Kastélykertben piacozni jó

Nagyjából ez a tanulsága a helyi Esterházy-kastély udvarán megrendezett ötödik tallósi termelői piacnak, amelyet múlt szombaton mi is meglátogattunk
Veres István

2019. augusztus 28. 09:00

vasar
- Somogyi Tibor felvétele

Hivatalosan nyolctól kettőig van meghirdetve, hát odagördültünk negyed tízre. Sovány helyismeretünk ellenére a kastélyt megtalálni nem nehéz, Dunaszerdahelyről Galánta irányában autózva Tallóson jobb kéz felől már táblák mutatják, hol lehet leparkolni. A helyi Esterházy-kastély négyzet alakú épületének belső udvarába egy boltíves kapu vezet. Idegeneknek belépni tilos – figyelmeztet a megkopott szlovák tábla a bejáratnál, úgyhogy jó érzés már az is, hogy ezt ignorálhatjuk. „Kettőt vesz, hármat kap, tessék, hűtőmágnesok!” – kiáltja egy hölgy a kapualjban, de mi azért tovább ballagunk.

Jó jel a jó kávé

Először teszünk egy kört, hogy felmérjük a kínálatot, és megnézzük, van-e rendes kávé. Miután megnyugtatjuk magunkat a rendes kávéval (amelyet egy veterán autó hátuljába költöztetett presszógéppel gyártanak), elbóklászunk az árusok között. A többség helybéli – egy fiatalember gyakorlatilag felpakolta a kistraktorra a paprikát, és kipöfögött vele ide. A legtöbben a Csallóközből érkeztek, és bár Tallós földrajzilag már nem Csallóköz, hanem Mátyusföld, azért helyinek számítanak ők is. Leragadunk egy szimpatikus szappanszortimentnél – diós-fahéjas és tölgyfakérges házi szappan kelti fel a figyelmünket. Hogy kerül a tölgyfakéreg a szappanba? – kérdezzük az alkotót. „Úgy, hogy nagyon jó bőrradír, szép színt ad a bőrnek, és táplálja. A kecsketejes alaprecept mindegyik szappannál ugyanaz, és ehhez kerül mindig az adott gyógynövény, amiről aztán a szappan a nevét kapja” – világosít fel Mayer Ingrid, aki dunaszerdahelyi, meg tanár, de most Csécsénypatonyban lakik, és öt éve készít házi szappanokat. Előtte nyitva dr. Kmec Sándor herbáriuma. „Ebben benne van a növények fizikai és lélektani hatása is. Itt van például a szezámmag, azt mondja: nyugtató hatásával elveszi az öregedés élményének, érzésének romboló, elkeserítő, szorongásra hajlamosító hatását… Ez nagyon jó. Ekcémás a bőröm, ezért fogtam neki, aztán csináltam többet, elkezdtem ajándékozni. Itt másodszor vagyok, a nyáradi piacra rendszeresen járok.” Sok a visszatérő vendége, és mint mondja, Szlovákiában most kezdik felismerni, hogy az otthon készült termékek mennyivel jobbak, mint amit boltban kap az ember.

Ötletel a lakosság

A szemközti standon színes tasakok és kendők lógnak, kérdezzük a szerzőt, Balázs Szalay Zitát, miről van itt szó. Újraszalvétának nevezi a találmányt, ami nem más, mint egy textilkendő, amelybe bele tudja az ember csomagolni a kenyerét, szendvicsét, nem szárad ki, használat után pedig kimosható, negyven fokon. „Lehet vasalni is. A fiam most megy elsőbe, és arra gondoltam, hogy nem szerettem a szalvétákat, mert mindig beleragadt a kiflimbe. Emezek pedig itt tüllzacsik, gyümölcsöt és zöldséget lehet bennük hazavinni, és rá lehet pattintani őket a szatyorra vagy a kosárra.” Vagyis a nejlonzacskókat lehet vele helyettesíteni – ugye ismerős, amikor belepakolunk a boltban egy kiló gyümölcsöt, aztán hazafelé félúton szétszakad, és ki lehet dobni? „Egyébként csak júliusban kezdtem ezekkel foglalkozni, magam varrom őket, interneten láttam, de gondoltam, én is meg tudom csinálni. Voltam velük Nyáradon, Hodosban, egyelőre itt ez még újdonság.”

A kastély udvarán nincs tömeg, de azért vannak jócskán. A szervezők mondják is, hogy Gútán is épp most van vásár, meg sok a párhuzamos falunap. Júniusban 128 árus volt, az átlag 80. Májusban volt itt háromezer ember – mondja a polgármester, Horváth Zoltán. „A nyári hónapok gyengébbek, de nem akartuk kihagyni a július–augusztust, hogy ne szokjanak el innen, akik már ideszoktak” – teszi hozzá.

Ez az ötödik termelői piac itt, április 13-án volt az első. Annak húsvéthoz igazították a tematikáját – mondja Fehér Mónika és Rémay Adrianna, a két szervező-ötletgazda. „2013-ban volt már egy piac itt a kastély udvarán, és most, hogy a csilizközi piac népszerű, gondoltuk, hogy jó lenne, ha lenne, a polgármester úr pedig mögénk állt. A kastély udvarában gondolkodtunk csakis, annak ellenére, hogy nem a falu tulajdona. Először mi szólítottuk meg azokat, akikről tudtuk, hogy gyártanak, termelnek valamit, most pedig már ők jelentkeznek. Sok ügyes ember van a környéken, akikről nem is tudtunk. Sokan pedig a piacon látottakból inspirálódnak, fognak bele valamibe.” Most havonta rendezik, egyelőre decemberig terveznek, utána meglátják.

