Önök írták

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre: Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes a következő hetünk is!
Vasárnap

2019. március 19. 09:30

Az 184849-es forradalom

Az 1848–49-es forradalmi harcok idején Andód lakossága a felkelők ellátásához a komáromi erődbe élelmiszersegéllyel járult hozzá. Ahol Klapka generális védte a forradalmat. Később Görgei generálisnak is nyújtott segítséget, és a császári seregeknek is, melyeket Jellasics vezetett, bár pusztán letáborozva. Itt takarmányt adtak a lovaknak. Amikor a komáromi erőd bevételének harci cselekvései áttevődtek Andódhoz, Tótmegyerhez és Tardoskeddhez, a harcok után az egész környék tele volt katonák és lovak tetemeivel. Járvány ütött ki, mely nagyon megtizedelte a lakosságot. 1849 januárjában Szímőn és Kamocsán verbuváltak 30-40 legényt. Közülük 10-12-en meghaltak. Voltak honvédők, akik csatlakoztak a forradalom seregéhez. Volt egy férfiú, nem volt tagja a honvédségnek, de amit a forradalom asztalára letett, az örökre megmaradt a történelem lapjain. Czuczor Gergely, falunk szülötte papi reverendát viselt, de kiállt a forradalom mellett a zsarnokság ellen. Megírta egyetlen heves hangú költeményét a Riadót.

Ezért a verséért az osztrák hadvezetés hadbíróság elé állította, és hatévi várfogságra ítélték. Vasra verve szállították Kufstein várába (Ausztria).

1949. április 19-e után a császári udvar manifesztumot adott ki a jobbágyság felszabadítására. Andód község lakói sokat szenvedtek. Czuczor Gergely bilincsbe verve még a cellájában is dolgozott a nagy szótárán. Ez a munka tartotta benne a reményt a várva várt kiszabadulásig. Újságszerkesztőként bírálta az erkölcstelenséget, a kapzsiságot. Becsületességre buzdított. Nem húzódott meg a kolostor falai közé.

Végezetül egy részlet az Ítélőszék előtt című verséből:

Hogy hazámat ne szeressem
A bitorlót meg ne vessem:
Hatalom nem teheti!

Főbe lőhet, nyakaztathat,
Bitófára fölakaszthat,
Ő erősebb tegye meg!

De az érzelem honában
Keblem titkos templomában
Én urat nem ismerek!

Czuczorné Kiss Irén, Andód

 

Egy gondolat bánt engemet

De nem az, ami Petőfit bántotta. Engem az bánt, hogy hamarosan itt a tavasz, megjönnek az énekesmadaraink (már amelyeknek ősszel sikerült elköltözniük), és Szepsiben halálos csapda várja őket! Ez így hihetetlennek tűnik, pedig igaz, és nem más, mint az új közlekedési terminált és az odavezető utat szegélyező zajvédő fal. Ennek a felső része ugyanis üveg. Amit a madarak levegőnek néznek, és bátran nekirepülnek, minek következtében holtan potyognak le a fal tövébe. Tavaly szombatonként – ha jó idő volt – felmentem Kassára az ócskapiacra, és elmentem az L alakú zajvédő fal kisebbik szára mellett lévő úton, amely az állomásra vezet, és láttam az elpusztult madarakat. Tavasszal többet, aztán fokozatosan kevesebbet. Végül novemberben már csak egy feketerigót, mert amelyek túlélték a nyarat, akkorra elköltöztek. Nem tudom, miért kell hangvédő fal oda, ahol nincs is zaj. Mert az említett fal mellett a buszok lépésben haladnak, át kell ugyanis menniük a vasúton, ami Mecenzéfre vezet, és Stop tábla figyelmezteti a sofőröket megállásra. De ha már ott van az a fal, miért kell, hogy üvegből legyen a teteje? De ha már üvegből van, miért nem csinálták olyan színűre, mint a sörösüveg? Véleményem szerint az egész terminál is fölösleges, mert a régi buszállomás jól megfelelt a célnak, és ami a fő, közelebb volt. Tegnapelőtt láttam – pusztulásnak indult, akárcsak a Vármegyeháza Tornán. A motoros vonat pedig járhatott volna terminál nélkül is – a sínek ott vannak több mint száz esztendeje, persze vonat nem jár rajtuk már vagy húsz éve, legalábbis rendszeresen nem. Ha írásom felkelti valakinek a figyelmét az illetékesek közül, és ha csak egyetlen énekesmadár életét sikerült megmentenem, célomat elértem.

