Mindennapi bűneink

Az első ilyen eset a Szlovák Információs Szolgálat egykori vezetőjéhez, Ivan Lexához fűződik.
sysadmin

2003. július 18. 04:00


Az első ilyen eset a Szlovák Információs Szolgálat egykori vezetőjéhez, Ivan Lexához fűződik. Mai napig sem tudni, mi késztette tavaly augusztusban a Legfelsőbb Bíróság tanácsának elnökét, Štefan Minárikot arra, hogy a pozsonyi kerületi bíróság döntését felülbírálva a volt titkosszolgálati főnök szabadlábra helyezése mellett döntsön. Későbbi indoklásában az állt, hogy Lexa vizsgálati fogságba vétele során a kerületi bíróság bírónője elfogultan ítélkezett, majd mindezt megfejelte azzal, hogy mivel a nemzetközi elfogatóparancsot a járásbíróság adta ki, annak kellett volna megkezdenie a vizsgálatot is. Az illetékes ügyész ezt követően elfogultsággal gyanúsította meg Minárikot, ám ezt a szenátus visszautasította. Mintegy mellékesen: 2002 májusában Ján Cuper volt parlamenti képviselő azt javasolta, hogy Minárikot nevezzék ki a Bírói Tancs tagjává. Figyelembe véve, hogy Cuper ugyanannak a magát mozgalomnak nevező politikai pártnak a tagja volt, amelyé Lexa is, az ügy nem szorul magyarázatra.

A másik „nagy tévedés“ a kassai Kerületi Bíróság szenátusának elnökéhez, Dušan Kánhoz kapcsolódik. Ő volt az, aki szabadlábra helyezte a kassai alvilágban Kollárik-klánként ismert bűnszövetkezet hét, gyilkossággal gyanúsított tagját. Bűnük „mindössze“ annyi volt, hogy egy kassai presszó teraszán machetével összevagdalták, majd a fejébe eresztett golyóval megölték a konkurens banda tagját, Miroslav Stojkát.

Hol követte el Kán a hibát? Ott, hogy későn kezdeményezte a Legfelsőbb Bíróságon a vizsgálati fogság meghosszabbítását – mindössze egy nappal annak letelte előtt. Világos, hogy a taláros testület így nem hozhatott döntést néhány órán belül, ami azt eredményezte, hogy a bűnözők néhány órával később már a szabadulásra koccinthattak. Kánnak a tévedés a funkciójába, illetve szakmai működésének beszüntetésébe került.

Azt, hogy kivétel nélkül mindenki lefizethető, és minden csak a boríték vastagságán múlik, ékesen bizonyítja a pozsonyi V.-üs sz. Járásbíróság bírájának, Igor Š.-nek az esete. A nevezett bírónak kellett döntést hoznia annak a három fiatalembernek az ügyében, akik kiraboltak egy újságosbódét, miközben az elárusítónőt tűzoltó készülékkel tartották sakkban. Igor Š. önként ajánlotta fel az egyik vádlott apjának – aki mellékesen az egyetem jogi karán tanít –, hogy százezer korona fejében mérsékelni tudja a fia büntetését oly módon, hogy a tűzoltó készüléket nem minősíti fegyvernek. Az apa – tisztességes jogászhoz illően – egyenesen a főügyészhez, Milan Hanzelhoz fordult.

Míg Szlovákiában eddig egyetlen bírót sem ítéltek el korrupció miatt, megtették ezt a cseh taláros testület tagjai. Pavol Dlhopolčekot, a zsolnai járásbíróság bíráját a rendőrök épp akkor fülelték le az ostravai Imperiál szállóban, amikor egyik cseh kollégájának háromszázezer koronát kínált azért, hogy járjon közben egy szlovákiai állampolgár szabadlábra helyezésének ügyében.

Hogy az alkoholfogyasztás mennyire nem áll távol a bíráktól sem, arra egy kétezerben, illetve egy közelmúltban lejátszódott eset hívta fel a figyelmet.

2000 novemberében Juraj G., a Pöstyéni Járásbíróság bírája erősen ittas állapotban hátulról egy kerékpárosba hajtott. Az a helyszínen életét vesztette, a tettes pedig elhajtott a tett helyszínéről. Ekkor már nem volt gépjárművezetői igazolványa, mivel azt néhány héttel az esetet megelőzően – ugyancsak ittas vezetésért – a rendőrség bevonta. Gépkocsiját hét órával később találta meg a rendőrség Nagyszombatban. A volán mögött ekkor már Anna S., a pöstyéni Járási Ügyészség ügyésze ült, aki a kihallgatás során azt állította, hogy a gépkocsit korábban kapta kölcsön kollégájától, és a baleset időpontjában is ő használta. A tanúk kihallgatása során nyilvánvalóvá vált, hogy nem mondott igazat, amivel kimerítette a hamis tanúskodás és a hivatalos szervek munkájának akadályozása jogi kategóriákat. Az eset máig sincs lezárva.

Rugalmasabbnak bizonyultak a szenátus tagjai A. G. vágsellyei bírónő esetében. Igaz, a hölgy, aki többször is ittasan jelent meg a tárgyaláson, megúszta szimbolikus büntetéssel. Kollégája, a szintén vágsellyei P. M., aki ügyészként tevékenykedett, azonban rosszabbul járt. Mivel hosszabb ideje elhanyagolta kötelességeit, és tizenhét esetben kellet elhalasztani a tárgyalást erősen ittas állapota miatt, a tanács úgy döntött, betiltja ügyészi tevékenységét. A pohár tavaly márciusában csordult túl, amikor oly részegen jelent meg a tárgyaláson, hogy keresztülesett az asztalon, majd pedig képtelen volt előadni mondanivalóját. Ezt megelőzően rajtakapták már ittas vezetésen is. A felsoroltakra persze fel lehet hozni mentségként azt, hogy „hiszen a bíró és ügyész is csak emberből van“; ám ez kevés olyan esetekben, amikor emberi sorsokról kell dönteni. *

Önnek ajánljuk

Szigorúbb büntetések várnak a sofőrökre

Šefčovič fontos posztot kaphat Brüsszelben

Átadták a Madách-díjat

Érsekújvár kulturális főváros lesz

Žitňanská: A parlament nem teljesítette a kötelességét

Csetneki vízivár, a Bebekek ősi fészke

Legfrissebb galériák
Olvasta már?