Malajzia - Kultúrák és ízek

Néha úgy tűnik, mindenki Balira szeret menni, Malajzia kimarad a legtöbb turista útvonalából. Én is csak két dolgot tudtam az országról, a híres Petronas-ikertornyokról hallottam, amelyek a legmagasabbak a világon, és persze a maláj tigrisről. „Szandokán, Szandokán, tenger tigrise, támad a banda” – dúdoltam, mikor megérkeztünk a bérelt lakóház 17. emeletére. Ablakunk egyenesen a tornyok egyikére nyílott.
Vasárnap

2019. március 26. 09:30

v
- A szerző felvétele

Malajzia Délkelet-Ázsia egyik legfejlettebb országa. Fővárosában, Kuala Lumpurban minden megtalálható, ami egy modern európai nagyvárosban: nemzetközi hotelláncok, bevásárlóközpontok, az utcán luxusautók, nemzetközi kávézóláncok. Sokszínű és változatos bőrszínű lakossága malájokból, kínaiakból, indiaiakból, európaiakból és más népek fiaiból áll. Malajzia lakosságának 60%-a muzulmán, 20%-a buddhista. A moszlim vallás miatt az alkohol sok helyen tiltott, máshol az eladása csak nem muzulmánoknak engedélyezett. A rendet is szigorúan veszik, a vesszővel való büntetés még ma is legális mind a börtönökben, mind az iskolákban.

Batu-barlang

Első megállónk a híres Batu-barlangrendszerhez vezet, 20 percre a várostól. A 400 millió éves képződmény bejáratánál 43 méter magas arany szobor fogadja a látogatókat – Lord Murugan, hindu szent. Zarándokok és kíváncsi látogatók nyüzsögnek az egész környéken. Izzadva másszuk meg a főbarlanghoz vezető 272 lépcsőt. Makákók állják utunkat, túszul ejtve egy-egy turistát egy kis élelem reményében. Előző tapasztalatainkból tanulva, gyors léptékkel haladunk, a majmok tekintetét is kerülve, hiszen bármelyik pillanatban ragadozóvá válhat a kedves kis majmocska – nem éppen barátkozó típus. A hatalmas, nyitott mészkőbarlang belül olyan, akár egy természet alkotta katedrális. Felettünk galambok tucatjai repdesnek, majmok koldulnak, zarándokok virágot tesznek a kápolnák szentjeihez.

Pár lépcsőfokkal lejjebb van a sötét barlang. Ide csak vezetővel lehet belépni. A sok denevér mellett ámulattal vizsgálgatjuk az éppen arra közlekedő százlábút, és tanulunk a világ egyik legritkább pókjáról is, aki háló helyett lengőajtós csapdát épít. Aki oda belép, annak bizony nincs kiút. 

Baba nyonya

Szállásunk mellett találunk rá Kuala Lumpur talán egyik legegzotikusabb éttermére, a Sarang konyhára. Mit sem sejtve rendelünk csirkelevest, tizenkét fűszerrel ízesített rizst, vékony rizstésztát rákkal és zöldségekkel. Ami az asztalon van, az ínycsiklandozó kaland. A csirkeleves tetején zöldhagyma és darált mogyoró, a fehér rizs a kék festett tál közepén púposodik tizenkét darált, apróra vágott fűszerrel körülvéve, a rizstészta aromás szószban, zöldségek és garnélarákok között tekereg. Az íze fenséges! Rengeteg kultúra ételét próbáltuk már ki utazásaink során, de ez különösebb, mint bármi más, amit valaha kóstoltunk. El is döntjük, hogy a következő napon főzőcskeórát veszünk.

Másnap Rocky fogad az étteremben – széles mosolyú, sötét bőrű óriás, aki kedvességével pillantok alatt elbűvöli családunkat. Bemutatkozik, leül, és egy órán át mesél a baba nyonya kultúráról, az ételek eredetéről, történelemről és a fűszeráru-kereskedelemről. Baba férfit jelent, a nyonya nőt. A Malajziában és Szingapúrban élő kisebbségnek kínai gyökerei vannak. A 14. században sok üzletember hajózott át ide. Selymet hoztak, fűszereket vittek. Néha heteket, hónapokat kellett várniuk a kedvező hajózási viszonyokra, sokan nem is mentek vissza, hanem itt telepedtek le, megnősültek, keveredett a kultúra, a szokások, hagyományok, na és az ízek is. Innét származik a baba nyonya konyha, amely a kínai, a maláj és az indiai keveréke.

