Mečiar csatlósai a vádlottak padján

A mečiari korszakként emlegetett időszak állami jóváhagyással és felsőbb utasításra elkövetett bűncselekményei közül nagyon kevés került bíróság elé, és még ritkább esetben ítélték el a felelősöket.
Vasárnap

2007. február 23. 02:00

A mečiari korszakként emlegetett időszak állami jóváhagyással és felsőbb utasításra elkövetett bűncselekményei közül nagyon kevés került bíróság elé, és még ritkább esetben ítélték el a felelősöket. Ivan Lexa máig is szabadon sétál – lassan talán rehabilitálni is fogják, maga Vladimír Mečiar még egykori legádázabb ellenségei számára is kívánatos koalíciós partner, a referendumot meghiúsító Gustáv Krajči gúnyosan mosolyog a bajsza alatt, ha az újságírók a törvényességről kérdezik, arról pedig, hogy valaha megtudjuk, ki volt Róbert Remiáš gyilkosa, úgy tűnik, végleg lemondhatunk.

A nagy ügyek közül egyetlen érkezett el abba a stádiumba, ahol már nagy bizonyossággal azt lehet mondani, hogy a vádlottakat eléri méltó büntetésük – ez a nyitrai Régi Pékség Klubban történt kommandós razzia esete.

„Keressetek, és találtok”
A vádlottak padján a Nyitrai Kerületi Rendőrparancsnokság volt igazgatója, valamint két egykori titkos ügynök ül – ők szervezték meg és hajtották végre azt a konspirációs eseménysorozatot, amelynek célja az ellenzéki pártok és mozgalmak lejáratása volt. A klubban, ahová állig felfegyverzett, csuklyás kommandósok rontottak be drogot keresni, vagy inkább találni, ugyanis „véletlenül” épp ellenzéki rendezvény zajlott. Mai szemmel hihetetlennek, talán még nevetségesnek is tűnhet, hogy ekkora apparátust mozgósítsanak néhány békésen diskuráló emberrel szemben, de akkor, a „rendszerváltó” 1998-as választások előtt a végnapjait élő kormány mindent bevetett. Még azt az eleve elhibázott és törvényellenes kísérletet is, hogy saját maga helyezzen el drogot és robbanószert ott, ahol ellenfelei gyülekeznek. Az akciót persze lépésről lépésre megtervezték a Szlovák Titkosszolgálat (SIS) boszorkánykonyhájában, a nyitrai rendőrparancsnoknak már csak a végrehajtásról kellett gondoskodnia – de épp ebbe csúszott egy kis gyanúkeltő hiba.
1998. június 23-án a Régi Pékség Klubban František Šebej politikussal, a Demokrata Párt képviselőjével és az azóta elhunyt Stano Radič humoristával beszélgetett Karol Wolf újságíró a demokráciáról és a sajtóról. A rendezvényt jó előre meghirdették, és azt is tudni lehetett, hogy nagy lesz az érdeklődés, mert a Régi Pékségben tartott ellenzéki összejöveteleknek akkor már országos hírük volt. Jó előre összedughatták tehát fejüket a titkos ügynökök, de csak azt tudták kitalálni, hogy ráfogják az ellenzéki politikusokra, hogy drogkereskedelemben utaznak, és ráadásul robbantani is akarnak – biztosan valamelyik kormánypárti rendezvényen. A forgatókönyv szerint a titkosszolgálat két munkatársa, Roman D. és Štefan H. egy nyitrai benzinkútnál vette át Breťo fedőnevű kollégájuktól a „bizonyítékokat”, és észrevétlenül elhelyezte őket a klubban. Utána nyilván értesítették a kerületi rendőrfőnököt, hogy a „Výmetnica” (Kisöprés) nevű akció elkezdődhet, mert az parancsba adta helyetteseinek, hogy aznap este nyolcig maradjanak készültségben. Este nyolc tájban aztán mozgósította is a különleges egységet azzal, hogy egy névtelen telefonálótól úgy értesült: drogot és robbanószert rejtegetnek a Régi Pékség Klubban. A mintegy ötvenfős kommandó fegyverekkel, drogkereső kutyával rontott rá a klub vendégeire – anélkül, hogy a jelenlévőkkel közölték volna a rajtaütés okát. Egyszerűen mindenkit a földre vagy a falhoz parancsoltak, és míg az osztag fele fegyvert szegezett az emberekre, a többiek lázas keresésbe kezdtek. A helyiségben csak az azóta elhunyt Stano Radičnak volt annyi lélekjelenléte, hogy megkérdezze, ki az akció parancsnoka, és mit keresnek. Egy ezredes jelentkezett, és azt mondta: tudomásuk van róla, hogy a klubban drogot és dinamitot rejtegetnek, de sem a tárgyak kiadását nem kérte – ahogy azt a törvény előírja –, sem arra nem volt gondja, hogy a házkutatáskor független szemtanú is jelen legyen. Közben a kommandósok egyre idegesebbek lettek, mert még a kutya sem talált semmit. Egy férfi a közönség soraiból – később kiderült, hogy ő volt Roman D., az egyik titkos ügynök – azt indítványozta, hogy folytassák az eszmecserét. „Talán fegyverrel a tarkónkon beszélgessünk a demokráciáról?” – kérdezte Stano Radič, de ekkor már lefújták a razziát, és a csuklyások dolgukvégezetlen távoztak.
Amint a bíróságra beidézett rendőrök közül többen is elmondták, a kerületi főkapitány rettenetesen leszidta őket, azt üvöltve, hogy nem voltak képesek megtalálni azt, „ami pedig biztosan ott van”. Annyira biztosan, hogy a névtelen bejelentő (vajon honnan tudta, hogy az első razzia sikertelenül végződött?) kisvártatva újra telefonált – legalábbis a rendőrfőnök erre hivatkozva küldte vissza beosztottait még egy razziát tartani. Ekkor már meg is találták a drogot az alatt a szék alatt, ahol az időközben eltűnt Roman D. ült, a dinamitrudakat pedig a férfi-WC-ben, ahol a bejelentő mondta.

