ leendő polgárai, a történelem leendő alkotói, formálói. Nevelésükben nagy feladat hárul a családra és az iskolára. Körültekintő gondoskodással kell formálni jellemét, figyelni hajlamainak fejlődését, de fel kell tárni fogyatékosságait is. A gyermek olyan, mint a természet szépségét alkotó növény, mely fejlődhet erőteljesen, de satnyán is, nőhet egyenesen, de görbén is, aszerint, milyen gondját viseli a kertész. A családnak olyan környezetet kell teremtenie, mely minden jó tulajdonságának fejlődését biztosítja, és nem engedi tenyészni a rossz hajlamok csíráit, sőt egyenesen kiöli őket. Tudatosítanunk kell azt is, hogy gyermekeinket nem megvédeni kell az élet nehézségeitől, hanem alkalmassá kell tenni őket a leküzdésükre. Szeretettel, szelídséggel kell nevelni, oktatni őket, együttléteinkben minél több legyen a derű, a jó kedély, a fesztelenség, és minél kevesebb a rideg, szigorú megnyilvánulás. A nevelésnek éppen az a célja, hogy a gyermekben lappangó tehetséget érvényre juttassa, egyéniségét kidomborítsa, és szabad elhatározó képességét növelje. Az ember a maga gyermekeiben saját életének folytatását látja. Gyermekeink egyúttal saját öregségünket is jelentik. A helyes nevelés boldog öregkort, a helytelen nevelés leendő bánatot és sok könnyhullást jelent. És mi az előbbit szeretnénk! Végezetül álljanak itt Juhász Gyula intő szavai: „A gyermek szeme a jövő tükre, jaj annak, ki elhomályosítja.”

Nyustyin Ferenc, Zselíz

 

Ad Nőnap utáni gondolatok

Én már öreg vagyok, 88 éves, kezem nehezen fogad szót, de hála Isten az agyam még működik. Nagyon megérintettek Mériné sorai Kéméndről. Igaz, valós történetet írt.  Jó volna, ha az ifjú nemzedék át is gondolná az Ön jól megfogalmazott levelét. Igaz, hogy nem tökéletes az ember, és vannak hibái (mindnyájunknak van), de ezeket megoldani, megbeszélni kell, majd leszűrve a tanulságot, tovább élni. A 21. század rohamos fejlődésével megtanultuk, hogy ha valami elromlik, kidobjuk. Úgy is van az meggyártva, hogy nem érdemes javíttatni. De ami a családban van? Azt meg kell javítani! Hol van a szerelem, szeretet, szent fogadalom (tisztelet a kivételnek, kinek nem inge, ne vegye magára)? Ma már ezt is úgy mondják, hogy működik a kémia. De ha nem fog működni? Igaz, gondoskodnak róla, mint a zenebohóc: van másik! És a gyerekek, a család? Ebben az élvezeteket hajszoló világban sokan nem gondolnak a későbbi időre. Hisz egyszer ők is megöregednek! Milyen sors vár az ilyen szülőre? Az a gyerek, akit egyik szülőtől a másikhoz vágnak, fog-e róluk gondoskodni. Igaz, épülnek a szeretetotthonok, de ott már nem lesz szerelem, kaland, csak a másikat kell elviselni. Az öregségnek is megvannak a szépségei egy szerető családban. Gyermekeink, unokáink, dédunokák között lehet boldognak lenni. De ez csak úgy működik, hogy szeretetben, békességben, jó példát mutatva kell nevelni őket. Ezt ők is továbbviszik. A szeretet nagy érték, igaz nincs feltüntetve a telekkönyvben, sem a bankszámlán, ezt az örökséget nem elherdálni kell, hanem továbbadni. Lehet, hogy elítélnek a kemény szavakért, de kinek ez fájni fog, az még gyógyítható. Keressen rá orvosságot! Mi háború alatti gyerekek voltunk, öten testvérek. Édesapánk szigorú, de szerető ember volt. Emlékszem, esténként összebújtunk a szülőkkel az ágyban. Ma pedig van már a fiúnak is, a kislánynak is külön szobája. Szeretett férjem már tizenkét éve elment, de három gyermekemmel, négy unokámmal, hat dédunokámmal éppen húszan vagyunk. Az egészség már kevés ebben az időben, de a sok gyógyszer mellett legjobb orvosság a család.

Czafik Rózsi néni, Doborgaz

 

Anyák napja után anyósokról

Lehet, hogy nem túl szerencsés, mégis egy anyósviccel kezdeném: A fiatalasszony kétségbeesetten telefonál férjének: – Anyuka leesett a létráról, mit csináljak? – Érkezik is gyorsan a férj válasza: – Rakott krumplit. – De félre a tréfával, az anyósviccekkel is csak az a baj, hogy mindig valakinek az anyukáján élcelődnek. Ha pedig nekünk van problémánk párunk mamájával, az összetűzéseket okozhat a párkapcsolatunkban. Ami a saját anyósélményeimet illeti, nekem sem csak pozitív emlékeim vannak. Nem nagyon díjazta, hogy inkább olvasok, nem pedig kötök vagy horgolok. No de általánosítsunk: Hogyan is bánjunk a férjünk mamájával?