Első fogás: csirke kapitán, ami kinézetre akár paprikás csirke is lehetne, viszont sokkal bonyolultabb: kókusztej, gyömbér, ánizs, tamarindusz, kardamom, kaffir lime (zöldcitrom), galangal (sziámi gyömbér) ízei egybekutyulva valami mennyei eledelt produkálnak. Nemhiába a fűszerek paradicsoma ez az ország. Izy, a főszakács hetven év körüli konyhatündér, aki türelmesen várja, míg csemetéink nehézkesen tisztítják, vágják a vacsoráhozvalót. A továbbiakban édes-keserű tojást főzünk, és curry puffot, amely tésztába csomagolt krumplis töltelék olajban kisütve. Izy művészi ügyességgel gyúrja a tésztát és hajtogatja be egyenletes fonatokba a széleit. Mire tálalunk, már mindenkinek a gyomra és lelke jóllakott.

Melaka

Kis halászfalu volt, később a Maláj Szultánság fővárosa, egészen 1511-ig, amikor a portugálok elfoglalták az akkor már kikötővárossá nőtt települést. A muzulmánokból rabszolgává tették, sokakat meggyilkoltak. 1641-ben a hollandok legyőzték a portugálokat. Utóbbiak 1824-ben már nem tartották fontosnak a vidéket, és közös megegyezéssel brit–holland területnek nyilvánították. A hely varázsa a mai napig a sok kultúra, vallás, építészet és más művészetek találkozásának is köszönhető. Melakában békében élnek egymás mellett a malájok, indiaiak, kínaiak, baba nyonyák és még sokan mások. Az óváros zötyögős utcáin sétálva egy buddhista templom gyülekezete mellett haladunk el, közben halljuk a muzulmán imám imára hívását. Pár házzal odébb egy giccses hindu templomból indiai zene hallatszik, és színes száriba (hagyományos indiai női ruha) öltözött hölgyek kacarásznak a bejáratnál. Az országban utazva mindenhol ezt tapasztaljuk. Toleranciát. Muzulmánok, keresztények, hinduk békésen diskurálnak egymással.

Melakát Kelet Velencéjének is hívják, mivel a hasonló nevű folyó veszi körül s az apró házak és éttermek között csatornák futnak. A falakat graffiti díszíti, az utca illatozik a sokféle ételtől. A Holland tér vörös temploma körül nyüzsögnek a turisták és az agyondíszített riksák, amelyekből üvölt a zene.

A múlt a jelennel ütközik

Este nagy izgalommal vesszük nyakunkba a várost, hiszen a Joralemon sétányon kirakodóvásár van. Itt sem a portéka a fontos, hanem a hangulat és az utcán készített számtalan finomság. Nyüzsög, él a város. Fények, illatok, ízek bódulatában sétálunk a főtérig, ahol a nagyszínpadon karaokeprodukciókat mutatnak be, leginkább nyugdíjasok énekelnek, hamisan, bár ez láthatóan senkit sem érdekel. Sorakoznak, várják, míg rájuk kerül a sor, énekelnek, meghajolnak, taps. Mindenki a háromperces hírnévre vár.

Ez sosem történne meg otthon – könyvelem el magamban egy kicsit irigykedve. Sétálva eszünk tovább visszafelé a szállodáig – gyerekeink koalamaci-arcú fánkot kérnek, férjemet leginkább a nyársra húzott rákok izgatják, én egy tál zöldséges rizstésztát rendelek. Ámulva nézem, ahogy egy olyan világ tárul elém minden lépéssel, amelyet eddig csak filmekből ismertem.

Vida Elvira

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Zavart okozott a NER-ben a nem várt választási eredmény

A Karoq Scout a Škoda kisebb SUV modelljének gumicsizmás változata

GALÉRIA: Özönlenek a mémek a magyarországi választásokról

Botrány a Vatikánban: benyújtotta lemondását a pápa biztonsági szolgálatának vezetője

A teszt fényt deríthet a C típusú májgyulladásra

Szexuális zaklatással vádolják Paul Gascoigne-t

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!