Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!
Vasárnap

2018. december 23. 09:15

Szép Tündérország

„Szép Tündérország támad föl szívemben / Ilyenkor decemberben. / A szeretetnek csillagára nézek, / Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, / Ilyenkor decemberben.”

A hosszúra nyúló vénasszonyok nyarát követően az idő könyörtelen vonatán újra megérkezett december. Az adventi koszorún meggyulladnak az első gyertyák, jelezvén, közel már üdvösségünk. Nekem ilyenkor múlt ifjúság tündértaván felbukkanó régi adventek emlékképei dobogtatják meg szívemet. Tisztán cseng fülemben a hajnali misére (rorátéra) hívó harangszó, mely a csikorgó hideg téli reggelen a falu népét templomba szólította. Ez az időszak a csendes áhítatról, az Úr eljövetelére való készülődésről szólt. Természetes volt, hogy a rorátén mi, gyerekek is részt vettünk. Soha nem kellett közelharcot vívni ébresztéskor, senki nem lett lelki beteg a korai keléstől – ezt a karácsonyvárás természetes velejárójaként éltük meg. A hajnali mise végeztével átsétáltunk a templom szomszédságában lévő egy tantermes iskolába, ahol már pirosan izzott a vaskályha, melynek melege áthatotta meggémberedett végtagjainkat. Mára az ünnepvárás szokása megváltozott, a főszerep a szórakozásé, vígságé lett. Szeptemberben, mikor még a nyár javában ontja melegét, megjelennek az első csokimikulások, karácsonyi dekorációk, a médiában egyre több teret kapnak az idegesítő ajándékreklámok, az eladósodásra buzdító, jó kamattal kecsegtető kölcsönajánlatok. Nem meglepő látvány október derekán a karácsonyi díszben pompázó kirakat sem.

A karácsony egyre inkább a külsőségekről, az anyagiakról szól, az ünnep valódi tartalma elhalványul, és az Ünnepelt kívül reked a rideg csillogástól elvarázsolt szíveken. Sokszor anyagi lehetőségeiket meghaladva, tartozásokba keveredve próbálják az emberek drága ajándékokkal elkápráztatni egymást, esetleg pótolni az év folyamán elmulasztott odafigyelést, szeretetet. Ha az emberben nincs meg az az érzés, hogy az ajándéknak nem az értéke a fontos, hanem a szándék, hogy gondolunk valakire, hogy fontos, hogy szeretjük, akkor a legdrágább ajándék sem szerez örömet. A jelentéktelennek tűnő apróságok – egy kedves tárgy, ami szorosan hozzátartozik az ünnepi hangulathoz, a generációkon át megtartott szokások – azok, amik idős fejjel is kristálytisztán visszahozzák a régi karácsonyok varázsát. A mai napig nem hiányozhat karácsonyfánk alól a többször is megragasztott betlehem, amit még kisgyermekként a nagymamámtól kaptam, csakúgy, mint a karácsonyi asztalról a dédnagymamám készítette fehér szőttes, nefelejcscsokros abrosz, függetlenül attól, hogy éppen mi az aktuális divatszíne az ünnepi terítéknek. Mikor átnyújtjuk egymásnak az ostyát, minden nefelejcscsokorból visszamosolyog rám valaki, akinek valaha én nyújtottam át kislányként a szeretet, az összetartozás és emlékezés ostyadarabkáját. Lélekben átölelem őket, és megköszönöm gyermekkorom meghitt karácsonyait, melyek emléke mélyen a szívembe gyökerezett. A szeretetben, békességben eltöltött karácsony a legnagyobb, legértékesebb ajándék!

„A kis Jézuska itt van a közelben, / Legyünk hát jobbak, s higgyünk / rendületlen, / S ne csak decemberben.”

Jankó Emma, Komárom

A legszebb ünnep

A karácsonyi ünnepeket minden évben újra és újra várjuk, de nem egyforma érzéssel. Hiszen mindannyiunknak mást és mást tartogatnak. A gyerekeknek örömet, ajándékot, szünidőt jelentenek, nekünk, felnőtteknek pedig – az öröm mellett – gondot, feszültséget, munkát. Gondoskodnunk kell az ünnepi környezet, a jó családi légkör és hangulat megteremtéséről. A család nagy érték, és a boldogság, az öröm forrása. Ahhoz, hogy ennek tudatára ébredhessünk, igyekezzünk már jóval ünnepek előtt „rendet tenni” családon belül, hogy az ünnepi pillanatokat a szeretetlenség vagy harag ne rontsa meg. A családi béke megteremtéséhez türelemre, szeretetre és megbocsátásra van szükségünk. Tehát az ünnepi alkalomkor tegyünk meg mindent azért, hogy az öröm megismételhetetlen érzése hassa át értelmünket és szívünket! Legyen ez a szeretet kifejezése karácsonykor gyermekeink és családtagjaink iránt. Aki nem kap szeretetet, az nem is tud adni. Aki elfogadja a karácsony örömüzenetét, az már nem mondhatja, hogy őt nem szereti senki.

