Munkácsy „fekete” gyöngyszeme

Munkácsyért Miskolcra is! Mi az a négyszázötven-ötszáz kilométer Pozsonyból! Különben sem csak Munkácsyt kap az ember egy ilyen hosszú úttól: a magyar autópálya ezer dologra megtanít. Az M3-as információs tábláinak köszönhetem, hogy egy újabb szó került a szótáramba: sávelzárás.
sysadmin

2006. november 3. 02:00

Munkácsyért Miskolcra is! Mi az a négyszázötven-ötszáz kilométer Pozsonyból! Különben sem csak Munkácsyt kap az ember egy ilyen hosszú úttól: a magyar autópálya ezer dologra megtanít. Az M3-as információs tábláinak köszönhetem, hogy egy újabb szó került a szótáramba: sávelzárás. Többszöri sávelzárás és sávelterelés meg egy matricaellenőrző manőver után megérkezünk Miskolcra. Az Acélvárosba, ahol nem az acél tűnik fel, hanem a szokottnál több köztéri szobor, amelyekkel – feltételezzük – az elődök emléket állítottak a város nagyjainak. A tisztelgés (utcai) művészetének csodálása helyett azonban betérünk a Herman Ottó Múzeumba, hogy átadjuk magunkat annak a bűvöletnek, amelyet az ott kiállított Munkácsy-képek nyújtanak.
Nem tudom, a mai nemzedék Munkácsyval nő-e fel. Mi azzal nőttünk. Az Ásító inassal, a Köpülő nővel, a Rőzsehordóval, a Siralomházzal és a Tépéscsinálókkal (már a cím is gyönyörű: legalább olyan izgalmas és annyira fantáziamegindító, mint Arany János költeménycíme, a Tengeri-hántás). Nem képzőművészet volt számunkra a Poros út, a Zálogház, az Éjjeli csavargók, a Szénásszekér, pontosabban nem kellett hozzá művészettörténeti képelemezgetés, mert ezek a festmények ugyanúgy érintettek meg, mint a Petőfi-versek. Saját szegénysorsunk köszönt vissza a vásznakról, strófákból. Önmagunk megismerése miatt is kiemelkedően fontos, hogy a külföldi nagymesterekhez hasonlóan (most éppen a Szépművészeti Múzeumban második alkalommal meghosszabbított Rembrandt-kiállítás döntöget nézői rekordokat) a magyar művészettörténet nagyjainak szellemét is éberen tartsuk, s örökül ránk hagyott életművüket időnként nagyszabású kiállításokon tárják közönség elé. Érdemes, hiszen a Miskolcon most bemutatott képeket eddig több magyar nagyvárosban 650 ezren látták.
A Herman Ottó Múzeumban, a Munkácsy-képek Miskolcon – Válogatás Pákh Imre gyűjteményéből című kiállítás megnyitóján összegyűltek nemcsak a műtárgyaknak hódoltak, hanem azt is ünnepelték, hogy Munkácsy egy kicsit hazajött Miskolcra. A festő ugyanis gyermekkorának egy részét ott töltötte, ezért a városban már a 19. század végétől hangsúlyos Munkácsy-kultusz él. 1891-ben járt ott utoljára, amikor felkérte a neves miskolci fotográfust, Schabinszky Lászlót, hogy a Honfoglalás című freskójához „részére a miskolczi vásár alatt a vásáros közönség közzül felvételeket tegyen” – áll a korabeli tudósításban. Ebből az alkalomból Schabinszky titkon a mestert is megörökítette. A festőről készült portrékat, amelyek a Herman Ottó Múzeum tulajdonában vannak, először a miskolci Munkácsy-kiállításon tekintheti meg a közönség. Sőt, egyéb kuriózumok is kiegészítik a Pákh-gyűjteményt: a múzeum tulajdonában lévő néhány Munkácsy-mű. Különös találkozásnak is szemtanúi lehetünk Miskolcon: együtt látható a Pákh-gyűjteményben található Konyhában című festmény és annak rézkarcfeldolgozása.
Ezekhez a különlegességekhez kapja a látogató a népi életképfestészet megrendítő darabjait: feszülő erejű olajvásznakat a legsötétebb nyomorról, a lecsupaszított létről, a szolgai küzdésről, az egyenes tartásról, a méltósággal viselt sorsról. Hozzájuk társulnak a szenvedés viselésének másik jelképei, a Krisztus-kompozíciók. A felemelő tisztasággal megragadott drámai világot oldják a francia realizmus szellemében készült tanulmányképek, a barbizoni iskola tájfestészetének szellemiségében született természetrészletek, a fennkölt szalonképek és arcképek. Bekerült a válogatásba egy „fekete” gyöngyszem is: a Golgotához készült tanulmány, a Hóhér a lajtorjával. Ez a figura – ahogy írták róla – „a vérlázító részvétlenség szimbóluma”, ezért is lehet Munkácsy kegyetlenül kemény realizmusában is az egyik legmegdöbbentőbb figura. S ellátogatott Miskolcra a Munkácsy-figurák egyik legismertebb alakja, az ásító cipőinas is 1868–69-ből, akinek ébredés utáni pózában kibomlik egész sorsa: az inasfiú teljes szociális életrajza.

Önnek ajánljuk

Miből él az elnökjelölt?

Hamšík Lavezzivel is konzultált átigazolása előtt

Tiltakoznak a kiállított melltartók és bugyik ellen

21 Savage szabadlábon

Pedagógiai napok a digitalizáció jegyében

Pellegrini: A rendőrség senki fölé nem terjeszti ki a védőszárnyait

Legfrissebb galériák
Olvasta már?