Kolonban mindenki gyászol

Mély, sűrű csöndbe burkolózott Kolon, amikor egy héttel a tizenkét halálos áldozatot követelő buszbaleset után ott jártunk. Az elhunytak közül kilencen származtak a faluból, mindenkinek volt köztük rokona, ismerőse. Most pedig mindenki gyászol, még az is, akinek a hozzátartozója megmenekült a halál torkából.
Vrabec Mária

2019. december 4. 09:15

t
- Somogyi Tibor felvétele

A cuppogó sárban sírokat keresünk a temetőben. Kilencnek kell lennie, pontosabban nyolcnak, mert egy negyvenes házaspár is van az elhunytak között. Mind megtaláljuk, elég a friss virághalmokat követni. Némelyiknek a tetején fénykép is van, csupa fiatal, mosolygós arc – örökké ilyenek maradnak. Elmenőben két fiatallal találkozunk a temetőkapuban, gyertyát hoznak a friss sírokhoz. A faluban is csak fekete ruhás embert látunk, a községi hivatal előtt most is égnek a mécsesek. A hirdetőtáblán az elhunytak névsora, a hivatalban még mindig várja a segítségre szorulókat a válságstáb. A község nehezen tér vissza a hétköznapokba, Balkó Róbert polgármester is azt mondja, hogy a tizenhárom év alatt, amióta hivatalban van, ez a hét volt a legnehezebb. Talán az elsők között tudta meg, mi történt november 13-án pár perccel tizenhárom óra után a Nyitráról Kolonba vezető úton.

Kilenc halott, két súlyos sérült

„Egy szentpéteri ismerősöm, aki hozzám jött látogatóba, felhívott, hogy késni fog, mert épp egy balesetbe futott bele. Azt mondta, olyat lát, amit még soha életében. Az úttestre dőlt követ, felborult buszt, jajveszékelő embereket. A szeme láttára futott ki egy sebesült a buszból, erre rögtön elővette az elsősegélydobozát, és próbált segíteni. Nagyon rossz érzésem volt, mert tudtam, hogy ilyentájt közlekedik járat Kolon felé. Tartottam attól, hogy baj van, de hogy ekkora, azt nem gondoltam volna” – mondja Balkó Róbert, aki azonnal a Gímesen berendezett válságközpontba sietett.

A buszjárat végállomása ugyanis Gímes; ebből a faluból három fiatal lány életét követelte a tragédia. Ketten 17 évesek, egy pedig 15. De ezt november 13-án délután még senki sem tudta. Mindenki abban reménykedett, hogy a hozzátartozója megmenekült, csak azért nem veszi fel a telefont, mert az valahol a roncsok között maradt, a legrosszabb esetben kórházban van. A polgármester elmondása szerint az érintettek Gímesen gyülekeztek, mert oda futottak be az információk, kit láttak el a helyszínen, kit vittek kórházba, ki milyen állapotban van. Este tíz tájban három holttestet azonosítottak; szörnyű volt a sikolyokat hallani, amikor a hozzátartozókkal közölték a neveket... A többi elhunyt esetében kérték az azonosításhoz a hozzátartozók segítségét. Busszal vitték őket Nyitrára, és az elhunytak tárgyairól készült fényképeket mutattak nekik, vagyis megkímélték őket a roncsolt holttestek látványától. Éjfél után már tudtuk, hogy kilenc halottunk és két súlyos sérültünk van.

Püspöki mise az elhunytakért

14-én Kolon nyomasztó napra ébredt. Nemcsak a válságstáb költözött át a faluba, hanem a tévéstábok is. De mindenekelőtt a mérhetetlen gyász és szomorúság. „Pszichológusok, a családügyi és szociális hivatal munkatársai segítették a hozzátartozókat a temetések intézésében, de abban is, hogyan kérvényezzék az özvegyi, árvasági nyugdíjakat, állami hozzájárulást a temetéshez és minden mást. Sok volt az intéznivaló, s az emberek hálásak voltak, hogy ezért nem kell beutazniuk Nyitrára” – folytatja Balkó Róbert. „Csütörtökön már kiadták a holttesteket, így aznap délutánra összehívtam a hozzátartozókat, hogy egyeztessük a temetéseket. Abban állapodtunk meg, hogy mivel az elhunytak különböző korúak voltak, minden család külön temeti el a halottját. November 17-én Viliam Judák nyitrai megyés püspök szolgáltatott a templomunkban gyászmisét az elhunytak lelki üdvéért, Kürthy Tamás koloni plébános, Posztós Erik ferences szerzetes, falunk szülötte és Puss Sándor jezsuita szerzetes voltak a koncelebránsok. Külön gyászmisét a két fiatal, Alex és Marianka temetése előtt kértek a szülők. Szombattól keddig naponta két temetést tartottunk, mindegyiken ott volt az egész falu.”