Legyünk vele elfogadóak, amennyire lehetséges, már csak azért is, mert 50–70 éves embereket nehéz átnevelni. Ehelyett segítsünk neki, hogy szinte saját gyerekeként tudjon szeretni. Éreztessük vele azt is, hogy ha egy mód van rá, ránk mindig számíthat. A nagyon kioktató anyós ellen pedig talán a legjobb védekezés a távolság. Nem kell ezt szégyellni, különben is, a mai világban élje csak mindenki nyugodtan a saját életét. A magam anyósságával kapcsolatban pedig elmondhatom, én nem is vagyok anyós, hiszen gyerekeim csupán párkapcsolatban élnek, de nekem ezekbe a dolgokba sincs beleszólásom, mivel már felnőtt emberek, én meg nem akarom a megmondó asszonyt játszani. Ez már a 21. század, a mai munkahelyek szinte kizsigerelik a fiatalokat, így aztán a hétvégeken örülnek, ha kicsit pihenhetnek, zavartalanul élhetik az életüket saját kortársaik társaságában. Változott a világ, környezetemben is gyakran hallom, hogy a fiatalok keresztnéven szólítják az anyóst, ez is a fejlődéshez tartozik, ne sértődjünk meg, ha nem anyukáznak. Lehet, hogy ez valakinek igazi probléma, de talán nem akkora, mint a globális felmelegedés, a társadalmi bajok.

Végezetül a lényeg: ha nem is a szívünk csücske az anyós, gondoljunk bele, hogy ő szülte, nevelte nekünk a párunkat, akivel mi kötöttük össze az életünket. Ezért mégiscsak megértéssel, sőt hálával tartozunk neki.

Mériné B. Magdolna, Kéménd

 

Iskolabuszprogram?

Körülbelül egy éve hallottam a rádióban, hogy az iskolaügyi minisztérium iskolabuszprogramot kezdeményez, azt remélve, hogy ezzel növekszik az iskolalátogatási kedv. Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt több gyerek igyekszik majd reggelente iskolába. Sajnos sokszor látok hétköznapokon a falunkban is csellengő gyerekeket. Pedig a buszjegy értékét így is visszafizetik az arra rászoruló családoknak. Hát az ilyen diákoknak nem fog megjönni az iskolalátogatási kedvük ilyen intézkedésektől sem. Negyven-ötven évvel ezelőtt, mikor még én jártam iskolába, úgy tudtuk, a gyereknek ez kötelessége. Pedig messzemenően nem voltak ilyen jó feltételek. Ha elmesélem gyerekeimnek vagy unokáimnak, hogy amikor én középiskolába kezdtem járni, milyen körülmények között éltünk a rimaszombati Botto utcai kollégiumban, el sem akarják hinni. A régi épület valaha talán zárdának készült, később árvaházként is működött, aztán internátus lett. Voltak szobák, amelyekben négyen, nyolcan, de olyan is, amelyben tízen laktak. Én személy szerint az első évben négyes szobába kerültem. Központi fűtés nem lévén, reggelente a heti szolgálatos kitisztította a cserépkályhát, és kivitte a hamut. Egyúttal hozott a raktárból egy láda szenet. Délután, mire hazaérkeztünk, az öreg pedellus minden szoba ajtaja elé odakészítette a gyújtóst. Aztán télvíz idején az volt az első dolgunk, hogy tüzet rakjunk a cserépkályhában. Ha nagyon hideg volt, az egész internátusban „kimonóban” közlekedő lányokat lehetett látni. Ilyenkor ugyanis a mindenkinek kiosztott lópokrócot csavartuk magunk köré. A harmadik évfolyamban a nagy pavilonban jutott szállás. Ez egy sarokszoba volt, nagy ablakokkal. Hétvégén annyira kihűlt, hogy ha vasárnap délután utaztunk vissza, 0 fok körüli hőmérséklet fogadott. Ilyenkor is befűtöttünk, körbeálltuk a kályhát, aztán magam sem tudom, az melegített-e bennünket, vagy mi a kályhát. És el ne felejtsem, reggelente hat órakor volt az ébresztő, 6.10-kor mindenkinek az udvaron kellett lennie, reggeli tornán. Még december elején is reggelitornáztunk, amikor már komoly mínuszok voltak. Mindamellett nagyra becsült tanárunk, dr. Danis Tamás szerint ez az időszak, a hetvenes évek eleje volt a rimaszombati közgazdasági középiskola, a mai Kereskedelmi Akadémia fénykora. Ilyen szegényes és egyszerű körülmények ellenére is nagy volt a tanulási kedv, és derűsen mentünk reggelente a város másik végén álló iskolába. Az első évfolyamot 37-en kezdtük, és 33-an le is érettségiztünk, ennek a fele az internátusban lakott.