„Önelrablás” után
önlejáratás
Másnap a HZDS szócsöve, az időközben megszűnt Slovenská republika című napilap terjedelmes kommentárban elemezte a Demokrata Pártnak és a Polgári Demokratikus Ifjúságnak a kábítószer-terjesztőkkel való kapcsolatait, Gustáv Krajči belügyminiszter pedig megdicsérte a nyitrai rendőrkapitányt a talpraesett és gyors intézkedésért. Arról csak az ellenzéki sajtó cikkezett, hogy ha létezett is a pontban 16 órakor telefonáló névtelen bejelentő, miért várt a rendőrfőnök a rajtaütéssel este nyolcig, amikor már elkezdődött a rendezvény, és az első alkalommal hogy vallhatott kudarcot a drogkereső kutya. A hivatalos szervek mindezt hazugságnak, a rajtakapott bűnös erőltetett védekezésének minősítették, sőt Ján Cuper parlamenti képviselő egészen odáig elment, hogy kijelentette: az egészet az ellenzék szervezte, hogy ráfoghassa a kormányra és a titkosszolgálatra. Valahogy úgy, ahogy az ifjabb Kováč is elrabolta saját magát.
A klub tulajdonosai és a rendezvényt szervező Polgári Intézet Állandó Konferenciája (SKOI) azonban nem érték be szócsatákkal, az SKOI igazgatója, Ľuba Lesná újságíró feljelentést tett a rendőrségen. Az érdemi nyomozás csak az 1998. szeptemberi kormányváltás után kezdődött el, és 2002 májusáig tartott, az ügyész akkor emelt vádat a volt kerületi rendőrkapitány és a két titkos ügynök ellen. Mivel az aktákat titkosították, a nyilvánosság csak akkor szerzett tudomást arról, kik álltak a razzia hátterében, amikor 1999 tavaszán Vladimír Mitro, a SIS igazgatója a parlament előtti beszámolójában elmondta: előre megszervezett, az ellenzék lejáratását szolgáló akcióról volt szó. A Nyitrai Járásbíróság 2005-ben kezdte tárgyalni az ügyet, de többszöri elnapolás után csak tavaly novemberben hallgatta meg az első tanút. Beidézett több rendőrt, volt titkos ügynököt és a feljelentéstevő Ľuba Lesnát is, de érdekes módon a razziát saját bőrükön tapasztaló politikusok közül és a közönség soraiból senkit. Ľuba Lesná ezt nehezményezte is. Mint elmondta, igencsak csodálkozik, hogy őt már másodszor hallgatják meg, holott a rendezvényen nem is volt jelen, Šebejt, Wolfot és a többieket viszont egyszer sem. Az ügyész erre azt válaszolta, hogy majd megfontolja, beidézi-e őket, de a vádlottak ügyvédjeit a nevezettek tanúvallomásainál sokkal jobban érdekelte az, honnan szerezte meg Lesná az ügy aktáit, melyek alapján 2002-ben egy cikket tett közzé. Az újságírónő erre azt válaszolta: az asztalán találta – magától Mečiartól hallott erről a módszerről, és nagyon megtetszett neki. A meghallgatott rendőrök valamennyien azt igazolták, hogy a kerületi főnöknek nagyon fontos volt az akció sikere, másodszorra már azt is megmondta, mit és hol keressenek, ugyanakkor azt is hangsúlyozták: a névtelen bejelentéseket mindig komolyan vették és ellenőrizték. Azt azonban, hogy a drogkereséshez feltétlenül mozgósítani kellett-e ötven kommandóst, a szakértők is megkérdőjelezték. A rendőrségi törvény szerint ugyanis a különleges egységet csak terroristák, emberrablók, különösen veszélyes bűnözők ellen lehet bevetni, s ebben az esetben egyikről sem volt szó. Hacsak nem követjük az akkori kormánypártok logikáját, hogy az ellenzékiség már kimerítette a veszélyes bűnözés kategóriáját.
Ma már, szerencsére, úgy fest a dolog, hogy az akciót megszervező két titkos ügynöknek és a végrehajtó rendőrkapitánynak kell védekeznie. Mindhármuk ellen hatáskörrel való visszaélés a vád, s a két ügynöknek kábítószertartásért is felelnie kell. Ha elítélik őket, ők lesznek az elsők – és sajnos, talán az egyetlenek –, akik felelnek is azért, hogy a törvényt a hatalom szája íze szerint értelmezték és alkalmazták.

Önnek ajánljuk

Emeletes vonat, és újabb késések a Pozsony – Dunaszerdahely szakaszon

Frissítve

Hivatalos: Cséfalvay kilép a Hídból

Elejtett telefon buktatta le a táskatolvajt

Indul az országos mellrákszűrés

Kevés tejet iszunk

Új-Zélandon télen is mezítláb járnak

Legfrissebb galériák
Olvasta már?