Reggelik és találkozások

„A kastély és a park adja meg ennek az egésznek a varázsát. És nagy előny, hogy a főút mellett van, nem kell sokat keresni” – mondja a lacikonyha előtt reggeliző Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, aki épp a nagymegyeri Szent István-napokra tart. A szomszéd asztalnál Érsek Árpád falatozik. Szerinte azért szeretnek az emberek idejönni, mert jól érzik magukat. „Ha nem így volna, máshova mennének” – véli a közlekedési miniszter, majd hozzá is teszi, hogy lassan indulnia kell, mert otthon még szeretné lefesteni a kerítést.

A polgármestertől megtudjuk, hogy az Esterházy család ausztriai, magyarországi és szlovákiai kastélyai közt utazásokat szervez, amelyekre sok érdeklődő kiránduló jár. Az útvonalba Tallóst is be lehetne kapcsolni. „Meg akarjuk mutatni, hogy mi ezt tudjuk. De én sokkal nagyobb volumenű idegenforgalmi szerepet szánnék ennek a helynek, esküvők lehetnének itt, rendezvények. Ez a piac csak az első lépcsőfok” – mondja Horváth Zoltán.

Mindjárt dél, veszünk lángost a kapualjból, amely a kastély belső udvarából a kastélyparkba vezet. A kastélyban sült lángosra várva mögénk áll egy idősebb úr. „Egy órát kell sorban állni?” – kérdezi. Nem, csak felet, de ha sietni tetszik, előreengedjük. „Nem, nem sietek, aki itt siet, az menjen haza.” Mondjuk, hogy az újságtól vagyunk, ő meg mondja, hogy nem árulni jött ki, meg nem is vásárolni, hanem a találkozások miatt, mert itt mindig összefut valami ismerőssel.

Galéria
gallery-image-1
gallery-image-2
gallery-image-3
gallery-image-4
+5

Krémméz, bagoly, csalamádé

Kifelé araszolunk már, amikor felfigyelünk a Boróka méhészet standjára. A Párkány melletti Nánáról jöttek, vagyis talán ők az egyetlenek, akik nem a Csallóköz–Mátyusföld régiókat képviselik. Krémmézeket hoztak, ami sokak számára szintén egy ismeretlen találmány, néhányan meg is kérdezik először, hogy miféle lekvárok ezek, meg hogy van-e bennük cukor. „Vannak fajtamézeink is, azokat most szándékosan nem hoztuk, mert nem akartunk konkurálni az itteni méhészekkel, mi most a krémmézekre fektetjük a hangsúlyt” – magyarázza Hanza Bán Krisztina, karján egy szőke, kék szemű kisfiúval, aki a hangulatából ítélve már eléggé unja a piaci forgatagot. „Készítünk például csokisat, epreset, gyömbéreset, fekete áfonyásat, nemcsak azért, hogy a méz eladhatóbb legyen, hanem azért is, hogy a gyerekek több mézet fogyasszanak. Azt veszem észre, hogy valakik vagy nem fogyasztanak végképp, vagy mindent mézzel” – mondja Krisztina. Alig győzik a sok vásárt, de azért eljárnak mindenhová, még Bártfára vagy Ilavára is. „Dorogon is ott vagyunk néha, vagy más magyarországi helyszíneken. Párkány környékén egyelőre hiányzik a termelői piac. A krémméz meg rétegtermék, vagyis akinek nem téma, nem visz, de akinek megtetszik, az meg többet is.”

Zavarba ejtő a tallósi piacon a csalamádéválaszték, de ilyesmit majd ősszel veszünk, legalább lesz okunk eljönni október-novemberben is. Meg hát ott a sajtosok, kerámiások, zöldségesek, húsosok. Hazafelé autózva pedig kicsit sajnáljuk, hogy nem fényképezkedtünk le a baglyos standnál a gyöngybagollyal, de főleg azt, hogy nem vettünk a görögdinnyéből, amelyiknek sárga volt a belseje…

Grófi székhely, iskolák, kérdőjelek

Szerencsénkre épp a piacon találtuk Páleník Valériát is, a kastélyban a tanév végével megszűnt speciális iskola volt gondnokát. Megengedte, hogy az erkélyről néhány fotót készítsünk. A kastély folyosóján tablók az 50-es évekből, amikor a „Tomášikovói Mezőgazdasági Számviteli Iskola” működött itt. „Találkozunk 1963-ban”, szól az egyiken az üzenet, mellette egy Ady-idézet: „Mi szétáradunk űzhetetlenül, s hol az élet zeng, ott mi vívódva élünk.” A kastélyt 1760-ban Esterházy Ferenc főkancellár építtette, barokk-klasszicista stílusban. 1763-tól 1780-ig Magyarország első árvaháza működött benne, Mária Terézia alapította. A háború végén károkat szenvedett, 1945-ben az érkező szovjetek elől Ilona grófnő és férje, Cereseto Virgilio elmenekült a faluból, 1946-os visszatérésükkor pedig már nem engedték őket az épületbe. A helyi plébános biztosított nekik szállást 1948-ig, akkor végleg Olaszországba költöztek. A családtól a kastélyt a Beneš-dekrétumok alapján kobozták el, jelenleg a szlovák belügyminisztérium tulajdona.

A teljes cikk a Vasárnap 35. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Híd-lista: miniszterek elöl

Érsek: Bugár személyes döntést hozott

Vizsgálat az OĽaNO képviselője ellen

Tudjuk, milyen autóra kaphat többezres állami támogatást

Feldúlt férfi tört-zúzott egy lévai bank épületében

Kétszeres Stanley-kupa-győztes Nyitrán

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!