Beke M., Szkáros

 

Dalok szárnyán visszatérek

Egy szép, tavaszi vasárnapon (április 7-én) az alistáli Corvin Mátyás Alapiskola jótékonysági koncertet rendezett a diákok javára. Fellépői olyan egykori diákok voltak, akik zenei pályán is tevékenykednek. Jómagam 1993-tól voltam ennek az iskolának a tanulója, itt szerettem meg az iskolába járást olyannyira, hogy a mai napig sem tudtam abbahagyni, hiszen pedagógus lettem. Szerencsémre mindegyik tanítómat kollégaként is megtapasztalhattam, hiszen 2004-ben tanulmányaim befejezése után ide kerültem vissza. Így felnőttként ismét tanulhattam drága Tanítóimtól. Közben felkérést kaptam az alakuló nyugdíjasnépdalkör vezetésére, aminek már 15 éve. A népdalkör tagjai közül sokan több szállal is kötődnek az iskolához. Van, aki ide járt, többek itt tanítottak, dolgoztak, de gyermekeik kivétel nélkül itt szerezték meg a tudás alapjait. Az alistáli nyugdíjasok népdalköre sok-sok elismerést mondhat magáénak. Alázattal díjazom szorgalmukat, igyekezetüket. Szívesen jönnek a heti próbára is, hiszen tudjuk: ,,Aki boldog, énekel. Aki énekel, boldog.” Amikor az igazgatónő felkért, hogy egy dal erejéig mi is részesei legyünk e rendezvénynek, még nem is sejtettük, hogy az általam kiválasztott dalnak az anyanyelv megóvása mellett még milyen jelentős aktualitása lesz. A szlovák parlament akkoriban fogadta el az ún. himnusztörvényt, ami nagy felháborodást keltett a hazai magyarság körében. Magyarságtudatunk mindig is fontos volt számomra, számunkra, nemcsak most, ebben a feszült helyzetben. ,,Mert én megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom.” Magunkénak valljuk az elhangzott dal gondolatait, mivel tudjuk, ezek a megmaradásunk feltételei. A mi anyanyelvünk a mi szabadságunk!

Iván Melinda, Padány

 

Kórusok Kassán

Március 30-án a kassai Művészetek Házában a magyar közösség szép koncerten megünnepelt egy hármas jubileumot, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola énekkarait, ugyanis a Csengettyű Gyermekkórus 50, a Leánykar 30, az Ifjúsági Vegyes Kar pedig 5 éves. Fellépett még a Kicsinyek Kórusa, a Csermely kórus, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium Ifjúsági Kórusa és a kassai IN TIME zenekar. A koncert végén a jelen lévő egykori tagokkal kiegészülve búcsúztak a közönségtől Homolya Éva vezényletével. Csurkó Éva, a Márai igazgatója köszönetet mondott az énekkarok mindenkori tagjainak, külön Homolya Évának, a Csengettyű és a Leánykar alapítójának sokéves tevékenységéért. Megemlítette a gyerekek tavalyi hatalmas sikerét Belgiumban, ahol a 66. Európai Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Kórusfesztiválról egy első és két második helyezéssel jöttek haza. Az idén hasonlóra készülnek Olaszországba, amihez sok sikert kívánt.

Buday Ernő, Kassa

 

Kedves Vasárnap!

Köszönet a húsvéti lapért. Kézszorításomat és nagy-nagy köszönetemet küldöm Önöknek az április 16-i, HúsvétVasárnap mellékletért. Igazán gazdag tartalommal jelent meg, gondos szerkesztésben, hisz nem mindenki jutott hozzá idáig ezekhez az írásokhoz, aki szereti az irodalmat. Az írók felemelő és lelket melengető, mélyen elgondolkoztató írásai megtöltötték a lapot ünnepi hangulattal. Külön kiemelném a Bibliából vett idézeteket, melyeket mi, templomba járók ismerünk, de jó volt az otthonunk csendjében elolvasni, ráadásul én gyűjtöm a locsolóverseket, így a már a meglevő 39-hez az Önök jóvoltából 9 újabb került be a gyűjteményembe.

Farkas Rózsa, Áj

*

Köszönjük, hogy megjelenhetett szabadkai vasárnapos képünk a lapban. Továbbra is olvassuk, és terjesztjük a világban az Önök jó hírét, aminek örökségét még nagyszüleinktől kaptuk.

Molnár Alica, Zselíz

Kedves Olvasóink!

Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!

Legyen eredményes a következő hetünk is!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

„A pénz is számít, de az egészség fontosabb”

Magyarország–Ausztrália negyeddöntő a tévében

Čaputová: Nem megfelelő a fegyelmi bíróságok állapota

Frissítve

Elkezdődött Kočner és Rusko bírósági pere

Hyballa + Jedlička + Kalmár = 3 pont

Drága gyógyszerekért fizetünk fölöslegesen

Legfrissebb galériák
Olvasta már?