Vasárnap

Nem gömbölyíti a borsót

ÚJ SZÓ ONLINE

2016. október 14. 02:05

Egy csallóközcsütörtöki fiatalember, Mészáros András, aki hat nyelven beszél, csaknem kétmillió forintot nyert a Duna Televízió Maradj talpon! vetélkedőjében. Ki is ő, és mit csinál?

Matematika volt az erőssége a csalóközcsütörtöki alapiskolában és a somorjai gimnáziumban is, aztán mégis orosz és kelet-európai tanulmányok szakon szerzett mester diplomát a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarán. Később a közgadaságin folytatta, közben az IBM cég alkalmazta, hangsúlyozza, nem informatikusként. Gazdasági kérdésekkel, számokkal foglalkozik, s bedolgozik a csallóközcsütörtöki székhelyű Pro Civis polgári társulásnál, amely a dél-szlovákiai önkormányzatok munkáját támogatja, a magyar nyelv közigazgatási használatát elősegítő tevékenységet folytat.

Matek helyett nyelvek

„Máig nagyon szeretem a matematikát – mondja –. A nyelv teljesen automatikusan jött, előbb beszéltem németül, mint szlovákul. A TCC gyermekcsatornán, meg az ORF-en és német adókon nőttem föl. Úgy tanultam meg németül és angolul, mintha anyanyelvet tanultam volna. Emlékszem, Fredy Flinstone mondta azt, hogy springen, és ugrott egyet. Ebből tudtam, hogy a springen azt jelenti, ugrani. Teljesen automatikusan szívtam magamba ezt a két nyelvet, később az oroszt is, de azt igazából Moszkvában tanultam meg. Kevés alappal jutottam ki, és fontosnak tartottam, hogy ne csak az iskolában találkozzak a nyelvvel elméleti szinten, hanem ki is próbáljam. Ezért 19 évesen ként befizettem egy nyári kurzusra. Egyedül bóklásztam Moszkvában. Később még kétszer egy-egy szemesztert töltöttem a Puskin Egyetemen, ráadásul mindkét alkalommal sikerült bejutnom egy orosz társaságba. Velük jártam a várost, velük jártam focira, mindenféle akciókra. Így szivacsként szívtam magamba a nyelvet.” Egyetért velem, hogy ez felér egy nyelviskolával, már az első egy hónap alatt többet tanult, mint az egyetemen.

Az érdekes a dolgokban nem is az, hogy a nyelvszeretet után valakiből közgazdász lesz, hanem hogy a gimnáziumban utálta a közgazdaságtant. „Egyre mondtam, hogy nem tudnék vele foglalkozni – nevet András, aki két éve él a fővárosban a feleségével –, viszont amikor befejeztem az oroszt, szerettem volna doktorandusz lenni, csakhogy vacillálni kezdtem, talán jó lenne mégis kipróbálni valami mást. Beszélek hat nyelven (a szlovák és magyar mellett németül, oroszul, franciául és angolul – a szerző megj.), s tanultam egy halom mást – finnt, románt, arabot, lengyelt –, de ez a hat, amin tényleg beszélek valamilyen szinten. Gondoltam, ehhez jó lesz egy közgazdász diploma, hátha megtetszik. Hát, nagyon megtetszett.”

Talpon maradt

András a szlovák médiában is körülnézett, az egyik vetélkedő túl egyszerűnek tetszett, az nem annyira a műveltségi szintet teszi próbára, inkább a szerencsén alapszik, a másikat, ami az állami televízióban fut, meg túl nehéznek találta. Az idén gondolt egyet, s jelentkezett a Duna tévé Maradj talpon! műveltségi vetélkedőjébe. „Mióta létezik, nézem, ez az egyetlen olyan napi műsor, ami érdekel, s mindig rávágom én is a választ a tévé előtt, néha a feleségemmel versengve, hogy ki tudja jobban és gyorsabban. Régóta szerettem volna kipróbálni magam, csak nem mertem. Idén valami átpattant, s azt mondtam, nekivágok, hátha...”

Verseny közben ő is megtapasztalta, mekkora különbség a tévé előtt ülve válaszolni, vagy a stúdióban élesben. Bár ott már nem igazán izgult, inkább akkor, amikor kiválasztották. Sokk volt, nem számított rá, statisztikailag nem volt nagy az esélye, hogy középre kerül. „Ott elmúlt az izgalom, arra koncentráltam, ami a dolgom. Nagyon sokat segít, hogy a műsorvezető Gundel Takács Gábor folyamatosan beszél, ez átlendít az izgalmakon, s az ember arra figyel, amire kell. Középre kerülve jól ment minden, kivéve azt a három kérdést, amit elrontottam. Ez volt a kulcslyuksebészet, a borsógömbölyítés – ennél az volt a feldavány, hogy felesleges munkát végez, mire én a hordót gömbölyítettem –, s az utolsó párbajom, aminél el is vittem a nyereményt, az a szökőkút vicces elnevezése volt, a ragyogó bugyogó.”

