Munka és család? Együtt is működhet, ha különválasztjuk

Manapság nagy divat a munka és a család összeegyeztetéséről beszélni és afelett sopánkodni, hogy ez milyen nehéz, már-már lehetetlen. Aztán amint valaki dönt, és az egyiket választja, máris megkérdőjelezzük a döntését. Aki a szakmájának él, vagy a sors úgy hozta, hogy csak az maradt neki, azt sajnálkozva kérdezgetjük, miért nem vállalt gyereket, aki a pedig a gyermeknevelést választja, azon a szakmai kiteljesedést kérjük számon. Pedig a kettő nem zárja ki egymást, csak itt is, ott is engedni kell a maximalizmusból, és mindig csak arra figyelni, amit épp csinálunk.
Vrabec Mária

2019. május 15. 09:30

Magyarán: a munkahelyen nem kellene azon gondolkozni, mit fogunk otthon főzni, vagy hogyan írja meg a gyerek a matekfelmérőt, otthon viszont munkaidő után nem volna szabad felvenni a munkahelyi telefonokat és elolvasni az e-maileket. Denisa Fedáková, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, aki kifejezetten munkahelyi pszichológiával s a munka, valamint a családi élet összehangolásának kérdéskörével foglalkozik, azt mondja, ez az elszakadás szükséges ahhoz, hogy az ember feltöltődjön, megpihenjen, és élvezni tudja a mindenkori helyzetet.

Elszigetelt otthon dolgozók

Ha minden összekeveredik, és a munkán jár az eszünk, miközben a gyerekkel kellene foglalkoznunk, a munkahelyi értekezleten pedig gondolatban a családi hétvégét szervezzük, akkor sehol sem tudunk jól teljesíteni. „Akkor figyelünk fel erre, amikor kezdjük úgy érezni, hogy túl sok időt töltünk munkában, és nincs időnk a családra, vagy ami még gyakoribb, saját magunkra. Utóbbi inkább a nőkre jellemző: ők hajlamosabbak a kedvteléseiket vagy kevéske szabadidejüket is feláldozni a gyermekekért” – mondja Fedáková.

Tőlünk nyugatra sokkal gyakoribb és természetesebb, hogy a kisgyermekes anyák otthonról dolgoznak, de ennek is megvannak a hátulütői. Az ilyen ember nem része a munkahelyi közösségnek, könnyen elszigetelődik, és sokkal tudatosabban kell beosztania az idejét, ügyelnie arra, mikor dolgozik, és mikor végez házimunkát. „Könnyű kizökkenni, kiszaladni a konyhába, betenni a mosnivalót, játszani egy kicsit a gyerekkel, és az ember azon kapja magát, hogy a munkaideje megszakításokkal ugyan, de felkeléstől lefekvésig tart. Felméréseink szerint az otthoni munkával is csak azok elégedettek igazán, akik legalább néhány órán át zavartalanul dolgozhatnak” – mondja a kutató.

Ha letelt, zárjuk le

A munkaidő beosztásánál és hosszánál is nagyobb probléma az, hogy annak letelte után sem tudunk kikapcsolódni. Gondoljuk csak arra, hány baráti vacsorán vettük fel a telefont, amikor a főnökünk hívott, hányszor néztünk meg színházi előadás szünetében a munkahelyi e-mailjeinket, vagy hányszor fejeztünk be egy munkát családi kiránduláson. „Sajnos, nálunk még sok munkaadó megköveteli, hogy az alkalmazottai, legalábbis a középmenedzsmenttől felfelé, a nap huszonnégy órájában elérhetők legyenek. Németországban, Franciaországban vagy a skandináv államokban délután öt után nem illik valakit munkaügyben zavarni, és senki sem sértődik meg, ha a hívott fél ilyenkor már fel sem veszi a telefonját” – emlékeztet Fedáková.

