Nosztalgiamozi Darvas Lilivel

Molnár Ferenctől az „égi és földi szerelmet” kapta, Déry Tibortól talán a legszebb, de biztosan a legnehezebb szerepét, Karinthy Frigyestől a legfényesebb, versben megírt hódolatot. A három fal közötti lét semmihez sem hasonlítható mámorát, a színpadi játék egyetlen tétjét fogalmazta meg neki.
ÚJ SZÓ ONLINE

2017. augusztus 18. 00:01

„Ott vár rád, este nyolckor, a boldog születés / Könny és mosoly, mihez száz élet is kevés / És vár rád, tizenegyre, végső ítéleted, / Hogy másnap újra kezd százarcú végzeted.” Darvas Lili volt a címzett, aki a húszas évek magyar színpadán a modern nő megtestesítője volt.

 

Művészetét, tehetségének ragyogó erejét ma már csak azok ismerik, akik látták A vádlottban, A csalódott Meiernében vagy a Délutáni teában. Az első két történet szerzője Manfred Schwarz, a harmadiké Görgey Gábor. Tévéfilm készült mind a három műből Horváth Ádám rendezésében, Darvas Lili főszereplésével. Egy idős svájci asszonyt játszik az elsőben, aki előre megfontolt szándékkal megölte az urát. Revolvert vett, és lelőtte. Harminc év után ugyanis meghalt benne a szerelem, és ölt, hogy újra szerethessen. Hogy ismét szerethesse azt, akit akkor sem gyűlölt, amikor az megverte és megcsalta őt. Meierné, a bolondos öregasszony mindent elkotyog váratlanul betoppanó rendőr őrmesterének. Hogy titokban ebtenyésztéssel foglalkozik, hogy lopott szőrmebundák régi címkéjét cseréli újra jó fizetség ellenében, és hogy bejelentetlen albérlői vannak, akik meglehetősen bűnös életmódot folytatnak. Meierné azt is kifecsegi, amit nem akar. Ilyen a természete. A Délutáni tea magára maradt nagyságos asszonyát, aki mindennap pontosan kapja az „ozsonnyát”, már csak az emlékei tartják életben. A Boston keringőt hallgatja naphosszat, miközben halott férjével és fiatalon elhunyt fiával beszélget. Kezében se fonal, se tű, de még mindig sálat kötöget. Szobája falán nem találja az ablakot, a teljes szellemi leépülés végső stádiuma ez. Darvas Lili mind a három szerepében brillíroz. Úgy választja el egymástól a három nőalakot, olyan éles határvonalat húz köztük, mintha önmagát is átlépte volna. Pedig csak áthangolta. Lélekben, szellemi szinten, gesztusokban, arckifejezésben.

Hazai pályán a legnagyobb alakítását kétségkívül Makk Károly zseniális rendezésében, a Déry Tibor írásai alapján forgatott Szerelemben nyújtotta. Az első magyar filmben, amely bátran nekitámadt a kommunista önkényuralomnak. Ahogy a rangos párizsi napilap, a Le Monde kritikusa írta tavaly, amikor a Cannes Classics sorozatban negyvenöt év múltán újra bemutatták a filmet, „megdicsőítése a gyengédségnek, a szerelem jogának, a szív ellenállásának egy olyan társadalomban, amely az ostobaság jegyében az ideológiai dogmatizmus eszközeivel élt”. Egy fiatal nő, Luca (Törőcsik Mari) viszonyát mutatja meg halálos beteg, ágyhoz kötött anyósával (Darvas Lili), akit kétségbe taszít fia (Darvas Iván) hiánya. Az ötvenhatos eseményekben való részvétele miatt tíz év börtönre ítélték, kilencvenhat éves anyjának Luca, a felesége ír szent hazugságokkal teli leveleket. Így tudja életben tartani az asszonyt, hogy találkozhasson még szeretett fiával. Darvas Lili pályájának millió apró ékkővel díszített koronája ez a szerep. Úgy játssza végig, hogy ki sem kel az ágyból, az élet mégis minden pillanatban felizzik körülötte. Állandóan kérdez, faggatózik. Hol finoman, hol szárazon, hol zavarba ejtően, hol idegesítően, hol kibírhatatlanul, hol sértőn, hol megbocsátón, hol szeretetteli hangon, hol gyűlölködve. Ahogy csak egy reményt veszett, majd újra reménykedő idős ember képes, aki tudja, hogy Kharón ladikja már partközelben várja.

