Magyarul már elfelejtett

Bella nem bírja tovább. Huszonnegyedik születésnapján mérget iszik egy aradi vöröslámpás házban. Szerelmes egy zsurnalisztába, nem tudja, hogy az ágyban nincs érzelem, csak vendég, akit ki kell szolgálnia.
sysadmin

2006. május 5. 04:00

Bella nem bírja tovább. Huszonnegyedik születésnapján mérget iszik egy aradi vöröslámpás házban. Szerelmes egy zsurnalisztába, nem tudja, hogy az ágyban nincs érzelem, csak vendég, akit ki kell szolgálnia. Bella a Mutter legdrágább pipikéje, sok pénzt hoz a házhoz, ő kell a város legtehetősebb elöljáróinak. Szépségével valósággal meghipnotizálja a férfiakat. És mégsem boldog. Szinte alig nevet, ritkán van jókedve. Utál élni. Örvény húzza lefelé. Bella a Makk Károly rendezte Egy erkölcsös éjszaka bűnös angyala. Carla Romanelli, az olasz film egykor híres csillaga játssza finom poézissel. A film harminc évvel ezelőtt készült. Harminc év nagy idő. Egy színészi pályán hozhat sokat is, keveset is. Embere válogatja. Carla Romanelli akkortájt több magyar filmben is játszott. Például a Sándor Pállal forgatott Herkulesfürdői emlékben, vagy a Horváth Z. Gergely rendezésében készült Napraforgókban. A legtöbben mégis Makk Károly megindító alkotásával őrzik az emlékezetükben.

