Okosnak hisszük magunkat, de tévedünk

Azt hihetnénk, hogy minél többet tanulunk, és minél műveltebbek leszünk, annál kevésbé dőlünk be a konspirációs elméleteknek, s mentesek leszünk minden előítélettől. Erre tessék: egy amerikai felmérés megállapította, hogy az iskolázottabbak inkább ragaszkodnak a saját nézeteikhez, és kevésbé fogadják el, hogy esetleg nincs igazuk.
Vrabec Mária

2019. szeptember 9. 10:00

A felmérést a Pew Research Center végezte a Többet együtt projekt keretében, arra keresve a választ, milyen mértékben képesek a republikánusok és a demokraták elfogadni egymás érveit vagy egyáltalán elgondolkozni jogosságukról. Az eredmény azért általánosítható, mert lövészárkok és összeesküvés-elméletek mindenhol léteznek, és azért érdekes, mert az eredmények szerint ezekhez leginkább a műveltebb réteg ragaszkodik. Kiderült például, hogy a választók sokkal radikálisabb álláspontot s aljasabb indítékokat feltételeznek politikai ellenfeleikről annál, amilyeneket azok valójában képviselnek.

Ez jellemző a szlovák, a szlovákiai magyar és a magyarországi társadalomra is, és akik azt hitték, hogy a műveltség segít az árkok betemetésében, tévedtek. A felmérés egyértelműen azt mutatta ki, hogy mind a republikánusok, mind a demokraták túlzó, szinte karikírozott módon látják a politikai ellentábor nézeteit, bármit elhisznek róluk, amit a saját pártjuk marketinggépezete állít, és szinte kizárólag hasonlóan gondolkodó emberekkel érintkeznek, tehát esélyük sincs megismerni a másik tábort.

Műveltség és balítélet

Mindezt nemcsak azért fontos tudni, hogy megismerjük az emberi gondolkodásmódot, hanem azért is, hogy választ kapjunk arra, miért növekszik a kereslet az agresszív, lejárató kampányok iránt és a hajlandóság arra, hogy radikális, populista jelölteket válasszunk. Valamint hogy miért hiszünk abban, hogy a világon mindent és mindenkit Soros György fizet és irányít, a kötelező oltásokkal meg akarnak mérgezni bennünket, és az összes gazdasági folyamat az egész világot behálózó zsidó összeesküvés eredménye.

Az amerikai felmérés megdöbbentő, ugyanakkor tanulságos is. A résztvevőktől azt kérdezték, milyen mértékben azonosulnak azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel a politikai ellentábor ruházza fel őket. A republikánusoktól például azt, lehetnek-e a muszlimok jó amerikai állampolgárok, a demokratáktól pedig azt, teljesen meg kellene-e nyitnia Amerikának a határait. Azt a kérdést is feltették, mit gondolnak, az ellentábor választóinak mekkora hányada azonosul a nézeteikkel, és az eredményből kiderült, hogy mindkét félnek sokkal sarkítottabb véleménye van a másikról, mint amilyen a valóság. Az eredményeket elemző szakemberek szerint az oka mindennek, hogy a két tábor legradikálisabb képviselői alig érintkeznek egymással. Arányuk csupán tíz százalék, ám mivel ők a hangadók, jelentősen befolyásolják az általános véleményt. És itt jön a második nagy felismerés: azok ragaszkodnak a legjobban előítéleteikhez, akik aktívak a közösségi oldalakon. Nincsenek sokan, alig huszonöt százalékot tesznek ki, de azt a látszatot keltik, hogy az egész tábort ők képviselik. Jelentősen hozzájárul az előítéletek kialakulásához és rögzüléséhez, ki milyen sajtóorgánumot követ figyelemmel. Átlagon felül előítéleteseknek bizonyultak az olyan legendás és a szabad sajtó példájának tartott lapok olvasói is, mint a New York Times vagy a Washington Post, valamivel nyitottabbak az ellentábor nézetei iránt az ABC, a CBD és az NBC hírtelevíziók nézői. Összefoglalva: minél műveltebb és minél magasabb társadalmi réteghez tartozik valaki, annál megrögzöttebbek az előítéletei, mert kevésbé hajlandó a saját körein kívüli kapcsolatokat ápolni.