Tizenhét évesen Shakespeare Júliájaként debütált a Budai Színkörben. 1921-ben a Magyar Színház szerződteti, a Sasfiók címszerepét játssza. Kosztolányi Dezső kritikája szerint: „Darvas Lili reichstadti hercege már megjelenésében is ígézetes. Fehér és halványrózsaszín, mint egy Ingres kép, omlatag és lankadt, csupa alkonyi színnel... Ma, nálánál jobb Sasfiókot nem tudok elképzelni magyar színpadon.” Három évvel később már a Vígszínház tagja, és Molnár Ferenc szerelme. Az Égi és földi szerelem magyar színházi próbáin szerettek egymásba, amikor a sikeres író még Fedák Sári férje volt. Viszonyukat sokáig titkolták, A vörös malom próbái során azonban már felröppen a hír az Európa-szerte ismert szerző és a kiváló színésznő liezonjáról. 1926 nyarán házasodnak össze. Darvas Lili huszonnégy éves, Molnár Ferenc pont kétszer annyi. A vörös malom után az Üvegcipő következik, a Vígszínház után Bécs, Max Reinhardt társulata, a Josefstadt Theater, ahol német nyelven is kitűnően helytáll. Nem sokkal később már Berlinben ünneplik, ahol Hugo von Hofmannsthal, a legjelesebb osztrák szerzők egyike hívja meg a Salzburgi Ünnepi Játékokra, ahol a német nyelvterület legkiválóbb színészeivel lép színpadra. Később München is neki tapsol, 1936 őszétől azonban ismét a Vígszínház vezető művésze. Gyönyörű és kívánatos asszonyokat játszik, mellettük Erzsébet királynőt, akit viszont hisztérikus vénlánynak mutat. Aztán ismét Molnár Ferenc-hősnőt kap. Delilát, a jómódú kocsmárosnét. Ez utóbbi hatalmas sikersorozata után tér vissza Bécsbe.

Író és színésznő között nem tartott sokáig a szenvedélyes szerelem. Amilyen gyorsan összeházasodtak, ugyanazzal a viharos sebességgel külön is váltak. Molnár Ferenc a darabjaival járta a világot, Darvas Lili Reinhardt társulatával. Házasságukat nem oldották fel, noha lett volna rá okuk. Molnár négy nyelven beszélő titkárnőjébe lett szerelmes, Darvas egy jóképű osztrák színészkollégájába, akivel az Anschluss közeledtével együtt utaznak Amerikába. A színésznőt Los Angelesben várják osztrák filmje ottani bemutatójára. Származása miatt akkoriban már állandó rettegésben él. Az itthoni zsidótörvények miatt le is telepszik New Yorkban. Molnár Ferenc három év múlva követi.

„Nem vagyok tipikus eset – nyilatkozta egy interjújában, amikor Horváth Ádámmal forgatott a Magyar Televízióban. – A mesterséget gyakorlattal sajátítottam el. Metódusokban nem hiszek. Sokat kell játszani, és különböző szerepeket. A tapasztalat mindennél fontosabb. Hogy melyik nyelvet beszélem a legkönnyebben? Azt, amelyiken éppen játszom. Amerikában angolul álmodok, de számolni ott is magyarul szoktam. Németül a legjobban dühöngeni tudok. Színt játszani nem szeretek. A természetességben, az őszinteségben hiszek. Előbb meg kell ismernem a nőt, akit játszani fogok. Tudnom kell, hogyan ül le, milyen a cipője, hogyan jár, mit csinál. Ebből gyúrom össze a figurát. Aztán ha jó, jó, ha nem jó, akkor rossz.”

Egyszerű, nem?

