Magyar elsők

Soha még ennyien könyvhéten nem sorakoztak egy íróhoz, mint idén Esterházy Péterhez Hasnyálmirigynaplójának dedikáltatására. Igaz, sosem volt még veszélyben a Vörösmarty tér mint színtér, és sosem volt még ilyen beteg az író. És az is igaz, hogy ilyen beteg, ilyen focibolond író sem ült még ott szélben, esőben, változékony időben, Eb alatt.
ÚJ SZÓ ONLINE

2016. július 8. 00:35

 Mert nézhetett volna tán éppen meccset is odahaza, ahogyan azok is, akiknek sora kikígyózott messze a térről. Én most először nem álltam be a hagyja a mosott ruhát másra, engem vigyen szokásomhoz híven. Most nem. Mint a strucc, mely homokba nyomja, nem akarom látni, nem akarom tudni, nem akarok róla tudomást venni. A beszéd, az ő beszéde viszont megint magáért beszélt, ha nem is az ő hangján, bárha az ő szájából. De hagyjuk is a kultúrát s a politikáját, részleteket olvashatnak belőle a 16–17. oldalon, hiszen az idei Eb azért mégiscsak időszerűbb most éppen, mint a könyvhét. Sajtóhírekből viszont azt is tudni lehet, hogy EP is nézte a meccset, az osztrák–magyart öccsével, Esterházy Györggyel, mert a másik, a profi focista, a Márton Franciaországban, a helyszínen. Meg azt is mondta, hogy meccs közben nem érdekli a politika, a csapat nyerjen, csak az számít. Remélem, felfokozottan boldog volt tegnap az egykori csillaghegyis játékos az agyonsztárolt Ronaldo toporzékolását látva, már ugye, nem magától ettől a látványtól, mert nem kárörvendő fajta, hanem attól, ami ezt a toporzékot a pipiskedő portugálból kiváltotta. (A pipis itt utalás egy nemtelen újságíróra, nem feltétlenül kell érteni. Sőt, egyáltalán nem kell.) Elképzelem őt, EP-t egy kanapén a tévé előtt, és azt gondolom, kellett, hogy boldog legyen, ha még engem is, aki pedig a fociról semmit, de annyira semmit, hogy az már sok, nem tudok, és még engem is felajzott. Igaz, én leginkább őreá gondoltam, meg arra, hogy Isten, köszönöm, megérdemelte már a Mester, hogy ilyen is legyen. Hogy a magyar válogatott csoportelső. Innen már mindegy is, mi lesz tovább (persze, nem mindegy), a tény, hogy a béka legalsója alól is fel lehet jönni a világba (világszintre, mert mi más a 3 : 3-as döntetlen, matikusék, 3=3, nem?) olyan reménnyel vértez fel, hogy hí, haha, hogy az egész ország, egész Közép-Európa is feljöhet, ha akar. Persze, biztosan sok lemondással jár, már ami a játékosokat illeti, és sok-sok munkával, no meg lehet, hogy kell hozzá egy német edző. Elfogadása és követése az okosabbnak, a tapasztaltabbnak, az igazi szakmabelinek. Van ennek mindenféle társadalmi és politikai vetülete. Lehet ezt nézni, és ki is lehet ezt használni, mondta még a Mester a 444-nek, de fel is lehet használni, tenném én még hozzá a györgyös, földművelős eszemmel.

Mire ezt olvassák, lehet, minden más lesz. A fociban persze. De a remény már akkor is felébredt, a halott felkelt és jár. De nem csak a fociról szól ám a világ, még a miénk, ez a magyar sem. Mert mindeközben (ezt megelőzően) tudják, mennyi minden más is történt? Magyar lett például Európa legjobb mesterszakácsa, a világ legjobb bútorasztalosa, a világ legjobb belga juhászkutyája, a világ legjobb cipője, Európa legjobb virágkötője, egy magyar eb a világ egyik legjobb mentőkutyája, most zajlott a magyar úszás legsikeresebb vizes Eb-je, és még a magyar kézilabda válogatott is kijutott a vb-re. Hahó, magyarok, a magyar név megint szép lesz! Csak az a Hasnyálka. Azt tudnám feledni.

Az az utolsó!

 

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

 

Nagy futballdrukker lévén minden VASÁRNAP három órakor menetrendszerűen indult a focipályára vagy az autóbuszhoz, amivel a helybéli aranylábú fiúk mentek fényes dicsőséget szerezni idegen pályákon kis falunknak.

Izsák Ildikó: Tisztességes vacsora

 

 

Önnek ajánljuk

Mistrík örül, hogy Menyhárt is őt támogatja

Halálos áldozata van Nyitrán az influenzának

Az Új Szó szerdai mellékletében: Hogyan válasszunk középiskolát?

Külföldön már háromszor nyert

Az elégedetlen gazdák bevonultak Pozsonyba

A kilencvenkettesek nagy dobása

Legfrissebb galériák
Olvasta már?