Rugalmasan és motiváltan

A szlovákiai munkaadók nem lelkesednek azért, hogy az alkalmazottaik otthonról vagy részmunkaidőben dolgozzanak, legfeljebb a rugalmas munkaidőt engedélyezik. Reggel például hét és kilenc óra között kezdhetnek, és ennek megfelelően töltik le a nyolc órát, vagy akár napközben is hazamehetnek, és délután visszajönnek. Ez azonban csak a kreatív, személyes teljesítményt kívánó munkakörökben lehetséges. Ott, ahol egész csapat működik együtt, vagy futószalag mellett kell dolgozni, nem oldható meg. A kisgyermekes szülők vagy az idős hozzátartozóikról gondoskodók nagyra értékelik, ha nem kell naponta adott időre megjelenniük a munkahelyen, hanem az a lényeg, hogy elvégezzék a munkájukat. Ez már nálunk is bevett gyakorlat, és a munkaadóknak is az a tapasztalatuk, hogy nincs rossz hatással a teljesítményre, sőt motiválja az embereket.

Szükség és jogos pihenés

Ha a munka és a szabadidő összehangolásáról, az alkalmazottak iránti gesztusokról van szó, általában azokra gondolunk, akiknek kisgyermekeik vannak. De pihenniük azoknak is kell, akiknek nincs családjuk, és nem csak akkor, amikor sor kerül rájuk. „Sokan az érintettek közül negatív megkülönböztetésként élik meg, hogy karácsonykor, húsvétkor mindig őket osztják be, vagy a nyári szabadságukat csak azokban a hetekben vehetik ki, amelyekre a családos kollégák nem tartanak igényt. Ez semmiképp nem tisztességes megoldás. Iskolai szünetből több is van, ezeket be lehet osztani, de arra tekintettel kell lenni, hogy karácsony mindenkinek ugyanakkor van. A jó megoldás az, ha ünnepeken váltakoznak, és a szabadságok idejében is meg tudnak egyezni. Arra, hogy megpihenjen, mindenkinek szüksége és joga van, függetlenül attól, hogy van vagy nincs családja. A gyermektelen embernek is lehet partnere, barátai, szülei, akikkel együtt szeretne lenni, feltöltődni, de ha tényleg egyedül marad, akkor sem szabad rá úgy tekinteni, hogy most már bármikor és akárhányszor beosztható” – figyelmeztet a pszichológus.

Osszuk meg a teendőket

Aki pedig családban él, az úgy teheti könnyebbé az életét, hogy megosztja az otthoni teendőket párjával és gyermekeivel. Fedáková szerint ma már nem érvényes az a hagyományos családmodell, hogy az anya főz, mos takarít, az apa pedig legfeljebb a füvet nyírja a kertben. Ahhoz sem kell feltétlenül ragaszkodni, hogy az anya maradjon otthon a kisgyerekkel, és az apa dolgozzon, mert lehet, hogy ott épp a férfi az, aki tudna otthonról is dolgozni, vagy szívesen veszi át egy időre a gyermekgondozás feladatát. „Erre nem létezik univerzális recept: annyit változott a világ, hogy minden családnak ki kell alakítania a saját modelljét. Ha pedig ez egy idő múlva nem működik, menet közben is lehet változtatni rajta. Sehol sincs előírva, hogy egy év múltán például nem válthatja fel a gyesen az anyát az apa, vagy hogy nem vigyázhatnak a kisgyermekre a nap egy részében a nagyszülők. Sokan ellenzik a bölcsődét vagy az óvodát, ha a gyermeknek van kistestvére, és az anya otthon van vele. Az intézményes gondozást nem vetném el, a lényeg az, hogy azt az időt, amelyet utána a gyermekkel töltünk, már tényleg csak neki szenteljük, semmi másnak.”