New Yorkban először 1944-ben lép színpadra, ám rögtön a Broadwayn. A televízió is gyakran foglalkoztatja. Jókat játszott, jól megírt szerepeket. Huszonegy év alatt több mint száz tévéjátékban dolgozott. Molnár a titkárnőjével él New Yorkban, Darvas Lili egyedül. Greta Garbóval barátkozik, Ingrid Bergmannal forgat, Tony-díjjal jutalmazzák. 1959 nyarán először látogat haza Amerikából. 1963-ban ismét Bécsbe hívják, az Üvegcipő öregedő Adélját játssza. Két év múlva már a Madách Színházban Eugénia az Olympiában. Ebben a darabban látja Makk Károly, utána robban be újra a magyar köztudatba.

Molnár Ferenc Manhattanben, a Plaza Hotelben hunyt el. Darvas Lili jóval a halála után összeszedi kéziratait, leveleit, mindenféle hagyatékát, s ezek azóta is a Lincoln Center gyűjteményét gazdagítják. Majd hetvenkét éves korában, három évvel a dicsőséges cannes-i bevonulás után ő maga is feladja. Betegségéből nem tudott kigyógyulni, svájci orvosaitól azonban kapott még pár évet.

Személyes tárgyaiból semmi sem került a Bajor Gizi Színészmúzeumba. Minden New Yorkban maradt, kartondobozokban. Senki sem jelentkezett értük. Itthoni tévéfelvételeit a Magyar Televízió archívuma őrzi. Aki látni akarja őt, az a Szerelem digitalizált változatában nézze meg. Most éppen elérhető. Megfizethető áron. És lehet csodálni a végtelenségig.

 

 

 

Makk Károly:

„Molnár Ferenc darabját, az Olympiát néztem meg a Madách Színházban, ahol a hercegnőt játszotta Darvas Lili. Bemutatkoztunk, kezet csókoltam, eltettem pár fotót, amelyeket tőle kaptam, és már el is búcsúztunk egymástól. De nem benne gondolkodtam, amikor a Szerelemre készültem. A kor népszerű hetilapjában, a Tükörben láttam egy képet Helena Weigelről, Brecht özvegyéről, a neves német színésznőről, akit a kép alapján eszményinek találtam a történetbeli öreg hölgy szerepére. Kiutaztam hozzá Berlinbe, és elképedve álltam előtte. Nem egy idős dámát, hanem egy rémes boszorkát láttam. Helena Weigel ugyanis szörnyen nézett ki. Nagy örömömre azt mondta, nem akar kimozdulni Berlinből, köszöni szépen, lemond az amúgy remek ajánlatról. Másnap már hívtam is Lilit New Yorkban, boldogan vállalta, hogy próbafelvételre repül Budapestre. Az pedig annyira jól sikerült, mindössze negyvenöt másodperc alatt, hogy mindketten tudtuk: más szóba sem jöhet a szerepre. Aztán jött a nagy robbanás Cannes-ban, 1971-ben. Ünnepelték Déry Tibort, ünnepeltek engem, a kevésbé ismert rendezőt, de legfőképpen a két színésznőt, Darvas Lilit és Törőcsik Marit. Két ekkora tehetséget! A film a zsűri különdíját kapta, Lili és Mari elismerő oklevélben részesült. Lili külön szám volt a Croisette-en. Mindent tudott erről az életről, a szakma, a pletyka, a siker, a megvett siker, a szex, a szeretet, a gyűlölet, a pénz, a remény és reménytelenség dús világáról, mindent összegezve: az emberi természetről. Amikor a Szerelem utószinkronján dolgoztunk, már tudta, hogy rákos. Mi nem is sejtettük, végig olyan odaadóan vett részt a munkálatokban. Remekül titkolta, hogy fájdalmai vannak. Nagyasszony volt, elegáns, gyönyörű lábakkal. Óriási színésznő.”

 

 

 

Önnek ajánljuk

Nincs elegendő állás a főiskolát végzetteknek

Meghalt Karl Lagerfeld

A rozsnyói Farkaš Henrietta kapta a sportolók Oscar-díját

A kormányfő tárgyalóasztalhoz hívja az elégedetlen gazdák képviselőit

Záróvonalon előzött a sofőr, egy nő életveszélyben van

A fogyasztók fizetik ki az üzletek különadóját

Legfrissebb galériák
Olvasta már?