- Fotó: shutterstock.com

Miért halt meg?

2018. október 10. 10:23

Az asszony az ötvenes éveinek elején járt. Külföldi útról visszatérve köhögött, azt hitték, meghűlt a repülőgépben. Járt orvosnál, kapott gyógyszereket, de az állapota csak nem javult. Hétvégén már nagyon rosszul érezte magát, benn hagyták a kórházban, két napra rá meghalt. A család azóta keresi a választ a miértre.

A barátnőjével, annak lányával és vejével júliusban járt Afrikában. Előtte megkapták a szükséges védőoltásokat, nélkülük el sem utazhattak volna. Két hetet töltöttek a fekete kontinensen, sok szépet láttak, az országban, amely úti céljuk volt, bejárták a nevezetességeket, jól érezték magukat, feledhetetlen élményekkel tértek haza.

 

Nem érezte jól magát

Az asszony, nevezzük Johannának, itthon kezdte magát nem jól érezni. Meg volt hűlve, köhögött, hőemelkedése volt; a barátnőjének, annak lányának és vejének is voltak problémái. Johanna felkereste az orvosát, a doktor elküldte röntgenre, de az nem mutatott ki semmit a tüdején. Kapott gyógyszert, de nem volt betegállományban, járt munkába. Otthon, mint jó háziasszonyhoz illik, ellátta a háztartást. Falun éltek, s nyáron sok a gyümölcs, zöldség, befőzött, már nemcsak magukra, hanem felnőtt gyerekeikre is gondolva. Aztán egyre rosszabbul érezte magát, állandóan 38-39 fokra szökött a láza, ezért a hét közepén visszament az orvoshoz. Az szakorvoshoz küldte, utóbbi ki is írta betegállományba, antibiotikumot rendelt, meg allergia elleni gyógyszert, de nem röntgeneztette meg újra, meg sem hallgatta a mellkasát, hátát.

Másnap már egyre jobban fulladt, annak ellenére, hogy szedte a kapott gyógyszert. Szombaton a férje bevitte a kórházi ügyeletre, ott egy fiatal orvos újabb antibiotikumot írt fel. Az asszony meg is kérdezte, hogy „doktor úr, nincs tüdőgyulladásom?” Az ügyeletes orvos kapásból azt válaszolta, hogy nincs.

 

Láza, légszomja volt

Hazaérve bevette a gyógyszert. Nem tudni, attól-e, vagy az már valami másnak a következménye volt, de hasmenést kapott. Másnap – ez vasárnap volt – visszamentek a kórházba. Akkor már vettek tőle vért, a vizsgálat kimutatta a gyulladást; ezután megnézte egy szakorvos, és röntgenre küldte. Addigra nagyon legyengült, férje kerekesszékben tolta a vizsgálatokra. Miután elkészült a röntgenfelvétel, az orvos közölte, hogy azonnal be kell feküdnie a kórházba, mert tüdőgyulladása van.

Tolószékben vitték fel az osztályra, férje elkísérte, aztán sietett haza, hogy bevigye neki a szükséges dolgokat. Mire visszaért, már csöpögött karjába az infúzió. Férje hétfő délután a sógornőjével újra meglátogatta Johannát, akit közben áthelyeztek egy másik szobába. Ott tudták meg, hogy legalább hat infúziót kapott, s lélegeztetőgépre tették; erről az orrából kivezető csövek árulkodtak.

Johanna azt is elmondta nekik, hogy délben evett, levest és egy fél rántott szeletet, a másik fele még ott volt az asztalon. A férj és a sógornő nyugodtabban búcsúzott s ment haza. A megbeszélés szerint a férj este fél kilenckor még megpróbálta felhívni Johannát, de ő nem vette fel a telefont. Gondolta, elaludt, nem zavarja, hadd pihenjen. Reggel megint hívta, háromszor is, csak nem jelentkezett, de még ekkor sem gondolt semmi rosszra. Autóba ült, mert valami elintéznivalója volt, utána készült bemenni a kórházba a feleségéhez. Megállt egy benzinkútnál, mert tankolnia kellett, s ekkor a zsebében megcsörrent a mobil. Gondolta, Johanna megtalálta a hívásait, és jelentkezik.

 

„Meghalt a felesége”

Ismeretlen számról hívták. Amikor bejelentkezett, egy férfi szólalt meg, hogy „XY rokonát keresi”. „A férje vagyok” – válaszolta. „A felesége ma reggel meghalt” – közölte a vonal másik végén minden érzés nélkül, szárazon az idegen, aki állítólag orvos volt.

A férj azt hitte, rossz vicc, nem tudta, tréfát űznek-e vele, percekre megbénult, kikapcsolt az agya, s csak állt, és nézett maga elé mereven. Nagy nehezen annyira eszmélt, hogy tudatosította, fel kell hívnia a családot. Ettől még nyugtalanabb lett, nem volt ereje közölni a hírt két felnőtt gyermekével. Beült az autóba, minden idegszálával a vezetésre koncentrált, arra, hogy haza kell érnie, onnan meg bemennie a kórházba. Ott tudta meg, hogy a felesége este azért nem vette fel a telefont, mert olyan rosszra fordult az állapota, hogy át kellett vinni az intenzív osztályra.

 

Felébred a lelkiismeret?

A családot egyre nyomasztják a miértek. Nem tud megnyugodni. A boncolási jegyzőkönyvben az áll, hogy a halált kétoldali tüdőgyulladás, tüdőödéma, légzőszervi zavar okozta.

Johanna halála sokakat megdöbbentett a faluban, nemcsak családjának tagjait, mert az asszonynak addig nem volt komolyabb betegsége. Néhány héttel a tragédia után is értetlenül állnak a történtek előtt, máig sem tudtak belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Van válasz a miértekre? S a legszörnyűbb, hogy ha van is, az már nem hozza vissza, nem kelti életre az asszonyt.

A férje számára érthetetlen ez a csapás. Nem pereskedni akar, de szeretné felébreszteni az illetékesek lelkiismeretét, ha gondatlanság történt, tudni, kik a felelősek felesége megmagyarázhatatlan haláláért.

Kap választ a miértre?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

 

Urbán Klára

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk