Miért kell nekünk a maszk?

Pontosabban: mi köze a velencei és a riói karneválnak a busójáráshoz? Szinte minden korban minden nép használt maszkokat, szinte mindenhol a földön. Nem mindig ugyanabból a célból, de sok helyen éppen a tél végi, farsangi időszakban vették őket elő.
ÚJ SZÓ ONLINE

2017. február 9. 23:56

Most van rá idő

Ez az egész farsangdolog talán kicsit érthetetlen a 21. századi ember számára. Gyerekeink majd biztosan felteszik nekünk a kérdést a következő évtizedek során, amikor a régi szép 20. századi farsangi szokásokról mesélünk nekik, hogy miért éppen az év legdepressziósabb, legreménytelenebb szakában támadt kedvük eleinknek mulatozni, duhajkodni, dőzsölni, tivornyázni, tobzódni s egyéb féktelenkedő viselkedési modelleket követni. Erre majd azt kell válaszolnunk, hogy azért ilyenkor, mert az év más szakaszaiban nem lett volna rá idejük az embereknek. Térségünkben a lakosság oroszlánrésze a 20. század közepéig mezőgazdaságból vagy állattenyésztésből élt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy tavasz elejétől ősz végéig rengeteg munka volt a földeken, ha meg nem a földeken, akkor otthon. Elképzelhetetlen lett volna, hogy mondjuk, aratás vagy szüret idején egy-egy falu lakossága beiktasson 2-3 hetes báli szezont, és faragott maszkokkal nekiálljon rituálisan elbúcsúzni az adott évszaktól. Ha megpróbálkozott is valaki ilyennel, nyilván addig verte az apja, míg vissza nem takarodott dolgozni. Január-februárban viszont a kontinentális éghajlat keményre fagyasztotta a földeket. Persze munka azért akadt ilyenkor is.

 

Tisztítókúra előtt

A másik, hogy a legnagyobb horderejű keresztény ünnepkör, a húsvét s az azt megelőző nagyböjt időszaka azért némi rákészülést igényelt. Az anyaszentegyház ugyanakkor az évszázadok tapasztalatai alapján kikupálódott emberismereti kérdésekben, logikusnak és hasznosnak tűnt, hogy a hívek kimulassák magukat, egyenek, amennyit akarnak vagy bírnak, mielőtt nekilátnak a negyvennapos lelki megtisztulásnak. Itt azért jegyezzük meg, hogy a parasztembernek tájegységtől és társadalmi rétegtől függően adatott vagy nem adatott meg, hogy a nagyböjtre zabálással rákészüljön, hiszen a többség szegény volt, és nem dobált ki naponta élelmiszereket, mint most mi. Visszatérve a farsang időzítésének gyakorlati vonzataihoz: sok helyen az olyan, nagyobb rákészülést igénylő eseményeket is, mint a lakodalmak, leginkább őszi betakarítás után vagy farsangkor tartották, ellentétben a mai szokással, amikor a kellemes időjárás a fő szempont, így a legtöbben április és szeptember között házasodnak. A földeket közben nyugodtan megművelik a gépek.

 

Állatbőr és papírsárkány

A nagyböjti időszak előtt Európa (akkor még nem) keresztény területein télbúcsúztató jellegű termékenyégi ünnepekre, pogány közösségi eseményekre került sor, melyek maradványait ma is láthatjuk, főleg a bálok, karneválok formájában. Ahogy említettük, az álarcok, maszkok használata, rítusokban, esetlegesen dramatizált játékokon való alkalmazása az egész földgolyón kimutatható. Kelet- és Délkelet-Ázsiában és Afrikában, Óceániában nagyon fejlett maszkkultúra volt jellemző, az európai maszkviselés inkább a pogány indogermán népektől ered. A honfoglaló magyaroknál például hiányzik, a vallási töltetű pogány rítusaikat celebráló sámánok, táltosok nem viseltek arcot formáló maszkot. Az első álarcok nyilván az ősember által elejtett állatok bőréből vagy testrészeiből készültek, és a misztérium szereplőinek segítettek átlényegülni, azzá válni, amit szimbolizáltak. A mi farsangunk időszakára esik egyes távol-keleti népek legnagyobb ünnepe, a kínai holdújév is, melynek ünnepléséből szintén nem hiányoznak a maszkok. Legszínpompásabbak és leglátványosabbak talán a papírból készült, több ember által mozgatott sárkánymaszkok. A Távol-Keleten a sárkányt többnyire tisztelik, és jóindulatúnak tartják. Szimpatikus állat, hiszen szerencsét hoz, és távol tartja a démonokat, ezért a kisgyerekek cipőjére sárkányt varrnak vagy hímeznek. Évszázadok óta a kínai császár őrállata, védelmezője, a császári jelvényt és a kínai zászlót 1911-ig sárkány díszítette.