A sikerhez nyilván kell a tudás – nem árt, ha sokoldalú –, de szerencse is. András otthonosan mozog az orosz és kelet-európai tudományokban, érdeklődése kiterjed a kultúra és a gazdaság területére. „Mindig is úgy voltam vele, hogy széles körű ismeretekre törekszem, bizonyos szinten mindenbe belenyúlok, amibe tudok. Jó, a kémiában nem merülök el nagyon... Egyébként főleg olyan dolgok érdekelnek, amelyek a játékban fontosak: történelem, irodalom, kultúra, ez van előtérben, ha valaki sorra veszi a kérdéseket. A történelmet mindig szerettem, a kultúra is közel áll hozzám, főleg a populáris kultúrát nagyon szeretem.”

 

Keresi az impulzusokat

Számítógépes cégnél dolgozik. A tudást a netről szerzi, de a könyvek világában is jártas. „Mostanság a neten összpontosul minden, ott lehet kikeresni, de az alap mindenképpen a könyvek. Az irodalmi és történelmi ismereteket könyvekből alapoztam meg, most már azt is megtalálom a neten. Hála istennek jól állok szabadidővel, a két munkám igen jól összeegyeztethető, ha napközben valami eszembe jut, rögtön utánanézek. Ráadásul a munkahelyemen is olyan a helyzet, hogy ha felmerül egy probléma, összefüggéseiben vitatjuk meg, hogy a piacon ez mit jelent. A Pro Civisnél pedig, lévén ez egy társadalmi, önkormányzati kérdésekkel foglalkozó szervezet, előjönnek a politikai, közéleti dolgok, így érnek az impulzusok akkor is, ha nem keresem. A szabadidőmben pedig keresem.”

 

Jöhet a japán

A nyelveket ma is kihasználja, nemcsak a munkájában. Sokat utazik, szereti a filmeket. „Most azt vettem a fejembe, hogy még japánul szeretnék megtanulni, hogy megnézhessem valamelyik Kurosawa-filmet eredetiben. Mindig is az volt a fő motivációm a nyelvtanulásban, hogy végre nézhessem a filmeket eredetiben. Volt egy olyan pont az életemben, amikor filmrendező akartam lenni, azóta nagyon erős a viszonyom a filmekhez. Ha a saját rendezvényeinkre készítünk rövidfilmeket, akkor is élvezettel fogom kezembe a kamerát.”

András egyelőre megengedheti magának, hogy a szenvedélyeinek hódoljon. Pár hónapja nős, de gyerekük még nincs. Ráadásul – szerencséje vagy tudatos választása –, a felesége ugyancsak sok minden iránt érdeklődő, szintén közgazdász. De nem innen az ismeretség. „Együtt jártunk óvodába Illésházára, ahol négy évig laktunk. Óvodából egy napon hazajövet azt mondtam anyukámnak, hogy én Adélkát feleségül fogom venni, mert szépen mosolygott rám. Mi aztán elköltöztünk, az alapiskolában találkoztunk újra, s már akkor kialakult közöttünk amolyan gyerekszerelem. Szorosabban a főiskolás éveink alatt jöttünk össze, abból lett az a kapcsolat, amit május 14-én hitelesítettünk.”

A versenyt követően akadtak jelentkezők a nyereményre, volt, aki Mercedest kért. Persze, ez nem akkora összeg, meg fiatal házasként maguknak is van hová tenniük. „Mehettem volna tovább, nagyobb összegért, de elveszítettem a passzlehetőségemet, ezért könnyű volt a döntés. A stratégiám, hogy elvigyem azt, ami biztos. Ezzel pedig komolyabb terveim vannak – mondja –, régi álmom, hogy elindítsak egy vállalkozást. Ehhez gyűjtöm most a bátorságot.”

 

 

 

 

Önnek ajánljuk

2018. szeptember 30. 10:00

Hármat, egyszerre

2018. szeptember 14. 00:51

Megtanultak élni a csapásokkal

2018. október 18. 13:00

Akik a háttérben munkálkodnak

2018. október 18. 12:00

Elhallgatott történeteim

2018. október 18. 11:00

Vasárnapi asztal