Hogyan beszéljünk a gyermekekkel politikáról?

A politika ma már teljesen átszövi életünket, meghatározza a viszonyainkat, családokat, baráti közösségeket oszt meg. Mindenhol ott van akkor is, ha nem akarjuk, ezért kérdés, beszéljünk-e róla gyermekeinknek.
Vrabec Mária

2019. augusztus 13. 09:30

ttt

Ha igen, mikor és hogyan? A szakemberek szerint jó, ha sorvezetőt, értékrendet adunk nekik ahhoz, amit az iskolában, az utcán és az interneten látnak, hallanak. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy leültetjük őket, s elmagyarázzuk nekik, mi a különbség kormánykoalíció és ellenzék között, és melyikről mit gondolunk.

Értenek és érdeklődnek

A nevelőnőket, gyermekvigyázókat, idősgondozókat közvetítő legnagyobb nemzetközi weboldal, a care.com idén készített felmérése szerint a szülők harmada gyermeke 6 és 8, másik harmada pedig 9 és 12 éves kora között kezd vele beszélgetni politikáról. A megkérdezettek többsége azt válaszolta, hogy a gyermek érdeklődésére reagált, és a szakemberek szerint ez így is van rendjén.

Vekerdy Tamás ismert magyar gyermekpszichológus azt mondja, a politika a gyermekek számára éppolyan érdekes, felfedezendő terület, mint a világűr, a dinoszauruszuok világa vagy a nemiség. Ha otthon vagy a médiában folyton a migránsokról hallanak, ők is átveszik a felnőttek szóhasználatát anélkül, hogy értenék. Fogalmuk sincs, kik a cigányok vagy a zsidók, mi az az LGBT és a gender, de az indulatokat értik, és a jelszavakat használják. „A propagandával fokozatosan kikapcsolható az agykéreg normális működése, amely a csoportokat embereknek tekinti, nem pedig masszának. A politikai szlogenekkel, például a migránsozással olyan indulatok szabadulnak fel, amelyeket rá lehet irányítani Sorosra, Brüsszelre vagy a homoszexuálisokraˮ – figyelmeztet Vekerdy.

A politikában a gyűlölet mindig szavazatmaximálási törekvés miatt terjed, és sajnos, ehhez gyakran felhasználják a gyermekeket. Alattomos módon úgy, hogy az oktatásügyet irányító nemzeti párt szájíze szerint olyan beállításban oktatják a történelmet, irodalmat, hogy abban mindig az államalkotó többségi nemzetnek jut az elnyomott, sanyargatott, ellenségeit mégis legyőző hős szerepe. Nyíltan pedig akár már úgy is, hogy a politikusok gyerekekkel fényképezkednek, vagy túlbuzgó rajongóik, legyenek azok szülők vagy pedagógusok, önként nevelik számukra a következő választókat. Mint abban a magyarországi határ menti óvodában, ahol elvitték a gyerekeket a határkerítéshez, köszönteni a „hős kerítésépítő katonákat”.

Ne ébresszünk félelmet bennük!

Vekerdy szerint ez csak úgy ellensúlyozható, ha otthon minden kérdésről nyíltan beszélünk a gyermeknek, és az ő szintjén elmagyarázzuk neki az összefüggéseket. Nem feltétlenül megcáfolni kell a propagandát, hanem elmagyarázni, mi mit jelent valójában, hogy a gyermek magától ismerje fel a manipulációt. „A legtöbb gyerek magától kérdez, ilyenkor vissza lehet kérdezni, hol látta, hallotta ezt a dolgot, és ő mit gondol róla. A kemény kérdéseiket is meg lehet válaszolni – nem kell azt mondani, hogy a brüsszelezés hülyeség, hanem meg kell mutatni a gyereknek, hogy az egy város, és hozzá lehet tenni bátran, hogy butaság, hogy egy város az ellenségünk volna. Külön felkészülésre nincs szükség, csak az a kérdés, hogy szoktak-e otthon beszélgetni a családok, például közös étkezéskor, a politikáról. Ilyenkor könnyedén átmegy a felnőttek felfogása, akár szavak nélkül is. A gyerekek sokkal többet érzékelnek, mint gondolnánk. Például rendkívül nyugtalanítja őket, ha folyton azt hallják, hogy veszélyben vagyunk, mert jönnek a migránsok, lesújt ránk Brüsszel, a melegek el akarják venni a gyerekeket a családoktól.” A családi beszélgetésekben ezért kerülni kell azt az irányt, hogy a gyermek félni kezdjen: a politika soha nem befolyásolhatja a szülők által nyújtott biztonságérzetet.

Ne tápláljuk az ellenségképet!