Elnöki részvétnyilvánítás

A tragédia áldozatai közül nyolcat helyeztek végső nyugalomra, egynek csak a búcsúszertartását tartották meg, mert a földi maradványait elhamvasztják. Az első két temetés november 16-án, szombaton volt; előtte, pénteken tiszteletét tette a faluban Zuzana Čaputová köztársasági elnök és Peter Pellegrini kormányfő. Mindketten gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékhelyénél, kifejezték részvétüket, és ugyanezt annál a két nyitrai középiskolánál is megtették, amelyeket az elhunyt fiatalok látogattak.

„Szép gesztusnak tartom, hogy eljöttek, bár ez szimbolikus értékű látogatás volt, nem beszéltek az emberekkel. A legfőbb közjogi méltóságoknak talán nem is az a feladatuk, hogy a gyászolók privát szférájába avatkozzanak, másként kell segíteniük. Ezt meg is tették, a hozzátartozók megkapták az ígért 800 eurós állami hozzájárulást a temetéshez. Az Arriva közlekedési vállalatnak és a balesetet okozó teherautó tulajdonosának is az Uniqa biztosítónál van baleset-biztosítása, onnan már megkerestek, hogy az áldozatok hozzátartozóit és sérültjeit kártérítésben részesítik, s a temetési költségekhez azonnal hozzájárultak. A megyei önkormányzat az általa fenntartott iskolák elhunyt diákjai hozzátartozóinak 1000 eurós és az árván maradt diáklánynak 3000 eurós támogatást is nyújt. Utóbbival gond volt, mert a lány még fiatalkorú, de a bíróság már kinevezte a gyámját: anyai nagynénje vette magához őt és tizenkét éves húgát” – mondta a polgármester.

Aki megmenekült és hazajött

A tizenöt éves lány szüleivel utazott hazafelé a buszon; azok mindketten meghaltak, ő a temetésre jöhetett haza a kórházból. A busz harminchárom utasa közül húszan voltak koloniak, közülük tizenegyen élték túl a balesetet kisebb-nagyobb sérülésekkel. A legtöbbet már hazaengedték, két súlyos sérültet, egy tizenöt éves fiút és egy ötvenkét éves nőt ápolnak még intenzív osztályon.

„Minden nappal egy kicsivel nagyobb a remény, hogy felépülnek. A többieket még én sem látogattam meg, leginkább nyugalomra van szükségük. A két fiatal túlélővel beszéltem, az egyik egy tizenhét éves fiú, aki szemsérülést szenvedett, a másik egy tizennyolc éves lány, aki kimászott a buszból, és stoppal hazajött. Egyikük sem emlékszik pontosan a történtekre, már csak a becsapódást észlelték. A buszban maradt tárgyaikat sem kapták még vissza, a rendőrök többzsáknyi személyes holmit gyűjtöttek össze a helyszínen, és azt gondolom, valahogy osztályozni kell” – teszi hozzá Balkó Róbert.

Kifelé tartunk a hivatalból, amikor az említett kislány édesanyjával találkozunk. Neve elhallgatását kérve annyit mond el, hogy lánya nem emlékszik, hogyan jutott ki a buszból, csak azt tudja, hogy az út szélén stoppolt. A sofőr, aki felvette, a buszmegállóig vitte, ahol az apja szokta várni autóval. Aznap is ott volt anélkül, hogy tudta volna, mi történt. „Elvittük az orvosi ügyelete, de hál’ istennek nem esett nagy baja. Az lehetett a szerencséje, hogy nem látta a busz felé közeledő kamiont, és ijedtében nem állt fel. A szeme alatt megkékült az arca, fáj mindene, mert a buszban mindenféle rápotyogott, nem is jár még iskolába, de mi majdcsak túl leszünk rajta. Azokat sajnálom, akik most nem ápolhatják a gyereküket” – mondta az édesanyja.

