Iskolaérett?

Ezekben a napokban sok szülő gondolkozik azon, érett-e már a gyermeke arra, hogy iskolába járjon, nem kellene e-inkább évet halasztani, vagy ellenkezőleg: akkor is beíratni, ha tanévkezdésig még nem tölti be a hatodik életévét.
ÚJ SZÓ ONLINE

2018. május 4. 00:43

Első hallásra rengeteg feltételnek kell megfelelni, de ez mind a természetes fejlődés velejárója. A részletekkel csak akkor kell foglalkozni, ha úgy érezzük, valami gond van.

Bírni testileg-lelkileg

Ha nincs gond, a legtöbb szülő észre sem veszi, mikor kezdte gyermeke jól fogni a ceruzát, megkülönböztetni a kört a négyzettől, vagy hogy egyre jobban alkalmazkodik, és kevésbé nyűgös, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Ezek mind annak a jelei, hogy játékos korszakából átlépett az iskolaérett korba, amikor már képes felelősséget vállalni, megtartani a szabályokat és alkalmazkodni a közösséghez. Anna Baráthová gyermekpszichológus elmondása szerint ez a folyamat fizikai, szellemi és érzelmi összetevőkből is áll, mert az iskolát bizony testileg-lelkileg bírni kell. „Az átlagos elsős 110-120 cm magas és 20-22 kg. Nagyon fontos, hogy megfelelően fejlett legyen az agya, koordinálni tudja a látását, hallását és az ujjai mozgását. A nem elég érett gyermekek nem képesek lassan mozgatni a szemüket a sorok felett, nem látják a különbséget a hasonló betűk, például a p, b és d vagy az sz és zs között. Nagyon fontos az is, hogy a gyermek egymástól függetlenül tudja mozgatni a végtagjait. Akinél ez a finommozgás még nincs a kellő szinten, az egész testével ír: a lába, a feje, a válla még a nyelve is követi az írás irányát, és ettől az akaratlan mozgástól hamar elfárad” – magyarázza a szakember. 

 

Jobb- vagy balkezes?

Régebben sok szó esett arról, hogy jobb vagy bal kézzel kell-e írni. Ma ez már nem téma, pontosabban nem úgy, hogy a balkezeseket átszoktatnák. Baráthová szerint az a lényeg, hogy a gyermeknek kialakult dominanciája legyen, megállapítható legyen, melyik kezét használja az íráshoz, melyik lábával rúgja a labdát, melyik fülével hall, szemével lát jobban. Az ideális eset az, ha a dominanciák egy oldalra esnek, ellenkező esetben például nehezebb követni a sorokat olvasás közben vagy két vonal közé egyenes sorokat írni, de gyakorlott pedagógusok erre is meg tudják tanítani a gyerekeket. A kézközépcsont csak 10-12 éves korra rögzül teljesen, addig mindenkinek van ideje, hogy megtanuljon szépen írni.

Számolni, legalább tízig viszont már az iskolakezdés előtt kellene tudnia a gyermeknek, s különbséget kell tudnia tenni a négyzet és a kör, a kicsi és a nagy, a jobb és a bal, a fent és a lent között. „A beiskolázás feltétele a térérzékelés, a térirányok felismerése és az alak-háttér megkülönböztetés. Ha a gyermek nem tud elvonatkoztatni a zavaró körülményektől, nem képes elválasztani a lényegeset a lényegtelentől, könnyen elterelődik a figyelme, olvasás közben ugrál a sorok között, nem a tanító magyarázatára, hanem a ruhájára figyel, stb. Az olvasástanuláshoz szükséges ez a képesség, mert tőle függ, hogy a gyermek tudja-e a részeket egészként értékelni, a betűsort szóként felfogni. Ugyanez érvényes a hangokra is, mert aki nem képes a szavakat hangokra bontani és egyes hangokból szavakat összerakni, nehezen tanul meg olvasni, és komoly nehézségei lesznek a helyesírással” – figyelmeztet a gyermekpszichológus.

Feladatok és kudarcok

Az elemző gondolkodásmód egyébként is hatéves korban kezd kialakulni, ilyenkor a gyermek már érti az egyszerűbb összefüggéseket, tudja, hogy tetteinek következményeik vannak, és képes uralkodni érzésein. „Egy iskolásnak már nem lehetnek dühkitörései, nem verheti magát a földhöz, ha megdorgálja a tanító néni, és nem sírhat minden apróságért. Aki túlságosan makacs, érzékeny vagy agresszív, az még nem szocializálódott eléggé, és nem való közösségbe. Az iskolai munka elengedhetetlen feltétele, hogy a gyermek már értse: bizonyos feladatokat akkor is el kell végeznie, ha épp nincs kedve hozzájuk. Ezt könnyebben elsajátítják azok, akiknek már óvodáskorukban is el kellett otthon rakniuk a játékaikat, vagy rendszeresen sétáltatniuk kellett a kutyájukat. Ugyanígy minden iskolaérett gyermeknek el kell tudnia viselni a kudarcot is. Ehhez türelem kell, annak belátása, hogy nem minden sikerülhet elsőre, és amit neki kell, azt ilyenkor sem fogja senki megcsinálni helyette, továbbá hogy kitartással, szorgalommal egyre jobb eredményeket érhet el” – fejti ki Baráthová.

