Napi morzsalékok

Divatosan öltözött fiatal anyuka lép ki a boltból kisfiával. Rögtön rágyújt, előkapja a mobilját, pötyögtet. Tíz ujján húsz gyűrű. A fiúcska kicsomagolja a frissen vett nyalánkságot, ám az hirtelen a tócsába esik, mire divatosan öltözött anyuka:
ÚJ SZÓ ONLINE

2018. április 13. 00:49

 

(Szomorkás-mosolykás pici életképek)

Divatosan öltözött fiatal anyuka lép ki a boltból kisfiával. Rögtön rágyújt, előkapja a mobilját, pötyögtet. Tíz ujján húsz gyűrű. A fiúcska kicsomagolja a frissen vett nyalánkságot, ám az hirtelen a tócsába esik, mire divatosan öltözött anyuka: hát ezért kellett megvenni, te ostoba, milyen kezed van neked, olyan vagy, mint egy ütődött… A kisfiú bánatosan baktat előtte, az édességet, amire vágyott, nem veszi fel, szaporázza lépteit, nem akarja hallani a továbbiakat.

Lépnék a zebrára, óvatosan, a balról jövő sofőr lassít, int, menjek, bólintással megköszönöm, félúton vagyok, mire egy jobbról jövő „én vagyok a nagy autós” vehemensen elviharzik előttem. Szerencsére megtorpanok, hogy lehet?, hiszen én meg vagyok a zebra közepén a gyalogos, átérek végül a túloldalra. Egy biciklis megjegyzi, épp nézem, mit merészel ez a pojáca; majdnem elvitt, mondom; nem is értem, mondjuk szinte egyszerre.

Egymást váltják a guberálók, hajnalban kezdik, néha biciklivel, kordéval. Az ablakból nézem. Túrnak, az egyik pedánsan válogat a halomnyi kidobott ruhából, ő nem élelmet, alumíniumot, leadni való papírt keres, öltözetet inkább. Nem bízza a véletlenre, komótosan felpróbálgatja egyiket-másikat, nézegeti magát, ha ráillik, összehajtja, beteszi a batyujába, a többit, ami nem kell, ott hagyja kitúrva a földön, elbiciklizik.

Ketten jönnek mögöttem a járdán, hangosak, hát óhatatlanul hallom a beszélgetést. Inkább csak az egyik szidja a kegyetlen életet, a nyomorúságot, a nyavalyás árakat, alig jut már valamire, annyi a kölcsön is, éhen lehet dögleni. Szóba jönnek a gyerekei, válogatósak, tegnap is a vécébe öntötte a főzeléket a pörkölttel, ma meg kiakasztotta a kukára a hat kiflit, mert nem kellett nekik, pizzát rendeltek inkább, a sonkás szalámit is kidobtam, a fene a belüket… Meggyorsítom a lépteim, ne halljam a többit, mert valami nagyon sántít ebben a panaszkodásban.

Két kicsi lányka iskolatáskával, szemből egy középkorú férfi hosszú pórázon vezeti a morcos, ugatós kutyát. A kisebbik csitri láthatóan fél, megrántja a másikat, nem mernek továbbmenni, mire a középkorú, az empátia legkisebb jele nélkül felnevet, ne félj, nem harap, s még hosszabb pórázra ereszti az ebet, és nevet. A kicsi sírni kezd, futásnak erednek. A férfi csak nevet, rendületlenül.

Valaha szerettem a politikai vitaműsorokat, tájékozódtam, izgalmas vitákat hallgattam, de mostanában mintha szappanoperákat néznék, gyalázzák, tapossák egymást az elemzők, útszéli hangnemben, egymás szavába vágva mondják a magukét, ahogy a politikusoktól látták. Drukkolok, nehogy már orrba verjék egymást; vagy inkább verjék, már azt sem bánnám.

A tévében a milliónyi őrült reklám, harsog, kábít, lódít, de csak mondja és mondja a hang, tolja az orrom alá, hogy ha azonnal hív, elképesztően kedvező áron, s ha azonnal, de azonnal, akkor szinte hihetetlen, de még három külön ajándékot is adunk, és ez még mind semmi, mert ha ön most azonnal, s most aztán jól figyeljen, mert akkor egy bónusz is jár, ami még három terméket jelent ingyenesen, ám ha most, tényleg azonnal, akkor ehhez még pluszban elküldjük a… toronyórát is lánccal, de csak ha azonnal. Ezek hülyének néznek? Nem, dehogy, valóban hülye vagyok, hogy nézem e sok marhaságot.

Akad azért valódi gyönyörmorzsa is, egy-egy tündéri, káprázatos természetfilm, vagy az elképesztő, élő természet maga. A jobb idő beköszöntével egyre gyakrabban kelek útra csak úgy bóklászni megannyi varázsos zugaiba örömgombócokat falni.

 

 

 

Nem is tudom, hogy bírjátok ki velük, én, ha elviszem őket egy-egy hétvégére, VASÁRNAP estére úgy érzem magam, mint aki két hold földet egymaga learatott.

Náray Tamás: Zarah

 

 

 

 

Önnek ajánljuk
Legfrissebb galériák
Olvasta már?