Lelkesedés a bunkerszerű archívumirodában

Rizsányi Attila

2019. december 13. 11:46

s
- Somogyi Tibor felvétele

Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,

Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.

Érces hangja felszárnyalt, és messzire repült,

És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!

(…)

A hőskorban már megtanulta minden bemondó:

Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!

Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,

Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.

Sztevanovity Dusán: A rádió

A gazdaságtudományi egyetemi képzés végére már egyértelművé vált számára, hogy ez nem az ő világa, ezért kanyarodott a sajtó és a rádió felé, ahol végül négy pályázó közül választották ki egy megüresedett állásra. Kálmán Norbert a híreknek és szerkesztésüknek a világába csöppent, mára azonban váltott – házon belül. „Az a munkakör merev szabályrendszert követ, amelyben adott a szükséges lépéssorozat: tudni kell, honnan hova kell elérni, mit kell egy hírnek tartalmaznia. Én viszont nem vagyok ilyen merev típus, és valójában a kezdés után már négy hónappal felmerült, hogy mezőgazdasági műsort készíthetnék. Az már más világ volt.” A hírszerkesztői munka előnyeként azt említi, hogy az ügyelet végeztével valamelyest letehető, és ott a napi történések sorvezetőt adnak, a publicisztikában azonban csak adhatnak, egyébként azonban kreatívan kell hozzáállni a munkához, meg kell találni a témákat – ez pedig jobban illik a habitusához.

Nincsenek határok

Mármint a szakma és a józan ész szabta határokon kívül nincsenek, a témák kiválasztása és feldolgozása terén szabad kezet kapnak a publicisztikával foglalkozók, mutat rá Kálmán Norbert. Ezért is örült annak, amikor egy nyáron be kellett ugrania helyettesként néhány délutáni Hangadóba. „Úgy éreztem magam, mint amikor egy halat jó ideje itatnak egy kanál vízzel, hogy életben maradjon, aztán egyszer csak bedobják a tengerbe. A helyettesített kollégák visszatérte után hívatott a főnököm, és megkaptam a szombat reggeli Hétről hétre című műsort – az akkor nagy dolog volt, volt neki nimbusza.” Négy évig csinálta, és visszatekintve is megterhelő munkatempónak látja az akkorit, később azonban, egy konfliktustól sem mentes fordulat után, teljesen átkerült a publicisztikához. Idén április óta pedig belső átszervezés következményeképp a hétköznapi délutáni műsorsávot készítik ketten, Jakubecz Lászlóval – két délután az övé, hiszen hétfőnként Gazdag József Rangadó című műsora konstans.

Hetente hét óra

Ennyi műsoridő megtöltésével számol, ennyit kell koncepcióba rendezni, hallgathatóvá és persze élvezhetővé tenni; ebben a legnagyobb kihívásként azt látja, hogy első lépésként ki kell találnia, mi érdekelheti leginkább az embereket. „Ha leülök beszélgetni valakivel, akkor hallgatom magánemberként, de hallgatom rádiósként is, hátha mond valami szakmai szempontból is érdekeset. Ha este olvasok vagy tévézek, akkor is a témákat lesem.”

Műsorai gerincét a délután négy és öt óra közötti hatvan perc képezi: ez előre elkészített és tisztázott anyag, a megszólalók pedig jobbára szakorvosok. „Amikor ezt felvetettem ötletként, kétkedve néztek rám, mert nagyon nehéz megszólítani és behívni az orvosokat, hiszen kevesen vannak, és rendkívül elfoglaltak.” Az első lépés az volt, hogy utat találjon néhány orvoshoz, akik aztán később segíthetnének további kapcsolatok kiépítésében. Ebben a keresési folyamatban talált rá a pozsonyi magyar orvostanhallgatókat tömörítő Selye János Klubra (SEJK), illetve annak vezetőire, akik közül elsőként Gálffy Balázs nyújtotta számára nagy segítséget. „Balázs nagyon lelkiismeretes és profi orvos, akinek célja a hematológusi szakvizsga, és ő szervezte újjá ezt a klubot. A SEJK hihetetlenül jól működő szervezet, tagjainak külföldi szakmai gyakorlatokat szervez, és tartja a kapcsolatot korábbi tagjaival is, akik időnként visszajárnak.”