Tarján Györgyi, a film másik főszereplője, aki Darinkát alakítja a történetben, már a forgatás legelején a nővérét látta benne.
„Ő volt ilyen különleges szépség, mint Carla, csak szőkében. Ez rögtön közelebb vitt hozzá. A forgatást megelőzően személyesen senki sem ismerte őt, mégis mindenki róla beszélt. Tudtuk, hogy jön egy egzotikus olasz színésznő, ráadásul fiatal és nagyon vonzó, naná, hogy kíváncsian vártuk! Még meg sem érkezett, de már voltak, akik nem akartak rokonszenvezni vele. Én meg gyerekkoromtól fogva mindig azoknak a pártján állok, akiket meg kell védeni. Tehát nem engedtem, hogy kikezdjék őt. De minden csoda három napig tart, a sznvedélyek gyorsan elcsitultak. Carla kedves és fegyelmezett színésznő volt, szinte alig beszélt a forgatás alatt. A lányok kotkodácsoltak körülötte, ő meg hallgatott. Nekem meg eszembe sem jutott, hogy nem tud magyarul. A szerepem amúgy is elvakított. Csak azt vettem észre, hogy mindig szép volt. Reggel is, napközben is, este is. Cannes-ban aztán, amikor kint voltunk a filmmel a fesztiválon, és egy szobában laktunk, közelről láttam, hogy nagyon sokat tett a szépségéért. A hajával, a sminkjével rengeteget bíbelődött. Emlékszem, feldörömbölt egy éjszaka, hogy hadd aludjon nálam, mert összeveszett az akkori szerelmével. Beengedtem őt. Én a földön aludtam, ő az ágyamban.”
Hogy kikkel játszik a filmben, milyen jeles színésznőkkel, Psota Irénnel és Makay Margittal, azt Carla Romanelli Tarján Györgyitől is tudta. Ő volt köztük a katalizátor.
„Makk mindenkiből, így Carlából is a legjobbat varázsolta elő. Úgy érezhette magát a forgatáson, akár egy királynő. Mindent megkapott, hogy a tehetsége maximumát adhassa. Vad, egzotikus szépségével, melodrámába illő lényével páratlan színfoltja a történetnek. Én szilaj voltam, lobogtam, ő fellángolt, aztán sziesztázott. Gyorsan elfáradt. Hozzá képest mi, magyar színésznők olyanok voltunk, mint a katonák. Szolgáltunk, amíg csak azt nem hallottuk, hogy vége, mára befejeztük! Neki érezhetően más volt a szakmai háttere. Nem az volt az idegszálaiban, mint nekünk. A forgatáson nem is nagyon beszélgettünk. Én féltem, nehogy kiessek a szerepemből, ő pedig bezárkózott a maga világába. Engem mindenki gyerekként kezelt, őt érett nőként. Az én szememben olyan volt, mint egy festmény. Egy magányos hegedű. Annyira ravasz az írás, és minden annyira zseniális a filmben, a rendezés, a fények, a beállítások, a díszletek, a jelmezek, hogy mint egy Bach-műnél, a szólamok egymásba folynak. Ha Psota Irénre koncentrál az ember, akkor ő a fantasztikus, ha Makay Margitra, akkor ő a káprázatos, ha Carlát emelem ki, akkor meg ő. Ez a film igazi remekmű, amelyben Carla is tökéletes.”
Cannes-ban külön utakon járt a két színésznő. Carla Romanellinek nem igazán volt lehetősége villogni. Ott máshogy működik a gépezet, mint a világ többi fesztiválján.
„Ha fotózni hívtak, vittem-húztam magammal. Az esetek többségében azonban szóltak, hogy csak engem akarnak. Talán mert a vasfüggöny mögül jöttem, érdekesebb voltam számukra. De az is lehet, hogy Carla típusából több volt akkoriban. Nem tudom. Nekem mindenesetre rosszul esett, hogy finoman mellőzték őt. Ő viszont nem törődött vele, mert az ügyeletes olasz szerelmével drámai helyzeteket élt meg. Én a szobaasszonytól végig dupla adag reggelit kaptam, mert annyira megszeretett, de a sok croissant-t Carla ette meg. Ő imádta, én meg le tudtam mondani róla. Én még ott is a testvéremnek éreztem. Még tetszett is, hogy olyan dívásan viselkedett. Láttam az arca mögött a felvett szerepet. A forgatás alatt is nagy hatással volt rám. Fegyelmet tanultam tőle. Titokzatosnak láttam, én pedig szeretem a titkokat. Gyönyörű, tehetséges színésznőként maradt meg bennem, de én mindig olyan szerettem volna lenni, mint Magda Vášáryová a Sörgyári capriccióban. Az ő színészetét, az ő nőiességét a mai napig ájultan csodálom.”
Markovics Ferenc az Egy erkölcsös éjszaka standfotósaként került kapcsolatba Carla Romanellivel.