Gyermekeink a legszeretetreméltóbbak, de szeressük őket okosan! Figyeljünk oda az ajándékozásra! Többen értékesnél értékesebb anyagi javakkal kápráztatják el gyerekeiket. Tudatosítanunk kell, hogy a karácsony elsősorban nem azért szép, mert az emberek megajándékozzák egymást, hanem azért, mert örömben ás szeretetben vannak együtt. A legértékesebb ajándék, amit adhatunk az, ha önmagunkból, szabadidőnkből juttatunk nekik néhány órát, napot. A karácsonyi hangulatban, gyertyafénynél, az illatos fenyőfa mellett szövődő beszélgetések, közös társasjátékok összetartják a családot. A megfelelő hangulat teszi az ünnepet ünneppé. Ha ez hiányzik, nem sokat ér a drága ajándék. Tehát tegyünk meg mindent azért, hogy gyermekeink ne csak a tárgyi ajándékoknak örüljenek, hanem érzelmeikben is gazdagodjanak és fejlődjenek. Legyen bennünk elég életerő és derűlátás, melyet önzetlenül adjunk át szeretett családunknak! Kívánjuk, hogy a remény fénye világítsa be az ünnepeket, hogy összetett, bonyolult világunkban a nehézségek ellenére bizalommal tekinthessünk a jövőbe. Békés, szeretetteljes ünnepeket kívánunk mindenkinek. Szilveszterkor pedig köszöntsük egymást szívből fakadó szeretettel.   

Nyustyin Ferenc, Zselíz

Koppantóval vagy kopogtatóval

Lányomékkal egy szombati napon elmentünk a pozsonyi IKEA-ba. A parkolóban jó fél óráig jártunk körbe-körbe, amíg helyet találtunk. A férjem ki is jelentette, hogy ide többet nem jövünk.

Az üzletközpont hatalmas nagy. Nekem tetszett, és vásároltam is pár dolgot: üvegbúrás tortatartót, elképesztően hosszú nyelű cipőkanalat, csúszásmentes műanyagból készült ovális tárolódobozt kétféle reszelővel és hasonlókat. Legjobban azonban annak a két üvegezett díszlámpásnak örültem, amelyekbe teamécsest kell tenni. A két lámpáshoz, amelyek közül az egyik kisebb, a másik díszesebb és nagyobb, két különböző használati utasítást kaptam. Mindkettőnek elolvastam a magyar nyelvű részét. Az egyik utasításban az állt, hogy koppantóval kell a mécses lángját eloltani, a másikban azonban legnagyobb meglepetésemre ez: „Kopogtatóval oltsd el a mécses lángját.”

Mivel sem koppantóm, sem kopogtatóm nincsen, elhatároztam, hogy szükség esetén a szlovák nyelvű utasítást követem. Ebben nemes egyszerűséggel azt javasolják, hogy fújjuk el a gyertya lángját.

Fűri Iringó, Gúta

A piros kardigán

Kint az ablak alatt szürkén szitál az eső, a madarak búsan kutakodnak táplálék után. Ilyenkor mindig a régi karácsonyi ünnepek jutnak eszembe. Az ötven-hatvan évvel ezelőttiek. Mennyivel másak voltak azok! Szegényesek ugyan, de ettől függetlenül olyannyira vártuk! Az adventi időszakok jótéteményekkel szinte áthatották a lelkünket. Abban az időben valahogy mindig szegényes volt a ruhatárunk, ritkán tudtam megengedni magamnak egy szép ruhát. Mindig arra törekedtem, hogy a növekedő két aranyos kislányomnak legyen mit felvennie. A szüleim falun éltek csekély kis nyugdíjból, nem várhattam, hogy támogassanak bennünket. De egy karácsony előtti héten mit adott Isten? Egy csomag érkezett, amit reszkető kézzel bontottam fel. Még a lélegzetem is elállt az örömtől. A csomagból két szép piros pulóver és egy csodás piros kardigán esett ki. A pulóverek a kislányoknak, a kardigán nekem lett küldve. Istenem! Ez volt az utolsó ajándék, amit édesanyámtól kaptunk. A következő évben mindkét szülőm eltávozott az élők sorából. Akkor viszont a karácsonyfa alá került az ajándék, alig mertük a kezünkbe venni, annyira szépnek láttuk. Az a vérpiros kardigán olyan szép volt, oly könnyű, mint a lehelet, mégis öntötte magából a meleget. Bizonyosan nemcsak maga a kardigán, hanem idős, beteg édesanyám szerető szíve-lelke. Ha letört és szomorú voltam, mindig felöltöttem magamra, benne megnyugvást és erőt nyertem. Talán sokak számára hihetetlen, de még ma is őrzöm ezt a kardigánt. Noha az ötven év azért meglátszik rajta, még ma is szép bolyhos, a színe sem fakult meg, de bennem sem fakult meg az az emlék, az a szép karácsony, amit édesanyám nyújtott számunkra. Talán azért, hogy azt a jót, azt a meleget én is továbbsugározzam embertársaim felé, hogy mindenkinek tiszta és meleg lelke legyen.

