Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes a következő hetünk is!
Vasárnap

2019. április 6. 09:15

Nőnap utáni gondolatok

Igaz ugyan, hogy már elmúlt a Valentin- és a nőnap is, de amiért mégis tollat ragadtam, hogy szemem elé került egy érdekes történet, ha úgy tetszik, legenda, ami nagyon megfogott, és szeretném megosztani a tisztelt olvasókkal.

– Magányos vagyok – panaszkodott Ádám a paradicsomban Istennek. – Szükségem volna egy társra.

– Legyen – mondta az Isten. – Én megadom neked a tökéletes asszonyt. Szép lesz, okos és kedves, mos rád, főz neked, és soha nem lesz egy rossz szava sem.

– Jól hangzik – felelte Ádám. – De mibe kerül mindez?

– Fél karodba és fél lábadba – felelte Isten.

– Hát ez elég nagy ár – jelentette ki Ádám. – Mondd, mit kapok egy oldalbordáért?

Ugye, milyen érdekes, s főleg mennyire tanulságos? Én ebből az egész történetből azt szűrtem le, hogy márpedig tökéletes ember, legyen az nő vagy férfi, nincs. Hibája mindenkinek van, ezt el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem. Csakhogy a 21. században, ami nem jól működik, azt gyorsan dobjuk ki. Rossz a porszívó, a mosógép, nem érdemes megcsináltatni. Így működik, így működünk, elromlik a kapcsolat, a házasság, sebaj, gyorsan lépjünk túl rajta, találunk egy jobbat. Itt van a technika vívmánya, az internet, egyéb társkeresők, találunk mi jobbat (mármint partnert), ha nem sokáig, hát ideig-óráig. Erről meg gyakran a zenebohócok jutnak eszembe, akik mindig azt rikkantották, mikor elvették tőlük a hangszert, hogy „van másik”. Igen, másik mindig van, csak nem biztos, hogy jobb is. No de nekem nem tisztem senki felett ítélkezni, mert ha tetszik, ha nem, ez ma így van. A csapból is az folyik, hogy minek benne ragadni egy nem túl jó házasságban vagy kapcsolatban, ki kell belőle lépni, aztán meg majdcsak lesz valahogy, meg aztán most úgyis nagy divat az ún. patchwork családmodell. Egy szó, mint száz, ez a saját véleményem, mindenkinek szíve joga úgy élnie életét, ahogy jónak látja. De ki tudja, mit hoz a holnap, még az is megtörténhet, hogy az újabb generációk nem adják majd olyan könnyen fel, és visszatér az eredeti régi családmodell. Még az is megtörténhet, de ez már igazi utópia, hogy ki lesz fejlesztve a robotpartner, aki majd mindig csak azt csinálja, amit elvárnak tőle. Bár szerintem azt is megunnánk egy idő után, mert az emberi természet már csak ilyen, hogy mindig mást szeretne, mást akarna, mint ami megadatott neki.

Mériné Benefi Magdolna, Kéménd

Digitális fotográfia

Március 6-án rendezték Pozsonyban a Prímási palota Justi-termében a Szlovák Műszaki Egyetem 3. korszak egyeteme digitális fotográfia végzős hallgatóinak fényképkiállítását. Bensőséges, családi hangulatban huszonketten állították ki záródolgozatuknak személyenként három felvételét. A megnyitót a csoportvezető tanár tartotta, aki elismerését fejezte ki azoknak, akik korukat meghazudtolva elsajátították a digitális fotográfia szakmai, művészi ismereteit, és alkotásaikkal örömet szereztek önmagukon kívül családjuknak, tanáraiknak és a kiállítás résztvevőinek. Megcsodálhattuk a Szlovákia tájairól, városairól készült művészi fotókat. A 22 végzős közül kiemelném a Légen élő Tóth Terézia mérnök természetről készült alkotásait. Különösen lenyűgöző volt A patonyréti Kis-Duna-híd télen című képe.