 

Rió, Velence, Mohács

És hogy miben különbözik a riói karnevál a mohácsi busójárástól? Például abban, hogy a riói karneválra nehezebb eljutni, hiszen évente turisták milliói látogatják, és bizony nem egyszerű jegyeket szerezni. Egy másik látványos különbség, hogy a riói karnevál résztvevőin jóval kevesebb a ruha. Nincs nehéz faálarc meg báránybőr, csak fehérnemű, vagy inkább fehérneműszerű majdnemruhák. Bizony, ha a mohácsiak annak idején ilyenekkel akarták volna elijeszteni a törököt vagy a telet, soha nem sikerült volna nekik. Merthogy a legenda szerint a környék mocsaraiban bujdokló sokácok (horvátok) megelégelve a török uralmat így ijesztették el az oszmán megszállókat. Ennek azonban nincs történeti alapja, a sokácokat ugyanis csak a török uralom megszűnése után telepítették Mohácsra. A busójárás szintén a télbúcsúztató, tavaszköszöntő termékenységi kultuszok közé sorolandó. Régen a beöltözött busók (a jelenséget először a 18. század végén említik) házról házra jártak, és jókívánságaikat fejezték ki a lakosságnak, cserébe ételadományokat kaptak. Ma már inkább turistalátványosság a busójárás, pontosan lefektetett vonulási útvonallal és egyéb szabályokkal. De az eredeti szokásokból is maradt jó néhány, például hogy a busóálarcot fűzfából faragják, és állatvérrel festik.

Télbúcsúztató motívumoktól a velencei karnevál sem mentes, hiszen a végén, húshagyókedden szimbolikusan megölik a Karnevál Hercegét, egy bábut, aki az előző napok során evett-ivott és mulatozott eleget, most pedig rákenik az elmúlt év minden vétkét, ítéletet hirdetnek fölötte, majd máglyán elégetik. Egy év múlva pedig eljátsszák ugyanezt ugyanígy, de persze kicsit mégis másképp, hiszen a telet is minden évben a tavasz követi, mégis kicsit másképp történik minden. A velencei karneválon használt klasszikus álarcokról pedig könyveket lehetne írni (írtak is), a bauta, a pestisdoktor, Arlecchino vagy Colombina történetei elválaszthatatlanok a lagúnák városától. Legalább olyan bámulatosak, mint maga a karnevál, riói rokonával együtt, amelyen szambaiskolák versenyeznek egymással, a győztes pedig semmilyen díjat nem kap. És persze mindegyiknek megvan a maga egyedi hangulata.

 

 

Még mindig működik

Zorro, Batman, Sikoly. Sikeres filmek, amelyek az álarc motívumára építve mesélik el az izgalmas történetet, melynek végén rendszerint megtudjuk, ki rejtőzik az álruha alatt. A maszk segít fokozni a feszültséget, hiszen nem tudjuk, ki van mögötte. Működött az állatbőrbe öltözött ősember kezdetleges dramatikus játékaiban, és működik a modern hollywoodi filmekben is.

 

 

Névtelen igazságosztók

A képen látható álarcot pedig az Anonymous nemzetközi hackercsoport választotta jelképéül. Ez az úgynevezett Guy Fawkes-álarc, amely az 1605-ös angliai lőporoshordó-összeesküvéshez kötődik. Ennek kitervelői merényletet terveztek, de végül nem jártak sikerrel. A Guy-álarc olyan embert jelöl, aki meg meri tenni azt, amit mást nem. Az Anonymous nevű hackercsoport több alkalommal is sikeres szabotázsakciót hajtott végre világszerte. 2006 óta különböző weboldalakat támadott meg, vagy hivatalos szervek jelszókészletét törte fel és tette közzé. Egy időre megbénította a szcientológiai egyház honlapját, pénzügyi szervek oldalait, a világ legnagyobb gyerekpornóoldalát, de 2015-ben az Iszlám Államnak is hadat üzent. A Guy-maszk egyébként az utóbbi években az utcai tüntetők és/vagy rendbontók közt is népszerű lett. A farsanghoz eredetileg nincs köze, de persze az álarcosbálokon is elő-előfordul.

 

 

Önnek ajánljuk
Frissítve

Percről percre: országszerte tüntetnek a Kuciak-gyilkosság évfordulóján

Kiska: Az Alkotmánybíróság az ország legfontosabb és legbefolyásosabb intézménye

A hasznos mikroorganizmusok szerepe egészségünk megőrzésében

Egy apa harca az igazságért

Galántán elmarad
 az U13-as teremtorna

Frissítve

A NAKA Alsóhatáron - gyilkosság gyanúja miatt őrizetben a polgármester

Legfrissebb galériák
Olvasta már?