Egyébként van más is, ami bánt. Például itt van a Szádelői-fennsík, amiről az utóbbi években – sőt, évtizedekben – nagyon sok szó esett. Voltak, akik ősi település nyomait vélték felfedezni, no meg ugye ott van a török sánc! Az maga a rejtelem! Szerintem a tornai vár védelmi rendszeréhez tartozott. Ugyanúgy a Várútban levő építmény, aminek a nyomai még fellelhetők voltak gyermekkorom idején. A múlt év tavaszán kezembe került egy szlovák nyelvű, Kassán kiadott reklámújság, amelyben egy fiatal történész azt is leírja, hogyan lehet felmenni a Szádelői-fennsíkra. Leírja, hogy Ájban a vendéglőtől feljebb, mintegy 200 lépésnyire balra kell letérni, ott van az út, ami felvezet. És hogy kihangsúlyozza tudományát, még azt is hozzáteszi, hogy ezen az úton hordták le a meszet, amit ott égettek fent a Zagyielszká Planyinán! Ehhez csak annyit fűznék, hogy azon az úton még soha egy deka meszet sem hoztak le, mivel meszet valószínűleg akkor égettek, amikor a tornai vár épült, az utat pedig az 1930-as évek végén csinálták. Elsősorban azért, hogy megkönnyítsék a tehéncsorda feljutását a legelőre, mert addig a várúton járt fel a csorda, ami jóval hosszabb és veszélyesebb is volt. Mindezekre az eseményekre jól emlékszem (1931-ben születtem). Engem bánt, ha a Zadielská Planinát olvasom vagy hallom, mert ez egy nem létező fogalom. Amit annak neveznek, az teljes egészében Áj község tulajdona! Szádelőé a völgy – ami méltán híres, de a hegytető teljes egészében áji birtok. Ott voltak a rétek is, melyeket úgy hoztak létre, hogy keserves, nehéz munkával kiirtották a gazt, kiszedték a földből a temérdek követ, kihordták a létesítendő rét szélére, ami kerítésül szolgált mindvégig. A szocialista mezőgazdaságban nem tartottak igényt a hegyi rétekre, idővel benőtte a gaz mindenestül. Jó lelőhely lett belőle az amatőr régészeknek, akik az egykori kosarak (rétek) kőrakásait ősi településmaradványnak nézik. Az egyik ilyen szakember így nyilatkozott: „Itt minden adott volt a megélhetéshez, csak víz nem volt!” Ehhez nem fűzök kommentárt, de megjegyzem, hogy a Várút felső végén igenis volt egy kis forrás, ami vályúba csorgatta a vizét, és a tehenek azt itták, de már túl messze jutottam. Ez egy kimeríthetetlen téma, túlmegy a Koperta keretein, de ha valakinek kérdeznivalója lenne ezekkel kapcsolatban, megteheti.

Mikó Bálint, Szepsi

 

Tizenöt éve nyílik az Őszirózsa

Kassán egyre kisebb a magyar ajkú lakosok száma. Mit tehetnénk, hogy ez a szomorú folyamat lelassuljon? Vagy megálljon? Nagy összefogásra lenne szükség, nagy közösségi munkára, összetartásra. Kassán a Csemadok mellett működő Nyugdíjasklubban több mint tizenöt éve megalakítottak egy hagyományőrző énekcsoportot, tagjai elhatározták, hogy népdalokkal fogják összehangolni a megmaradt magyarságot. A csoport az Őszirózsa nevet kapta, mivel a tagok egytől egyig szépkorúak. A vezetést Veszelovszký Erzsébet vállalta, aki Szlovákia keleti csücskéből nagyon sok szép népdalt hozott magával. Magalakulásakor a csoportnak több mint tíz tagja volt, ami az idők folyamán csak fogyott. Tizenöt évi munkájuk során több mint száz magyar népdalt sajátítottak el és énekeltek számos rendezvényen. Mivel minden évben részt vesznek szlovák népdalversenyeken is, szlovák népdalokkal is gazdagították programjukat. Minden évben részt vesznek az 1848–49-es szabadságharc emlékére rendezett ünnepélyen. Szép versekkel, katonadalokkal kedveskednek az egybegyűlteknek. Hagyományosan énekelnek a Kassai dalnapokon, megemlékeznek a tizenhárom aradi vértanúról. A Szent István Király Társulásnak is tagjai, és minden dicsekvés nélkül állíthatom, hogy az augusztus 20-án megrendezett ünnepségek fő pillérei. Több éven keresztül részt vesznek Magyarországon a Röpülj, páva országos népdaltalálkozón, hogy kiépítsék és ápolják az emberi kapcsolatokat Szlovákia és Magyarország között. Természetesen az Őszirózsa is meghívja a magyar vendégeket, hogy gyönyörködjenek Kassa város szépségében és nevezetességeiben. Az évek során minden kedden délután összejárnak próbára a Csemadok városi székházában, s talán vannak, akik ezt az igyekezetet nem méltányolják, mégis óriási, fáradságos munka van mögöttük. Büszkék arra, hogy ki mernek állni a szlovák versenyeken is, és oklevéllel értékelik fellépésüket. Nagyon sokat letettek már az asztalra, amiért a Csemadok és Kassa városa büszkék lehetnek rájuk.