Molnár Ilona, Lég

Újjáalakult Csemadok-szervezet

A múlt évben újjáalakult a Csemadok nagydaróci alapszervezete, néhány év kihagyás után. Az új, aktív vezetőség és a tagság eredményes, sikeres évet értékelhetett nemrég. Az alapszervezet elnöknője, Kapsa Mónika részletesen ismertette az elmúlt év tevékenységét, a jó kezdést és a néhány sikeres akciót. Megemlékeztek több jelentős évfordulóról, társadalmi eseményről is. A legnagyobb akció a falunap, amely minden évben sikeres a helyiek és a környék lakóinak legnagyobb örömére. Itt a szervezet tagjai a gulyás- és a halászléfőző versenybe kapcsolódtak be, nagyon jó eredménnyel. Ősszel a szüreti mulatság a vendégség szombatján volt, amikor a védőszentnek, Szent Gálnak napját ünnepelhetjük. Decemberben az Ünnepvárón mézeskalács-díszítés volt a program, a gyerekek, a szülők és a nagymamák is szívesen bekapcsolódtak. Idén is vannak terveink, méltóan szeretnénk megemlékezni a Csemadok megalakulásának a 70. évfordulójáról, bekapcsolódunk a választásokba és a környékünkön megrendezésre kerülő különféle akciókba is. Külön köszönjük a polgármester asszonynak, Rubint Vierkának és a képviselő-testület tagjainak támogatását, megértését is. Mert ez új erőt, terveket ad a szervezetünk munkájához. Mindannyiunk nagy kedvence, a csemadokos havilap, az Első Kézből és a Vasárnap, ahonnan új ötleteket, jó, hasznos témákat is kaphatunk! Köszönjük!

Dorók Erzsébet nagyon régi Csemadok-tag, Nagydaróc

A gazdagság

Mi jellemzi a gazdaságot? Kacsalábon forgó kastély, luxusjacht vagy a nagy bankok páncéltermében felhalmozott aranyrudak? Igen. Ez az anyagi gazdagság, amit szabad szemmel láthatunk, és a fél világ irigyelheti. Ám nem mindegy, ki hogyan jut a gazdagságához. Van, aki szerencsés csillagzat alatt született, vagy öröklés útján lett gazdag. Vagy mint például a számítógépek zseniális fejlesztői, akik tehetségükkel és szorgalmukkal, egy kis autógarázsból indulva világelsőnek számító vállalatot hoztak létre. Ilyeneket találunk a kisvállalkozók között is, akik nem tartoznak a milliomosok körébe, de amit elértek, azt a szorgalmukkal és tehetségükkel érték el. Ők is, mint a nagy vagyonnal rendelkezők, előbbre viszik az emberi fejlődést. A kisvállalkozók milliói szerte a világon az emberiség javát szolgálják.

Mindennek van másik oldala is. Ide azok a gazdagok – milliomosok – tartoznak, akik nem a munkájukkal, hanem a harácsolás módszerével, csalással, hamissággal, lopással, sőt rablással tettek szert nagy vagyonra, mások kárára. Őket már az Írásban is említi Urunk, amikor példabeszédében felhozza a tű és a teve hasonlatát. Nemcsak a szupergazdagok között találunk gátlástalan egyéneket. Fellelhetők ők az alacsonyabb szférákban is, szintén a mi országunkban – például jogosan járó bérek visszatartása vagy kölcsönpénzek meg nem adása. A nagy mamutvállalatok az elvégzett munkákért járó, szerződésbe foglalt jogos összegeket nem térítik meg a beszállító-bedolgozó alvállalatnak. Azután itt vannak az uzsorások, akik a legszegényebb rétegeken élősködnek. Ezekre a kisebb kaliberű gazdagokra is hasonló elbírálás vár, mint a Szentírásban említettekre.

Puss Rudolf, Somorja

A természet rendje

Írás közben lementem a pince fenekére, na nem borozni, csak megrakni a tüzet a kazánban, és belenézni a tükörbe, hogy nem áll-e ketté a fülem az eszmefuttatásomtól, de mindent rendben találtam, csak a pulzusom volt egy csöppel több, így elhatároztam, hogy postára adom a műveim.

Közben a feleségem (mint Columbóé) beleolvasott az írásomba, ami engem nem zavar, mert ő egy intelligens nő, és sokszor helyreigazít, ha tévedek. Mindig mondja például, hogy a finis után (lapzárta) küldöm el írásaimat, és azt várom, hogy azt időben leközöljék. Hát nincs igaza? Sajnos ez nálam úgy működik, hogy csak akkor írhatok, amikor megrúg a múzsa. Az utolsó, karácsonnyal kapcsolatos írásom is ilyen volt, de gondoltam, a sokéves átlag szerint lesz egy rovat, a karácsonyi számból kimaradt fájdalomdíjas összefoglaló. Ha nem, hát tévedtem, azonban mégiscsak könnyítek a lelkemen, és leírom, hogy az édes-keserű karácsony helyébe szilveszterre hazajött Nápolyból az unokám, így sok kellemes percet tölthettünk együtt. Sőt meglepetést is hozott a háziasszonyától, az általam olaszul összerakott rímelősdimért megajándékozott egy díszdobozos finom füge-mogyoró egyveleggel, hozzátűzve egy üdvözlőlapot, megható olasz szavakkal. Persze, rájöttem, hogy a 20 évvel ezelőtti olasztudásom már a múlté, így gyakran kézbe kellett vennem a szótárt, és az újévi fogadalmaim között szerepeltetni: tökéletesedni az olasz és angol nyelvben, hegedülésben, gitározásban, na meg a reggeli tornázásban. Megemlíteném még a gépírást is, hogy az ujjaim végében a zsibbadást úgy-ahogy kiküszöböljem! (Ezért nem a számítógépen szövegelek, pedig a katonai parancsnokságon a járásban nekünk volt csak az egész szobát betöltő számítógéprendszerünk és a mobiltelefon is.)

Azóta az unokám már visszarepült Nápolyba, megint telnek a szürke hétköznapok, melyek persze nem is olyan szürkék, mert 2019-ben vár ránk többek között az érettségi találkozónk, mivel 55 éve annak, hogy otthagytuk a rozsnyói alma materünket, és kiléptünk a nagybetűs életbe. Ha az Isten is megsegít, akik még élünk, reméljük, találkozunk majd egy kis nosztalgiázásra (volt diáktársaim, ha olvassátok e sorokat, legyetek éberek, én elküldöm a meghívókat!). Az évszakok továbbra is váltják egymást, a fűtés és a hólapátolás átmegy kerti munkákba, később, ha beérik a termés, betakarításba, és amint tudjuk, ez az élet körforgása és a természet rendje, amit mi, emberek boríthatunk csak fel. Ne tegyük!

Bokros Gyula, Vígtelke

A cigánytábor az égbe megy

Községünkben, Naszvadon március 10-én felejthetetlen színházi élményben volt része a közönségnek. A komáromi Teátrum színházi polgári társulás nagy sikerrel mutatta be A cigánytábor az égbe megy című musicalt, amely Makszim Gorkij elbeszélése nyomán készült. Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész, színigazgató rendezésében került színpadra a drámai végkifejletű szerelmi történet. A művészek nagy örömére telt ház előtt mutathatták be a látványos zenés-táncos darabot. A főszereplők: Rigó Mónika és Berecz György csodálatos énekhangjukkal elkápráztatták a közönséget. Egy-egy szívhez szóló betétdal tapsra ösztönözte a hálás közönséget, a vidámabb részeknél pedig jókat derültek. Közben a Bellő zenekar lenyűgöző játékát hallgatva szinte elröppent az idő, a tragédiával végződő szerelmi történet végén a közönség állva tapsolt a szereplőknek. Dráfi Mátyás maga is szerepelt, és láthatóan elégedetten búcsúzott az előadás végén a többi szereplővel együtt.

Csontos Erzsébet, Holop Ferenc, Naszvad

Így ünnepeltük március 15-ét

A Szabó Gyula 21 Szakközépiskolában rendhagyó módon ünnepeltünk. Míg a végzősök a magyar érettségi írásbelit írták, a többi évfolyamok és a tanári kar ünnepi megemlékezésen vettek részt, melyen előadásokkal és szavalatokkal felidéztük 1848 márciusának szellemiségét. Az ünnepséget Molnár Ilona iskolaigazgató nyitotta meg, aki hangsúlyozta nemzeti ünnepünk történelmi fontosságát az utókor számára. Ezt követte Nagy Tibor tanár Petőfi Nemzeti dalának előadása. Szívet-lelket melengető érzés vett rajtunk erőt, amikor és ahogy magyar szakosunk által zengett a magyar Marseillaise. Duborszky Attila történelem szakos tanár előadásában átfogó, érdekes eseményként átélhettük 1948. március 15-ét, annak előzményeit, lefolyását, következményeit. A tankönyvekben nem található információkkal gazdagodott a nagyérdemű közönség, ifjúság. Közben Nagy Tibor tanár felolvasta a márciusi ifjak követeléseként megfogalmazott 12 pontot. Iskolánk magyar szakos tanárnője, Kónya Ilona összefoglalójában rámutatott a március 15-e fényében született irodalmi alkotások értékeire. Az ünnepélyes műsor keretét a két nemzeti imádság közös eléneklése alkotta.

Kónya Ilona, Nagy Tibor, Duborszky Attila, Dunaszerdahely

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A Smer és az ĽSNS kampányol leginkább érzelmekkel

Madarak pusztultak el a fákra csavart ragasztószalagokon

Frissítve

Lövöldözés Pozsonyban: egy ember megsérült, az elkövető szökésben van

Király Gábor bejelentette a visszavonulását

Kiska aláírta a módosított himnusztörvényt

Poprádon készülnek az ország utolsó kézzel csiszolt kristálydíszei

Legfrissebb galériák
Olvasta már?