Egészségtudat-növelés

Amikor megismerkedett a szervezettel, Žiaček Noémi volt SEJK-elnök, jelenleg pedig Szabó Kata, és mindannyiuk részéről megvolt a nyitottság az együttműködésre. „Azért kell megemlítenem őket, mert ha nincs a témámhoz megfelelő alany, mondjuk, tüdőspecialista, akkor szólok nekik, és ajánlanak valakit.” Márpedig akkor is elkél a segítség, ha mostanra már maga is jócskán beleásta magát a témába, hiszen évi több tucat egészségügyi témáról van szó – és persze ez még mindig csak egy óra a heti hétből. „Erre azért is szükség van, mert alacsony az emberek egészségtudata. Igyekszem szórakoztatóvá tenni a beszélgetéseket, hogy például ne merüljünk el túlzottan a szakma bugyraiban, hanem az emberi oldalát mutassuk meg az adott problémának.” Vendége volt már mások mellett a vágsellyei Czakó fogászdinasztia két legfiatalabbja, Péter, aki fogorvos, és László, aki tudomása szerint az egyetlen szlovákiai magyar szájsebész, Baffy György harvardi orvosprofesszor, Pörsök István neves szlovákiai gasztroonkológus és Sándor Ferenc tüdőspecialista.

Háttérmunka

A szaktekintélyekkel való beszélgetésekre több napot vagy hetet készül, bizonyos esetekben előinterjúkat is készít, hogy a stúdióban már minden olajozottan menjen, ami azért is fontos, mert nehéz újra megszervezni a megszólaltatásukat. „Időközben azt látom, hogy a szlovákiai magyar orvostársadalomnak van aktív utánpótlása, akik rendkívül felkészültek szakmailag, az élvonalba tartoznak, számukra ad helyben perspektívát a SEJK.”

Kálmán Norbertet az egészségügyi mellett a pszichológiai és szociológiai témák érdeklik a leginkább, és igyekszik elvontabb társadalmi témákat érhetően bemutatni. Azért szerencsés a jelenlegi a felállás, mert a másik délutáni szerkesztő, Jakubecz László általában egészen más területet fed le, például színházi vagy történelmi témákat dolgoz fel gyakran, így minimális egyeztetéssel elérhető, hogy ne legyenek átfedések. A mindennapos munkának pedig van egy háttérben futó szála, amelyből nagy ívű műsorok állnak össze: körüljárta már például a prostitúció, a drogkereskedelem, november elején pedig a gyász témáját úgy, hogy egy komplett műsort szentelt nekik. „Ezek nagyjából egy hónapos előkészületet igényelnek, amíg minden anyagot felveszek, és sikerül összeilleszteni.”

Történik mindez a bunkerszerű irodájában, amelyet korábban hangszalagok raktározására használtak, ebből az archívumból hasított ki magának egy íróasztalnyi teret. „Szeretem, hogy van egy kis privát közegem, ahol háborítatlanul dolgozhatok. Kikapcsolódni pedig a legjobban kávézókban tudok, otthon nincs is kávéfőzőm, mert a rituálét szeretem: leülni a kávézóban, és újságot olvasni, vagy csak figyelni az embereket.”

A teljes cikk a Vasárnap 50. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
koronavírus

Koronavírus: Európába is eljuthat

sólymos lászló

Sólymos László benyújtotta a lemondását

Közismert "iszogatók" Szlovákia történetében

sólymos balhé

Videón Sólymos László tegnapi dulakodása

Irány az egyetem – lépésről lépésre

Üveggé olvasztotta az ókori áldozatok agyát a Vezúv kitörésekor keletkezett hatalmas hő

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.