Túl ambiciózus fiatalok

Pihenni, kikapcsolódni igazán azok sem tudnak, akik megtehetnék, mert családjuk még nincs, pénzük viszont van. Ők az Y és Z generáció tagjai, akik 1980 és 1995 vagy 1995 és 2010 között születtek, s életmódjuk, gondolkodásuk és igényeik kialakulásában meghatározó szerepet játszott a technika fejlődése. Már a fogyasztói társadalomba születtek bele, magabiztosan kezelik a számítógépet, mobiltelefont, világot láttak, nyelveket beszélnek, gyakran túlképzettek is, és ebből kiindulva rendkívül ambiciózusak. Ők azok, akik egészen új munkahelyi kultúrát, új megoldásokat hoznak, de azok is ők, akik mindenképp karriert, magas fizetést akarnak, és meg is tesznek érte mindent. „Rendkívül kreatívak, de gyakran érdekvezéreltek, mert az lebeg a szemük előtt, hogy meg kell valósítaniuk önmagukat, fel kell venniük a versenyt, karriert kell építeniük. Erre gyakran rámegy a magánéletük, a kapcsolataik, és mire észbe kapnak, már késő. Ez főleg a nőkre és a gyermekvállalásra vonatkozik” – mondja Denisa Fedáková. Szerinte ha van általánosan érvényes tanács, az az, hogy határvonalat kell húzni a munka és a család között. Ez akár valóságos cselekedetek, bevett rítusok által is működhet, úgy, hogy otthonról elindulva, a munkaidő végén rendet rakunk az asztalunkon, feljegyezzük, mi vár ránk holnap, vagy gyalog tesszük meg hazafelé az utat, hogy közben kiszellőztessük a fejünket. Itt a virágos május, jobb időszakot el sem lehet képzelni ennek elkezdésére.

Meg kell vagy meg akarom csinálni?

John Coleman modellje az emberi tevékenységeket négy csoportba osztja:

1. Azok a dolgok, melyeket meg kell tenni, de értelmetlenek, például a főnök által kért kimutatás, amelyet sosem olvas el. A cél az, hogy ezeket a minimálisra szorítsa az ember.

2. Azok a dolgok, melyeket meg kell tenni, s van értelmük, céljuk, mert felelősséggel tartozunk értük a kollégáinknak, főnökünknek, családunknak. Ilyen a háztartás ellátása, a gondoskodás, betegápolás, munkahelyen a nem kedvelt feladatok elvégzése. Ha ezek nem szereznek örömet, és sok van belőlük, akkor robotnak, taposómalomnak éljük meg őket. Ez sem cél.

3. Azok a dolgok, melyeket szívesen teszünk, amelyektől jól érezzük magunkat, de valójában tudjuk, hogy nincs igazán értelmük, nem visznek előbbre, nem építenek – mint a facebookozás, a dohányzás, a játékszenvedély. Ezeket is minimálisra kell csökkenteni.

4. Attól lesz igazán boldog és elégedett valaki, ha ideje legnagyobb részében olyasmit csinál, ami egyszerre értelmes, értékes, és örömet szerez. A hasznosság érzésének és az élvezetnek a közös öröme fakadhat nagy munkák leadásából, jó könyvek olvasásából, hétvégi programokból vagy abból, hogy vendégül látjuk barátainkat.

Coleman koncepciója teljesen független attól, hogy ki milyen családi állapotban, szakmában, beosztásban dolgozik és éli az életét. Lényege, hogy mindenkinek saját magának kell megtalálnia a kénytelenségből és a szívesen végzett feladatok között az egyensúlyt s ezáltal a kellő eredményt hozó és élvezettel járó állapotot.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Új frekvenciákat kapott a Pátria rádió

Miből tartsuk el a gyerekünket?

21 millió euró miatt kockáztat 895 milliót a magyar kormány

5 év Érsekújvár volt polgármesterének

Az oroszok az amerikaiakat is legyőzték

A dunaszerdahelyi önkormányzat pályázatot hirdet a szabadidőparkra

Legfrissebb galériák
Olvasta már?