Külön fejezet a beszéd tisztasága, amellyel ma a rengeteg tévénézés és a kevés beszélgetés miatt egyre több gyereknél van gond. A Vasárnap 2017. augusztus 29-i számban bővebben foglalkoztunk a témával, ezért most csak annyit, hogy az érthetetlen beszédű, selyp, raccsoló gyermeket még az iskolakezdés előtt logopédushoz kell vinni, mert ezek a beszédhibák súlyosan nehezítik az írás- és olvasástanulást.

Mindent a maga idejében

Mindehhez még hozzásorolhatjuk, hogy az a gyermek iskolaérett, aki képes rövid összefüggő történeteket értelmezni és a saját szavaival visszaadni, legalább 10-15 percig le tudja kötni a figyelmét egy bizonyos tevékenység, képes kapcsolatot kialakítani a kortársaival és beilleszkedni a közösségbe, ugyanakkor bizalommal fordul a felnőttekhez. „Ez így együtt nagyon soknak és bonyolultnak tűnhet, de a normálisan fejlődő gyermeknél természetes. Még egy-két alapkészség hiánya sem okoz túl nagy gondot, mert ezek fejleszthetők és a gyerekek gyorsan érnek, könnyen tanulnak. Az a fontos, hogy a megfelelő időben kerüljenek iskolába, amikor érdeklik őket az új ismeretek. Minden szülőnek azt szoktam mondani, hogy nem érdemes sietni, mert ha éretlen gyermeket íratnak be, feleslegesen terhelik, és túl sok lesz a kudarcélménye. Viszont várni sem kell feleslegesen, mert az okos, érdeklődő gyermek már unatkozik az óvodában, és nemcsak az időt vesztegeti feleslegesen, hanem a lelkesedése is lelohad” – figyelmeztet a szakember.

Mindent összevetve: nem érdemes túlspekulálni a dolgot, a pszichológus szerint a figyelmes, gyermekét jól ismerő szülő tudja, mikor kész a gyermek arra, hogy elkezdje a tanulást. Akinek mégis kétségei támadnak, az bizalommal fordulhat az óvónőkhöz, és pszichológust is felkereshet. „A beiskolázás épp az az eset, ahol jobb a bizonyosság, mint a felesleges próbálkozás. Kivenni a gyermeket az iskolából mindig nagyobb trauma, mint be sem adni, és ennek az ellenkezője is igaz: az új ismeretekre vágyó gyermeket nagy hiba volna fékezni – figyelmeztet Baráthová. – Itt nem a szülő szempontjait kell nézni, hogy neki mikor felelne meg az iskolakezdés, ki lesz az osztályfőnök, mikor nyílik a speciális osztály, hanem csakis azt, hogy a gyermek számára mikor alkalmas az idő az iskolakezdésre. Ha ezt nem hibázzák el, nagyban megkönnyítik az ő és nem utolsósorban a család életét is.”

 

Hol és hogyan vizsgálják az iskolaérettséget?

A szülő beutaló nélkül is bejelentkezhet a legközelebbi pedagógiai-pszichológiai központba, vagy bármelyik gyermekpszichológushoz, a vizsgálat ingyenes. Az egy-másfél órás vizsgálat mindig a délelőtti órákban történik, hogy a gyermek ne legyen fáradt, tudjon összpontosítani. A vizsgálat folyamán nincsenek bent a szülők, de előtte a pszichológus velük is beszélget, hogy képet kapjon a gyermekről. A szakember a vizsgálat folyamán a gyermek tudását, értelmi képességeit, mozgását, finommotorikáját, ceruzatartási és rajzolási képességeit, beszédkészségét, kiejtésének tisztaságát, szókincsét, figyelő- és összpontosítóképességét, emlékezőtehetségét, szociális érettségét, együttműködő képességét és lateralitását (jobb vagy baloldali dominancia) figyeli. Az eredményről tájékoztatja a szülőket, és azt is elmondja, hogyan fejleszthetik a gyermek képességeit, mit gyakoroljanak vele. A szülők nem kötelesek figyelembe venni a pszichológus ajánlását, de ha évhalasztást javasol, jobban teszik, ha hallgatnak rá.

 

 

 

 

Önnek ajánljuk

Decembertől büntethetik a rollerezőket

Szúnyoginvázió: a szaktárcához fordultak segítségért a Komáromi járás települései

Rács mögött marad a horóci gyilkos

A szlovákiai családoknak megéri külföldön vásárolni

Az Art Film Fest díjazottjai

Összeütközött és lezuhant két harci repülőgép Németországban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?