Csendes lesz a gyászév

Kolonban lecsendesedett, szinte megállt az élet. A falu népe összetartóbb, mint valaha, mert a tragédia tiszteletet parancsol, és együttérzést ébreszt. Nem lesz karácsonyi vásár, szilveszteri tűzijáték, farsangi bál – a falu gyászol és emlékezik.

„Adventben felkérjük a lakosokat, hogy tegyenek ki gyertyát az ablakba, és arra is megkérünk mindenkit, hogy szilveszterkor ne durrogtasson” – folytatja Balkó Róbert. „Gímesi kollégám, Varga Iván kezdeményezésére találkoztunk az Arriva közlekedési vállalat vezetőnek jelenlétében a busz sofőrjével, hogy köszönetet mondjunk neki, mert nagy valószínűséggel az ő lélekjelenlétének is köszönhető, hogy nem volt több áldozat. Jövőre pedig úgy tervezem, hogy közös emlékművet állítunk Kolonban az áldozatoknak. Peter Mészárosra gondoltam mint alkotóra, az ő műve a helyi keresztút, de például a kommunizmus áldozatainak dévényi emlékműve, A szabadság kapuja is. A gyászév leteltével így szeretnénk majd leróni a kegyeletünket; addig csak annyit tehetünk, hogy vigasztaljuk, segítjük egymást.”

A válságstáb is feketében volt

Tragédiák, balesetek, környezeti katasztrófák esetén a Munka, Szociális és Családügyi Minisztérium aktiválja az érintett településen a válságközpontot. A csapat működésben a helyi munka, szociális és családügyi hivatalé a vezető szerep, de helyzettől függően a szociális biztosító, munkavédelmi felügyelet stb. szakemberei is helyet kapnak benne. A koloni csoportban szociális jogvédelemmel, szociális juttatásokkal és szükséghelyzetben kiutalható segélyekkel foglalkozó szakemberek, gyermekvédelmi kurátorok, valamint pszichológusok dolgoztak, és a fiatalkorú áldozatok temetésének napján további két pszichológus segítette a hozzátartozókat – tájékoztatott Mária Hrehová, a hivatal igazgatóságának munkatársa.

„Az első napokban főleg azokról a gyermekekről kellett gondoskodni, akik elveszítették a szüleiket, és a rokonokkal való egyeztetést követően elintézni a gyám kinevezésével járó adminisztrációt. Ugyanilyen fontos volt a pszichológusi támogatás: az elhunytak hozzátartozói és a baleset túlélői is keresték a szakembereinket. Továbbá útmutatást nyújtottunk ahhoz, hogy az érintettek minden őket megillető szociális juttatást és anyagi támogatást megkapjanak. Munkatársaink segítettek a hozzátartozóknak kitölteni az arra a humanitárius segélyre vonatkozó kérvényt is, amelyet a szociális és családügyi minisztérium fizet ki nekik” – válaszolta megkeresésünkre Hrehová.

Nem előírás, de a gyászolók iránti tiszteletből a válságstáb tagjai is fekete ruhában dolgoztak. November 14-étől november 22-éig voltak Kolonban, a polgármesterrel továbbra is kapcsolatban maradnak, és szükség esetén készek támogatást nyújtani a rászorulóknak.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 49. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
skoda

Škoda Kamiq 1.0 TSI 70 kW: a gyenge alapmotortól sem kell félni

koronavírus
Frissítve

Szlovákia óvintézkedéseket tett a koronavírus miatt

nagysurány tűzeset

GALÉRIA: Óriási raktártűz és gomolygó füstfelhő Nagysurányban

Kuntapolca

Kuntapolca: egy ötszázéves történet vége

sas mkö

A Magyar Közösségi Összefogás képviselőivel tárgyalt az SaS

Kobe Bryant

Így reagáltak a hírességek Kobe Bryant halálára

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.