Mečiar for president(?)

„Ebben az országban én vagyok a kisebbik rossz” – mondta Vladimír Mečiar, amikor bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson.
sysadmin

2004. április 16. 04:00

„Ebben az országban én vagyok a kisebbik rossz” – mondta Vladimír Mečiar, amikor bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. Ki gondolta volna, hogy rövid időn belül igaza lesz? 1998-ban egy képességeit tekintve felkészült egyén került a Grassalkovich-palotába, hogy aztán nevetségessé tegye a hivatalt és vele együtt az országot. Most a politikai élet perifériájára vonul, oda, ahová egyébként 1990-től való. Csak mindig képes volt vele valaki kiegyezni. Legutóbb éppen az a koalíció, amelynek háromnegyede további esélyt kapott, s az idén már arra is képtelen volt, hogy közös jelöltet állítson. A „lenni vagy nem lenni” dilemmája hat év után újra amolyan szlovákiai „Mečiar vagy nem Mečiar” dilemmára változott. Sőt még rosszabbra. Mert most már Mečiar visszatért (bár könnyes 98-as búcsúzása után sosem távozott), és a „nem Mečiar” verzió nem jön számításba. A kérdés, mi legyen vele. Ha Gašparovič nem nyeri meg a második fordulót, újfent marginális politikus lesz. Robert Ficónak jól jönne mint hálás és szófogadó államfő, de a parlamenti választásokon nem tűri el, hogy összehasonlítható ellenfélként álljon vele szemben. Ha viszont Gašparovič nyer, ugyanúgy világ szégyene maradunk, mint Mečiarral, ráadásul a HZDS erős és kormányzati szerepre törő pártként indul a következő (korántsem biztos, hogy 2006-os) parlamenti választáson. És abban bizonyára megegyezünk, hogy Mečiar esetleg kormányfőként sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint Grassalkovich-palotai alkotmányos magányában. Persze két kérdést meg kell válaszolni. Az egyik: vajon miért nem olyan káros Mečiar elnökként, mint kormányfőként. Ne feledjük, hogy az alkotmányos jogkörök tekintetében gyönge szlovák államfő nincs befolyással a pénzpiacra, a beruházók viselkedésére, a gazdasági folyamatokra, legföljebb Bush nem beszél majd vele telefonon. De az uniós tagság, a nagyberuházások és az eurózóna előkészületei nem kerülnek veszélybe. A másik kérdés: mi lesz, ha Fico lesz a kormányfő. Három hónapig árfolyamromlás, beruházások befagyasztása, a tőzsde meg éli eddig is megmosolyogtató életét. Aztán egyszerűen bedarálja őt az érdekcsoportok befolyása, és szépen csöndben, lényegesen szófogadóbban tesz majd értük, mint Dzurinda a sajátjaiért. Mečiar és Fico közt lényeges különbség, hogy míg az első megteremtette a szlovákiai gazdag és befolyásos érdekcsoportok egy részét, a másik ugyanezeknek az érdekcsoportoknak a terméke. Fico a maga lobbicsoportjai nélkül senki, ugyanez Vladimír Mečiarról nem mondható el. Tehát még mielőtt e sorok írójának megkövezését követelné a hazai magyar választó, gondolkodjunk el közösen azon, hol árthat Mečiar a legkevésbé. Büszkének lenni késő, legalább valljuk be évek „kisebbikrossz”-választásai után, hogy a szlovák politika egyelőre legmeghatározóbb egyénisége most valóban államfőként lesz a valóban kisebbik rossz. És még asszisztálnunk sem kell hozzá. l
Önnek ajánljuk

Az állami számvevőszék szerint is ráfizet az állam a vajkai kompra

Képernyőn a német és walesi válogatott

Nem fogadta el a pápa a pedofília eltussolása miatt elítélt bíboros lemondását

Kétszáz ember nézte élőben az új-zélandi mészárlást, de egyik sem jelzett a Facebook moderátorának

Értékes pont, de nyerhettek is volna

Kevés hulladékot szeparálnak a galántai járásbeli falvakban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?