Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!
Vasárnap

2019. március 24. 14:24

Ad Bűn és bűnhődés

Györgyikénk Katica barátnője mondásával zárta a vezércikket, én pedig Piroska barátnőm szólásával kezdem, aki a napnál is világosabb dolgokra szokta mondani, hogy „no ehhez sem kell nyolcosztályos gimnázium!”. Látjuk és olvassuk napi szinten azt az összevissza hazudozást, kapkodást, amiből csak arra következtethetünk, hogy nagy a baj ott, ahol országunk hajóját kellene kormányozni. Amikor választjuk őket, mind azzal jön az istenadta nép közé, hogy csakis a mi érdekünkért és jólétünkért fog dolgozni. Amikor hatalomra kerülnek, ígéretükről megfeledkezve egymással és bűnözőkkel szövetkezve saját érdekeiket követve és zsebeiket megtömve irányt váltanak. Aztán az újságírókra meg a józanul gondolkodókra haragszanak, ha rájönnek gaztetteikre, vagy ha valami kiszivárog a kormányhivatalból. Ezzel már el is árulták magukat, mert ha valami szivárog, az nem jót jelent. Gondoljunk csak a vörösiszap kiömlésére, vagy ha a gáz szivárog, netán a víz. Oda rendszerint szerelőt hívunk, hogy megelőzzük a nagyobb bajt, mert ezek a szivárgások emberéleteket is szoktak követelni. Arra már nem is merek gondolni, hogy mekkora a baj, ha gyerekünk pelenkája szivárog. Ugye akkor a gyártó rossz minőségű árut adott el, és legközelebb más gyártó pelenkáját emeljük le a polcról. Bennünket meg győzködnek onnan fentről, hogy semmi baj, a probléma nálunk keresendő, pedig akkora a szivárgás, hogy már szaga van.

A két fiatal brutális meggyilkolásának évfordulóján sokan tüntettek, de mi itt a tett színhelyén, Nagymácsédon szentmisével emlékeztünk meg róluk. A templom megtelt emberekkel, és nemcsak a polgármester, a hivatal dolgozói meg a szomszéd néni és az utcájukban lakók emlékeztek, hanem azok is, akik csak sajnálatos és feldolgozhatatlan haláluk után tudták meg, hogy falunk lakói voltak. Szívünkbe írták nevüket. Délelőtt iskolánk igazgatója, tanítói és a felső osztályos gyerekek koszorúval, mécsesekkel és hangos imával emlékeztek Jankóra és Martinkára. Egyházközösségünk krónikáját az emlékezés napján, február 21-én Radnóti Miklós Töredéke kezdi. Mintha nekik írta volna a költő: „Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős,– s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest.” Az sem véletlen – mert véletlenek nincsenek –, hogy Alenka, aki szlovákul ír be egy-egy eseményt a krónikába, az első zsoltárt választotta. Az is telitalálat! „Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja.” Befejezésül pedig Barsi Balázs atyát idézném, aki szerint a bűnben már benne van a bűnhődés.

Bugyi Mária, Nagymácséd

 

A felszabadítás árnyéka

A felszabadítás csak szójáték, mert vajon hogyan élte meg/túl a helybeli? Teszem azt például Rozsnyón. Kik is emlékeznek arra a felszabadulásra? Katonák. Hm. Matyicások. Hm. Rozsnyaiak mind? Hm. Azok, akik Rozsnyóra költöztek a Sajava (a tótság így hívta a Sajót, a szlovákok már Slanának nevezik) felső folyásától egészen a Sajava forrásáig a szabadulás utáni években folyamatosan. Ezek ünnepet ülhetnek. Mert beszabadultak Rozsnyó városába, és ennek a tudatában teszik, amire hivatva érzik magukat.

De ott fenn, a fennsíkon a szabadításkor kiparancsolták a férfiakat az aknamezőre, és hajtották őket maguk előtt, míg át nem jutottak rajta. A felszabadítók! Az aknákon át! Utánuk. Voltak, kik ott maradtak. Három éjszaka behallatszott a fennsíkról a faluba a segélykiáltásuk, vonításuk, jajveszékelésük, sírásuk. Igaz, egyre halkabban, de a ledermedt lelkiismeret annál inkább felerősítette. De ki tette volna kockára saját épkézlábúságát? Épeszű ember semmiképp! Így emlékezett meg a hetvenes évek derekán Sz. Dezsőné Jolika néni a szabadulásról, mikor még süldő lány volt Szilicén.

Emlékezetből felidézte és lejegyezte volt kollégája, ki emiatt nem rajong a horrorokért.