„Ebben a műveltséggel, szakmai karrierrel járó önbizalom és a sznobizmus is szerepet játszik. Aki erőt, energiát fektetett a tanulmányaiba, szakmai előmenetelébe, és sikerei őt igazolták, az kevésbé hajlandó elfogadni az ellenvéleményt, mint az, aki egyszerű, kimagasló társadalmi sikerek nélküli életet él. Minél magasabbak, annál zártabbak a társadalmi körök, annál szilárdabb a meggyőződés, hogy mi tudjuk a tutit, hiszen mindezt elértük. A legnagyobb gond, hogy ezek az emberek szinte kizárólag egymással járnak össze, egymás vállát veregetik, az ellentábor tagjairól pedig készségesen elhiszik, hogy külföldi mágnások ügynökei, nemzetárulók, drogosok és szabadkőművesek” – magyarázza Jozef Hašto pszichiáter.

Ugyanez érvényes Szlovákiára, vagy ha úgy tetszik, a szlovákiai magyar szekértáborokra is. Az MKP-sok azt hiszik a hidasokról, hogy nemzetárulók, és az asszimiláció hívei, a hidasok az MKP-sokról, hogy Orbán bérencei. „Itt is annál nagyobb az ellentét, minél műveltebb emberek vitatkoznak, hiszen ők tudnak igazán érvelni. Az is sokat számít, hogy a művelt, sikeres emberek egyfajta önigazolásként fogják fel a karrierjüket: ha ők ennyit tanultak, idáig jutottak, csak többet tudnak a többieknél. Ebből a pozícióból aztán nehéz úgy kimozdulni, hogy elismerjük, másnak, esetleg egy kevésbé iskolázott embernek is lehet igaza” – magyarázza a pszichiáter.

A sikeresek igaza

A különböző politikai táborokhoz tartozók a cáfolhatatlan tényeket illetően is képesek olyan véleményt vallani, hogy abból rögtön következtetni lehet arra, melyik csoportba tartoznak. A jobboldal a globális felmelegedésről is azt gondolja, hogy a „ballibsik” csak a migráció veszélyeiről akarják eltereli a figyelmet, a liberálisok pedig minden nemzet- és családtámogatási programban irredentizmust, nacionalizmust látnak.

„Ez azért lehetséges, mert az emberek a tényeket is úgy szelektálják és értelmezik, ahogy az ő világnézetüknek megfelel. A számukra nem megfelelő tényeket egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és azokhoz ragaszkodnak, amelyek tetszenek nekik – legyenek azok bármily abszurdak. Több vizsgálat is igazolta, hogy a műveltség nem megoldás a politikai és világnézetbeli ellentétek leküzdésére. Ellenkezőleg: csak mélyíti őket, mert ahol a kevésbé művelt ember elismeri, hogy nincsenek érvei, ott az iskolázott akadémiai szóhasználattal, összefüggéseikből kiragadott idézetekkel, statisztikákkal tudja védeni vélt igazát. És mivel általában érzelmek alapján döntünk, ilyenkor háttérbe szorul minden, amit tanultunk a világról.”

A kíváncsiság csodája

Az előítéletek csapdájától csak a kíváncsiság és nyitottság menthet meg. Ha intellektuális képességünket és műveltségünket arra használjuk, hogy a saját álláspontunkat védjük, nem tudunk elmozdulni a valódi problémák megoldásának keresése és az ellenkező nézeteket vallók megértése felé. Sajnos, a Yale Egyetem professzora, Dan Kahan szerint ez a tudományos, észérvekre való nyitottság nagyon kevés emberre jellemző, és inkább veleszületett adottság, mint megszerezhető készség. De nincs veszve minden: elég, ha az ilyen emberek válnak véleményformálóvá, és őket figyeljük, követjük. Vagy ha épp nincs ilyen a közéletben, akkor a saját józan, paraszti eszünkre hagyatkozunk. Az még soha senkit sem hagyott cserben, a baj csak az, hogy egyre kevesebb ember használja. Mindannyiunkat vigasztalhat az amerikai felmérés legfőbb tanulsága, hogy a velünk ellentétes nézeteket valló emberek soha nem olyan korlátoltak vagy radikálisak, mint gondolnánk. Igaz, ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, meg kell ismernünk őket – ennyit csak megtehetünk.

A teljes cikk a Vasárnap 36. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Két gólt rúgott a ráadásban, így verte a Besiktast a Slovan az EL-ben

Barcelonában bravúros döntetlennel rajtolt a Ferencváros

Ötéves kislányt gázoltak el Nagymihályban

Mondák, legendák és régi történetek egy zárt közösségből

Egy kutatócsoport szerint lehetséges felére csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást 2030-ra

Tizennégy ország íjászai versenyeznek Marcelházán

Legfrissebb galériák
Olvasta már?