Sajnos, az utóbbi években lassan de biztosan hervad az Őszirózsa, mert a tagok tizenöt év alatt elöregedtek, eltávoztak az élők sorából, és utánpótlás nem nagyon ígérkezik. Ezért lassan hullatja szirmait. Pedig nagyon nagy kár lenne, ha Kassán elvesznének a szép magyar népdalok, ami minden nemzetnek egyik legnagyobb és legértékesebb kincsét jelenti!

Tóth Éva, Kassa

 

Nyugdíjasklub nyílt falunkban

Barton, a mi kis falunkban első ízben alakult nyugdíjasklub, 25 állandó taggal, ami ilyen kis létszámú községben igen jó arány. Az első összejövetelen megjelent Hubač Sándor, a falu polgármestere is, aki biztosított bennünket arról, hogy mindenben segíteni fog a klub előmenetele érdekében. Azóta hét találkozó volt, és minden alkalommal szép számban összejöttünk. Sokat beszélgetünk, tornázunk. Kézimunkákkal díszítettük a helyiséget, így minden csütörtökön szép környezetbe gyűlünk össze. Szerveztünk kirándulást is már a nagymegyeri fürdőbe. Tervben van még színházlátogatás, de születnek további javaslatok egyéb rendezvényekre, ahová közösen utazunk autóbusszal. Farsangi időszak alatt sütöttünk fánkot nemcsak magunknak, hanem a jelmezbál alkalmával óvodások és iskolások részére is. A klubdélutánokon teázgatunk, kávézgatunk, és tervezgetjük a következő értékes időtöltést. Szemlátomást mindenkinek jólesik a kikapcsolódás a mindennapi gondokból. A klubunk létrejöttéért köszönet falunk polgármesterének, valamint a képviselő-testületnek, akik segítik munkánkat.

Szűcs Mária, Bart

 

Romlott lengyel marhahús

Olvastam, hogy romlott lengyel marhahúst találtak nálunk. Szlovákia is, Lengyelország is az unióhoz tartozik, a határon nincs vámellenőrzés, így mindenki azt hoz és visz, amit akar. Pedig a megoldás egyszerű lenne: vegyen mindenki hazai húst. De hát a szerencsétlen vásárló az üzletben miből tudja, hogy az a hús, amit megvesz, hazai-e, vagy honnan hozták, ha esetleg itt csomagolják. Hisz még az elárusítónő sem biztos, hogy tud a feltett kérdésre pontos választ adni. Meg ugye olcsóbb. Manapság pedig a magas élelmiszerárak miatt a legtöbben ha csak lehet, mindenből az olcsóbbat veszik. És az ország rá van szorulva a húsimportra. A még meglevő mezőgazdasági szövetkezetekben alig foglalkoznak állattenyésztéssel. Az istállók állat nélkül, szinte kongnak az ürességtől. A lakosság se nagyon tart sem sertést, sem tehenet. Ilyenformán honnan is volna hazai hús? Valamikor volt elegendő, de az már elmúlt. Mintha igaz sem lett volna. Gyermekkoromban faluhelyen minden háznál disznót vágtak télen. Azonkívül libát, kacsát, nyulat és csibét tartottak. Hús volt elég. Nem is nagyon kellett az üzletbe menni.

Vass Tibor, Köbölkút

 

Kedves Vasárnap!

Végtelenül örülök, hogy a Fehér Akác asszonykórusról szóló cikk teljes terjedelemben jelent meg a Vasárnap 9. (2019. 2. 26.) számában. Óriási meglepetés volt, hogy egy egész oldal. Az énekkar igazán megérdemli, és én nagyon köszönöm. Egyetlen kis tévedés, félreértés van benne, és ez az én hibám is, hiszen nem írtam oda a fotós nevét. Tehát helyesen így van: Szöveg Birkus Magda, Szabó Imre / Kép Mészáros Imre. Mészáros Imre a mi fotósunk. Ő fényképezi az összes községi rendezvényt. Sok-sok köszönettel:

Birkus Magda, Tardoskedd

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Helyi iszlamisták követték el a Srí Lanka-i támadásokat

A hímestől a Fabergé-tojásig

Ukrán elnökválasztás - Porosenko elismerte vereségét

Czucz Enikő: Kivárásos vereség

Mbappé nem akar a Real Madridba igazolni

Washington megvonja a mentességet az iráni kőolajat importáló országoktól

Legfrissebb galériák
Olvasta már?