A Dumás

 

Farsang inámi módra

A téli hónapok népszerű programja a disznótor. Ilyen jó kis mulatság volt február 22-én Inámban, amikor is mindenki megtalálhatta számítását, és kedvére kóstolgathatta a legfinomabb disznótoros specialitásokat: a sült kolbászt, hurkát, disznósajtot, abált szalonnát. Vendégül láttak minden szórakozni és kikapcsolódni vágyót, aki megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. A helyi önkéntesek társulata első ízben szervezte meg községünkben a disznótoros lakomát, tehát újabb közösségformáló program, téli ünnepnap került az inámiak naptárába. Nem hiányzott a kínálatból a finom orjaleves, a hagyományos káposztaleves, de volt pörkölt, sült hús, frissen sült töpörtyű, üdítő, sokféle sütemény és a jó hangulathoz nélkülözhetetlen zene. Most debütált az inámi zenekar, melynek a legidősebb tagja, Volkovics Gyuszi bácsi hegedűjátékával szórakoztatta a lelkes közönséget. A disznótoros lakoma késő éjszakába nyúló mulatással, énekléssel ért véget. Magyar és szlovák nótáktól volt hangos a kultúrház. Rendezvényünkön részt vett a magyar testvértelepülés, Cserháthaláp küldöttsége, Dócs Dávid polgármesterrel az élen.

Hagyományainkat követve március 2-án tartottuk az idei év harmadik nagyszabású rendezvényét, a farsangi vigadalmat. (Ezt megelőzően, január 19-én került sor a színvonalas, messzi vidéken nagy hírnévnek örvendő, 7. alkalommal megrendezett vadászbálra.) A farsang jókedve és vidámsága költözött ezen a szombat délutánon a kultúrház falai közé. Délelőtt a helyi napközi otthon legaktívabb asszonyai sütötték a kultúrház konyhájában a farsang jellegzetes ínyencségét, a fánkot, melyből mindenki kóstolót kapott. A hangulatos délutánt Régi Zsolt polgármester nyitotta meg. A műsor első részében bensőséges ünneplés közepette a jubiláló házaspárokat köszöntötte. Ötven évvel ezelőtt egy új élet kapuja nyílt ki Sógor József és Gizella, valamint Nagypál Béla és Margit előtt, amikor is kéz a kézben elindultak egy közös úton. Az eltelt ötven évben kitartottak egymás mellett jóban, rosszban. Ezüstlakodalmuk alkalmával köszöntötte Tóth Józsefet és Bernadettet, valamint Zaťko Lászlót és Ilonát. Az ünnepelteket a helyi óvodások köszöntötték zenés-verses egyveleggel. Ezután kezdetét vette a vidám farsangi műsor. A rendezvény narrátora ezúttal is Régi Anikó volt, aki a tőle megszokott üde megjelenéssel, vidámsággal, ízes humorával kalauzolt végig a műsoron. Elsőként az Unicum kórus lépett színpadra, majd egymást váltották a vidám jelenetek. Betekintést nyertünk a favágók nehéz életébe, részesei lehettünk a vaslakodalom megünneplésének, amikor is nem sikerült a hitvesi esküt megújítani, becsöppentünk egy zűrös családi perpatvarba, megtudhattuk, hogy a generációk együttélése a múltban sem volt problémamentes. A műsor egyik legkiemelkedőbb produkciója a férfiak által színpadra vitt amerikai countrytánc volt. Az egész kultúrház zengett a vastapstól. A műsor végén nem maradt el a közönséggel közös éneklés, az Unicum himnusza csendült fel: Szeressük egymást, gyerekek...

Végezetül még egy gondolatot szeretnék megosztani a tisztelt olvasóval. Régóta észlelhető jelenség községünkben, hogy sok helybeli ignorálja a kulturális rendezvényeket és bárminemű megmozdulást a faluban. Példa volt erre az adventi koncert és a mostani farsangi délután is. Higgyék el, önmagukat büntetik és teszik szegényebbé azáltal, hogy kimarad az életükből egy-egy fontos történés. Amatőr színjátszóink, az énekkar a mi szórakoztatásunkra készül heteken át, ők a „mieink”, ennélfogva megérdemelnék az elismerésnek azt a formáját. A szereplők között minden korosztály tagja megtalálható, éppen ezért fájlalom, amikor a szomszéd faluba elmegyünk az amatőr színjátszók előadását megtekinteni, ugyanakkor az itthonit, a „miénket” semmibe vesszük. Milyen szép formája az ünneplésnek karácsonykor az éjféli szentmise után a templomkertben felállított sátor, ahol forralt bor és mézeskalács várta a híveket, így kívánva áldott ünnepeket egymásnak! Sokan ennél a sátornál sem álltak meg. Kérdezem én, hol marad a felebaráti szeretet, a tisztelet egymás iránt? Kedves inámiak, kérem Önöket, gondolkodjunk el hozzáállásunkon, és próbáljuk napjainkat egyetértésben, szeretetben élni. Nézzünk szét a faluban, sokunkat elgondolkoztat a tény, hogy mennyire „ritkulnak a fák körülöttünk”, de mi még itt vagyunk, örüljünk egymásnak, nyújtsunk egymásnak támaszt, és élvezzük együtt az élet adta örömöket!