Ha a menekültekről van szó, el lehet mondani a gyermeknek, hogy a történelem során különböző okokból mindig is volt népvándorlás: onnan, ahol háború, éhínség pusztított, tömegével költöztek el az emberek. A názáreti Jézus is migráns volt, amikor Mária és József Egyiptom felé menekült vele, mert Heródes elrendelte, hogy minden újszülöttet öljenek meg. „Ha a gyermek megérti, hogy volt már ilyen a világban, és megoldódott, akkor nem tartja a jelenséget olyan ijesztőnek. Mert a feszültséget mindig az szüli, hogy megoldhatatlannak, fenyegetőnek látunk vagy láttatunk egy problémát. Ezzel élnek vissza a védelmezők szerepében tetszelgő politikusok, amikor azt üzenik, hogy te választóként azért szorongsz, mert vannak a gonoszok: feketék, fehérek, zsidók, magyarok, nem törődve azzal, hogy egy nemzedék lelkét mérgezik meg a gyűlölettel” – figyelmeztet Vekerdy Tamás.

Még súlyosabb lehet a helyzet, ha a család nem ellensúlyoz, nem a racionalitás és az emberség felé vezeti a gyermeket, hanem ő is gyűlölettel, ellenségességgel teli üzeneteket közvetít. Ebben az esetben csupán abban lehet bízni, hogy a következő nemzedék a saját kárán fog tanulni, és nagy áldozatok árán kiábrándul a vezérekből. Ez történt Németországban a második világháború után, de nem kell messzire mennünk példákért, nálunk is ezt történt a Kuciak-gyilkosságot követően. A fiatalok felháborodtak, feleszméltek, és saját kezükbe szeretnék venni a sorsukat.

Ne dőljenek be mindennek!

Ehhez azonban kritikus gondolkodás kell. „Az, hogy a gyermekek lássák a történelmi és társadalmi összefüggéseket, s ne dőljenek be minden maszlagnak. Ma minden információhoz hozzájutnak, csak az a gond, hogy nem tudnak eligazodni a sok álhír, propaganda, összeesküvés-elmélet között” – mondja Ondrej Gažovič egykori diplomata, aki ma a kritikus gondolkodásról tart tanfolyamokat pedagógusoknak és előadásokat diákoknak.

Szerinte azt a legnehezebb megtanítani a fiataloknak, hogy amilyen tudatosan válogatnak a ruhanemű és mobiltelefonok között, olyan gondosan szelektáljanak az információk között is. „Ez nem egyszerű, ezért elsősorban azt kellene nagyon megválasztani, hogy egyáltalán mit olvasnak el. Továbbá különbséget kell tenni a hír és a vélemény, a tények és s spekulációk között. Akit kiskorától úgy vezettek, hogy mindent mérlegeljen, nézzen utána a dolgoknak, ne az első benyomás vagy az érzelmei alapján döntsön, azt később sem lehet manipulálni. Sajnos, ezt sok családban elhanyagolják, s a gyermek ki van szolgáltatva az internetnek. Az iskoláknak nagyobb gondot kellene fordítaniuk a kritikus gondolkodás oktatására” – mondja Gažovič, hozzátéve, hogy a hazai iskolarendszerben azért sincs nagy támogatottsága az ötletnek, mert az egész társadalom hazugságokra és önbecsapásra épül. „Nálunk a fasiszta gárdistákból lettek a kommunisták, akik persze azért titokban templomba jártak. Majd átvedlettek demokratákká, de azért nacionalisták maradtak” – emlékeztet a diplomata.

Lássák, mi az értelme

A fiatalok mindezt látják, sőt már egészen kicsi koruktól érzik a hamisságot, csak nem tudják pontosan megfogalmazni, mi a baj. Fontos lenne, hogy a szülők más témákhoz hasonlóan a politikáról is nyíltan beszéljenek gyermekeikkel. Szakemberek szerint ezt legjobb olyankor elkezdeni, amikor a politika fokozottan benne van a hétköznapjainkban, tehát választások, tüntetések, kampányok idején. „Ha a gyermeket elvisszük magunkkal a szavazóhelyiségbe, ott elmagyarázhatjuk neki, hogy a mi szavazatunk is fontos, utána beszélgethetünk vele arról, mit tenne, ha ő volna az elnök vagy miniszterelnök. Vitassuk meg vele az ötleteit, azt is mondjuk el neki, mi miért bonyolult, s mennyi mindent kell figyelembe venni. Így tudatos polgárrá válhat, akit nem sodor el az indulat, de ha kell, kiáll a saját és mások jogaiért is” – mondja Gažovič.

A pszichológusok véleménye egybevág ezzel: szerintük a politika sem árthat meg a gyerekeknek, ha azt a helyén és értékek mentén kezelik. Ha azt látják, hogy a szüleik aktív, a társadalmi történések iránt érdeklődő állampolgárok, számukra is ez lesz a természetes. És később, tizenévesen sem lehet majd manipulálni őket.

A teljes cikk a Vasárnap 32. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Az 1989-es rendszerváltás üzenete

Nyilvánosságra került a buszbaleset áldozatainak neve és életkora

A Puskás Aréna stadionavató meccse a pénteki sportműsor fénypontja

Ideiglenesen átköltöztetik a dunaszerdahelyi idegenrendészet kirendeltségét

Anyagilag is segítik a buszbaleset áldozatainak hozzátartozóit

KFC: felemás volt az őszi szezon Komáromban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!