Tóth Éva, Kassa

Karácsony Kolozsvárt

Győrben karácsony előtt emeltem le a polcról Szabó Dezső e kevésbé ismert regényét. Szinte a kezemhez tapadt, nem tudtam letenni. Végül megvásároltam. A Karácsony Kolozsvárt prózaisága mellett csupa líra. Főszereplője Szűcs Barnabás, a hajdani ünnepelt s mostanra lecsúszott drámaíró, akinek alkotásai révén számtalan ember vált gazdaggá, csak éppen ő nem tudott újból talpra állni, kikerülni a nincstelenség világából, annak ellenére, hogy szíve gyermekien tiszta volt, s megpróbált a szegényeken, elesetteken segíteni. Budapesten a Csalán utcai fűtetlen albérletben húzódott meg. Itt élt a kis Ilonka is, aki elvesztette beteg édesanyját. S mivel nagyon szerette az író bácsit, Barnabás elhatározta, hogy felneveli. Eddigi értelmetlen léte végre fordulóponthoz érkezett, van kiért élnie. A regényben tapasztalhatjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Barnabás elindult, hogy pénzt szerezzen a temetésre, Ilonka ellátására, de parttalan nyomorúságában lépten-nyomon csalódnia kellett. A hajdani jó barát, a színházigazgató, az oktatásügyi miniszter, az államtitkár... mind finoman továbbpasszolta a kellemetlennek érzett, kopott kabátú írót. Csak az egyszerű ember fia, a kocsmáros örült, hogy a plakátokon hirdetett színdarabok íróját láthatja vendégül. Szűcs Barnabás ezen az estén indult el a lejtőn, Füttyös Pista börtöntöltelék rászedi, hogy törjenek be. Barnabás tudja, hogy ez vétek, de szeme előtt ott van Ilonka, az éhező árva gyermek. A betörés is groteszk módon zárul. A főbűnös kereket old, Barnabás meg az otthon hagyott síró kis gyermeket dajkálja, mikor megérkeznek a rendőrök a házba. A pár hét börtön után úgy érzi, más emberként szabadult. Célját, Ilonka felkeresését és felnevelését nem felejti, s mikor megtudja, hogy a gyermeket Kolozsvárra vitték nagyanyjához, gyalog indul útnak. Szomorúan kell tapasztalnia, hogy szív csak az egyszerű, szegény emberekben van. Pár hetes gyaloglás után, éppen karácsonyra érkezik meg Kolozsvárra. A temető közepén álló gondnoki házban rálel a keresett Ilonkára, aki éppen lelkét leheli ki, s a széken ülő vak halott nagymamára. Reggelre már a halál három ember lelkét birtokolja:

Egriné T. Szonja, Komárom

Mégis boldog karácsonya lett

Ezelőtt tíz évvel az örsújfalui szociális otthonban dolgoztam, ahol többnyire mozgás- és mentálisan sérült emberek éltek. (Azóta sajnos megszűnt.) Mielőtt közeledtek a karácsonyi ünnepek, vettünk üdvözlőlapokat, és megcímeztük a gondozottak családtagjainak. Egy néni megkért, én írjam meg, mert neki már reszket a keze. Így hát diktálta, mit írjak. Csak két mondat volt az egész, idézem: „Kedves Leányom és unokáim! Nagyon szeretnélek látni benneteket, mert már több éve nem találkoztunk. Nekem ne hozzatok semmi ajándékot, csak nagyon kérlek, gyertek, és az lesz a legszebb ajándék.” Végül sikerült a nagy találkozás. Éppen én voltam szolgálatban, én vezettem be a nőt a szobába, ahol az anyja lakott. Nem kérdeztem semmit, de ő exkuzálta magát. Elmondta, hogy magánvállalkozók, és mindig úton vannak. Minden héten máshová repülnek, üzleti ügyben. Kell a pénz. Na, de végre ide is eljutottak, és maradt egy fél órájuk a nagy rohanás után megállni rég nem látott édesanyjuknál. Ilonka néninek ez volt hosszú évek után a legboldogabb karácsonya.

Hostina Irén, Komárom

Kedves Vasárnap!

Közeleg a karácsony a világ keresztényeinek legnagyobb ünnepe, a világ megváltójának, Jézus Krisztusnak a születésnapja. Ilyenkor az emberek egymást megajándékozzák. Az ajándékozás annak emlékére történik, hogy annak idején a megváltónkat meglátogató napkeleti bölcsek tették. Karácsonykor talán kevesebb rossz történik a világban. Bárcsak a világ mindig olyan lenne, mint karácsonykor! Kívánok a Vasárnap szerkesztőségének és összes olvasójának nagyon boldog, meghitt és békés karácsonyt. Továbbá szerencsés, egészségben gazdag új esztendőt.

Vass Tibor, Köbölkút

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Menyhárt azt mondja, nehezebb volt visszalépni, mint elindulni

Frissítve

Kiska: a KTAG elleni eljárás Fico bosszúja

Trnava–DAC derbi a tévében

Le kell bontani a szeredi hidat

Bugár már unja, hogy neki kell kibékítenie a közjogi méltóságokat

Már ketten meghaltak Nyitrán influenzában

Legfrissebb galériák
Olvasta már?