Nagy Mária, Inám

 

A könyvtár küldetése

Egy kisfalu közösségében, ahol még iskola sem működik, igen nagy szükség van a könyvtárra. A jó könyvtáros, aki egyben pedagógus is, vallja, hogy a gyerekeknek nem elég a tankönyv szövegét megtanulni. Igaz, hogy a memória edződik, de a gondolkodás aligha fényesedik. Ha azt akarjuk, hogy a gyermekek értelmes, gondolkodó emberekké váljanak, szükséges egyéb könyveket is forgatniuk. De szükséges a könyvek jelenlétéről is gondoskodni. Egy ilyen kis falu közösségében is igen nagy jelentősége, küldetése van a könyvtárnak. Ha könyveket szerető pedagógus irányítja a könyvtárat, az sok esetben nyújt segítséget az odalátogatónak. Előadásokat is szervez, a nem könyv jellegű dokumentumok, írások, emlékezések, fényképek összegyűjtése is szívügye. A helyismereti információk iránt nagy az igény, és ez hiányzik. Hiányzik a „közlöny”, melyet az andódi lakos szívesen elolvasna, informálva lenne faluja történéseiről, hiszen nem mindenki jártas az interneten. A könyvtárban tartalmas emberi kapcsolatok jöttek létre, s a könyvtáros igyekezett kinek-kinek érdeklődése elmélyítéséhez segítő kezet nyújtani. Lehet fejlődőképes egy közösség iskola és pedagógus nélkül?

Czuczorné Kis Irén, Andód

 

Muskátlis visszapillantás 2018-ra

Igazán gazdag évet tudhat maga mögött a Csemadok borsi szervezete mellett működő Muskátli népdalcsoport, melynek vezetője továbbra is Szegedy Mária. Minden év márciusában kezdődnek a teendőink. Először a már hagyományos Rákóczi-ünnep alkalmával nagyon sok meghívásnak tettünk eleget, így a magyarországi Aranyosapátiban, Vágás Husfán, majd a nemzetiségi ételek bemutatóján, Sátoraljaújhelyen. Községünkben a 16. Tokaji fesztiválon is a mi csoportunk nyitotta meg az ünnepséget. Részt vettünk a széphalmi hal- és vadételek főzőversenyén, ahonnan már kétszer elhoztuk az első díjat. Eleget tettünk a szomszédos falvak meghívásainak, felléptünk a kisgéresi népdalfesztiválon is. A Borsi rendezte nyárbúcsúztató ünnepségen mi főztük a gulyást, és amiben kellett, segítettünk. Emlékezetes műsort adtunk a nyugdíjas-találkozón, amit hosszú tapssal jutalmazott a közönség.

Figura Katalin, Borsi

 

Kedves Vasárnap!

A Vasárnap 8. számában az Arany Jánosról megjelent cikkben, pontosabban Országh Antal ott közzétett fotójával kapcsolatban van megjegyzésem. A fotográfia mellett az 1914-es év áll. Lehetetlen, hogy akkor készült a kép, ugyanis Arany Juliska az 1860-as években, Arany János 1882-ben hunyt el. Feltételezhető, hogy a képet a fényképész 1914-ben közzétette valahol, de biztosan nem akkor készült. Csalódott vagyok az ilyen hibák miatt. Feltételezem, hogy már csak a szalagavatós cikkek és fényképek miatt érettségi előtt álló diákok is lapozzák a Vasárnapot, szerintem illene egy helyreigazítást közölni a rend kedvéért. Üdvözlettel régi olvasójuk:

Vodáné Csáji Etelka nyugdíjas magyar szakos tanár

*

Tisztelt Csáji Etelka!

Köszönjük észrevételét, a képaláírás valóban hibás, mivel az évszám elől hiányzik a Vasárnapi Újság neve, ahol a fotót közzétették – mi is onnan vettük át. A fénykép eredetije eltűnt, kópiáját nemrég találták meg. A képaláírás helyesen: „Arany János és családja. A fényképen látható Arany felesége, Ercsey Julianna s két gyermekük, László és Juliska a jegyesével. Országh Antal fotográfiája, a Vasárnapi Újság illusztrációja, 1914”. A hibáért olvasóink elnézését kérjük!

Ferenczy Éva szerkesztő

*

Nem tudom hogyan, de kitűnően csinálják, nem lehet betelni a Vasárnap tartalmával. Ha valaki színvonalas újságot akar, vegye kézbe a Vasárnapot, nem fog csalódni. Ez alkalommal engedjék meg, hogy megrögzött természetjáróként a nőnap alkalmából kívánjak a szerkesztőség hölgy tagjainak egy csokorral az újjáéledő természetet szimbolizáló elsőkből. Legyen részük minél gyakrabban cirógató napsütésben, testet-lelket simogató, madárdal színezte lágy tavaszi szellő kacérkodásában s a lélek ragyogását kiteljesítő, családi kör adta boldogságban. 

Gazdag József, Jányok

Kedves Olvasóink!

Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!

Legyen eredményes a következő hetünk is!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A lakosság csaknem fele egyáltalán nem spórol

Sokkoló: hibásan elvégzett vérátömlesztés miatt halt meg egy beteg a kassai kórházban

A beteg és a látogató biztonsága a fontos

Botrány az Eurovízión

VIDEÓ: Keszthelyi Vivien autóversenyző elvitte egy körre Orbán Viktort

Aggasztóan kevés 
a lakás Szlovákiában

Legfrissebb galériák
Olvasta már?