„Először a személye körüli vita elevenedik fel bennem. Makk Károlyt ugyanis sokan megmorogták, miért hív külföldi színészeket a filmjeibe, amikor az itthoniak is remekül eljátsszák az adott szerepet. A kész film láttán azonban már senki sem kérdőjelezte meg döntése helyességét. Az Egy erkölcsös éjszakában a lehető legkülönbözőbb nőtípusokat akarta felvonultatni, s így került a csapatba Carla Romanelli is, aki mediterrán szépségével kimondottan kapóra jött a történethez. De volt Makknak egy másik indoka is azzal kapcsolatban, hogy miért hívott külföldi színészt Bella szerepére. »A magyar színész reggel elmegy a szinkronba, délután elmond egy verset a rádióban, tízre megy próbálni a színházba, s az esti forgatásra már fáradtan, kifacsartan érkezik. Ezzel szemben Carla Romanelli vállfán lóg a Gellért Szállóban, s amikor kamera elé kell állnia, üde és fiatal« – mondta. Carla valóban különleges szépség volt. Nekem mint fényképkészítőnek természetesen az volt fontos, hogy a feszes tempó mellett a lehető legjobb fotókat csináljam róla. Carla remek partnernek bizonyult, hiszen megszokta a nemzetközi filmkészítés feszes tempóját, tehát túl azon, hogy barátságos volt, készségesen állt a rendelkezésemre. Van egy jelenet a filmben, amikor egy szolgálatban eltöltött éjszaka után Bella egy másik lánnyal fáradtan, széttett lábakkal tollászkodik a fűben. Amikor Carla meglátta a fotót, azt mondta, nem engedélyezi, hogy forgalmazzam. Obszcénnek találta. Én erre nem szóltam semmit. Tudtam, hogy igazából az a baja vele, hogy a másik lány van az előtérben, ő ott ül mögötte, s voltaképpen ezt sérelmezte, csak nem merte őszintén elmondani. Amikor ehhez a képhez értünk, meg is jegyeztem a rendezőnek, hogy a Carla nem szívesen látná az újságokban, mert túl közönségesnek találja. »Micsoda? Neki ez obszcén? Akkor majd elhozom azokat a német lapokat, amelyekben ruhátlanul szerepel« – méltatlankodott Makk. Később aztán láttam, hogy odament hozzá, és megnyugtatta őt, tehát ez a fotó is zöld utat kapott. Makk rettentően ért a nők nyelvén. Tud velük bánni. Amikor a Szerelmet forgattuk, és Törőcsik Mari éjjel, egy színházi előadás után jött forgatni, beletöltött egy kupica pálinkát, megforgatta, feldobta háromszor, és Mari újra frissnek érezhette magát, kezdhették a munkát. Az ilyenfajta törődést Carla is igényelte. Makk nagy pszichológus. Mellette mindenki fontosnak érezheti magát. Carlával is minden jelenete előtt hosszasan beszélgetett. A többi lány természetesen ezt is árgus szemmel figyelte, szerintem egy kicsit irigykedtek rá. Ő szívélyes volt velük, nem cseverészett, nem barátkozott, inkább a szereppel foglalkozott. Kitörései nem voltak. Szeszélyei sem. A legnehezebb napja az öngyilkossági jelenet volt, amikor Bella mérget ivott, és magára gyújtotta a szobát. Makk akkor is sokáig ott ült mellette, csakhogy mindent kihozhasson belőle, amire a helyzetet illetően szüksége volt. De van egy megmosolyogtató történetem is róla. Már a smink- és frizurapróbánál tartott a produkció, amikor Carla Romanelli megérkezett Budapestre. Este volt, fent ültünk a filmgyár erre a célra kijelölt szobájában, amikor felszólt a portás, hogy »Itt erősködik egy külföldi roma csaj, valami Nelli, fel akar menni.« Makk aztán megkérte, hogy nyugodtan engedje fel, hozzánk jött, ő lesz a film egyik főszereplője.”
Carla Romanelli később francia és amerikai filmekben is játszott, sőt színpadi színésznőként is jelentős sikereket aratott. Csehov Három nővére mellett Müller Péter Szemenszedett igazságában is komoly szerepe volt. Egy idő múlva azonban a tudomány és a művészet kapcsolata is érdekelni kezdte. Koncerteket, költői esteket szervezett, producerkedett, különböző kiállítások kurátora lett. ĺgy jutott magasabbra, egyre magasabbra, mígnem a Művészek Nemzetközi Uniója olaszországi szervezetében vállalt komoly feladatot. A filmezéshez természetesen nem lett hűtlen, a felkéréseknek ma is boldogan tesz eleget. ĺró-festő-színész férje amerikai állampolgár, házasságkötésük óta azonban többnyire Rómában élnek.
Magyarul csaknem minden szót elfelejtett. Mindössze annyi maradt meg az emlékezetében, hogy »Jó napot!« Talán mert a Magyarországon töltött hosszú hónapok során szép és tartalmas napokat élt meg. Két nagy szerelmet is köszönhet Budapestnek. Előbb Ragályi Elemérrel, a neves operatőrrel, később Lukács Sándorral került meghitt kapcsolatba. De már ez is a múlté. Pár féltve őrzött erkölcsös éjszaka.


Önnek ajánljuk
Frissítve

VIDEÓ: A feldühödött gazdák trágyát dobáltak az Agrárkifizető Ügynökség épülete elé

Még sokáig a helembai zátony foglya marad a román hajó

Légibombát találtak a vashulladék között

Elhunyt Peter Tork, a Monkees zenésze

Észak-Korea élelmiszersegélyt kér a nemzetközi szervezetektől

A túrázás a legjobb kardióedzés

Legfrissebb galériák
Olvasta már?