Gondtalanul az iskolába - Avagy hogyan hangolódjunk a szeptemberre?

A tanévkezdés nemcsak a gyermekeket tartja lázban, hanem a szülőket is. Felkészültek rá eléggé? Vannak olyan dolgok, amelyekkel ártanak? Mi van akkor, ha a gyermek iskolába járás elleni tiltakozása tartós? Mikle Gábor gyermekpszichológussal ezekre a kérdésekre is keressük a választ.
Mayer-Ázsoth Réka

2019. szeptember 2. 11:05

t

Hogyan készítsük fel a gyermeket az első osztályra, az iskolára? El lehet érni azt, hogy izgatottan várja?

Az első osztályba való belépés nemcsak neki, hanem a szülőnek is nehéz. Sok kérdés merülhet fel bennünk azzal kapcsolatban, hogy elég felkészült-e a gyermekünk. Az otthoni viselkedésminták az iskolában is megjelennek. Hallgat ránk? Nem? A tanítóra sem fog! Ebből súlyos esetben akár viselkedészavar is lehet. A legtöbben nem az iskolában találkoznak először szabályokkal és más gyerekekkel, ezek már az óvodában is jelen vannak, és az óvópedagógusok legtöbbször felkészítik a kicsiket arra, hogy mi vár rájuk. Ennek a folyamatnak a jelképes lezárása a ballagás. A nyári szünet utolsó heteiben fel lehet készíteni a gyermeket az új rutinra. Gondolok itt az idejében történő lefekvésre, a reggelire – jó, ha ezek nagyjából abban az időben történnek, amikor majd szeptembertől fognak. Beszéltessük a gyermeket arról, hogy milyen fantáziái, elképzelései vannak az iskolával kapcsolatban. Örömmel várja? Vagy inkább fél? Fontos, hogy el tudja mesélni az aggodalmait, mivel a szülő segíthet abban, hogy az esetleges szorongásai csökkenjenek, és megoldásokat kínálhat neki. A kellemetlen helyzeteket nem elkerülni és megszüntetni kell: hasznosabb, ha megtanítjuk kezelni őket. Azt gondolom, nem kell a gyermeket erőltetni, hogy olvasson, számoljon, írni tanuljon a szünetben. Nehezíthetik még az iskolakezdést a szülő irreális elvárásai azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó a gyerek. Inkább meséljen neki arról, milyen érdekes és új dolgokat fognak majd tanulni, lesznek új barátai, s hogy milyen jó lesz újra találkozni az ovis társakkal. Semmiképpen sem ajánlott ijesztgetni őt olyasmivel, hogy „majd meglátod, ha rossz leszel, a tanító néni/bácsi jól megbüntet”, vagy hogy „biztosan te leszel a legbutább az osztályban”, mert ezekkel azt üzenheti a szülő, hogy gyermeke nem olyan jó vagy ügyes, mint a többiek, s ez tönkreteheti az iskolakezdést.

Mi van akkor, ha tartósan nem érzi jól magát az iskolában? Jó-e, ha azonnal másikat keresünk?

Ha a gyermek rosszul érzi magát az iskolában, annak többféle oka lehet. Leginkább a szorongás vagy valami konkrét dologtól, helyzettől való félelem áll a háttérben. Az oviból való váltás megterhelő lehet, főként akkor, ha még nem iskolaérett – játékos, nem ül meg egy helyben, rosszalkodik az órán, szívesebben játszana. És persze van néhány iskola, amely tényleg irreális követelményeket támaszthat egy elsőssel szemben, melyeknek nehéz megfelelni. Fontos, hogy az iskolától való félelem, szorongás jeleit korán észrevegyük, ezek ugyanis többféle formát ölthetnek: lehangoltság, dührohamok, fejfájás, hasfájás, rossz alvás, reggeli sírás, könyörög, hogy ne kelljen iskolába mennie. Gyakori, hogy a tünetek péntek közeledtével enyhülnek, és vasárnap délután kezdenek megjelenni. Ilyenkor mihamarabb fel kell venni a kapcsolatot az osztályfőnökkel, hogy ő mit tapasztal. Milyen a gyermek az órán? Hogyan viselkedik a szünetekben? Bántják, csúfolják a többiek? Otthon is beszélgessünk. Ne csak az aznap történtekre kérdezzünk rá, koncentráljunk az érzésekre. Boldog volt? Jókedvű? Vagy szorongott, félt attól, hogy nem tudja elvégezni a feladatokat? Jó, ha ilyenkor megnyugtatjuk, hogy lehet hibázni, lehet kezdőnek lenni vagy éppen ügyetlenkedni. Ha zaklatják, elsősorban az iskolapszichológus és az osztályfőnök feladata, hogy ezt a helyzetet feloldják, s megelőzzék a további bántalmazásokat. Ha a tünetek utána sem oldódnak, a gyermek továbbra sem érzi magát komfortosan az iskolában, érdemes pszichológushoz menni vagy új iskola után nézni.

Iskolaváltáskor hogyan lehet zökkenőmentes a beilleszkedés?

Néha az új iskola sem tudja megoldani a problémákat, mivel a gyermek magával viszi a már meglévő nehézségeket az új helyre. Ha alkatilag szorong, valószínű, hogy az új közösségben sem válik az osztály központi alakjává, és ez fordítva is igaz. Ilyenkor erősen ajánlott pszichológus segítségét kérni, mivel az is előfordulhat, hogy családon belüli nehézségek állnak az iskolai tünetek hátterében. Gyakori, hogy nem is a kicsivel, hanem inkább a szülőkkel foglalkozunk konzultációk keretében, mivel a gyermek erősen reagál a családi közegben történő változásokra. Előfordulhat, hogy veleszületett részképességzavara van, pl. diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia (az olvasás, írás, számolás zavarai), vagy figyelemhiányos hiperaktivitás zavara (ADHD). Egy hatéves általában saját magán is érzi ezeket a nehézségeket, s meg tudja fogalmazni, hogy mi a gond. Lehet, hogy ezért nem megy szívesen iskolába. Ilyenkor a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot kell felkeresni (Centrum pedagogicko-psychologického poradenstva a prevencie – CPPPaP), ott tudnak segíteni. Az új helyre történő beilleszkedés hasonló helyzet: új iskola, új közösség, új tanárok. Itt is fontos, hogy igyekezzünk pozitívan keretezni a váltást, kiemelni a jó dolgokat, ugyanakkor ne hitessük el a gyermekkel, hogy az új helyen minden tökéletes lesz, s minden probléma megszűnik, mivel ahhoz rá és a szülőkre is szükség van.

Mennyire legyen aktív, mennyire legyen jelen a szülő az iskolai életben?

A legfontosabb, hogy elérhető partnere legyen az iskolának, a pedagógusnak. Járjon a fogadóórákra, szülői értekezletre, érdeklődjön, hogy milyennek látják a gyermeket az osztályfőnök és a többi tanár, de ne naponta vagy hetente keresse a tanárokat, ha nincs súlyos baj. Vannak szülők, akik nehezen engedik el a gyermeküket, és vannak gyermekek, akik számára nehéz a szeparálódás. Ha a szülő nehezen engedi el a gyermeket, érdemes megvizsgálni, milyen félelmek sarkallják arra, hogy állandóan monitorozza őt. Talán nem bízik a pedagógusban? Aggódik, hogy a társak bántják? Van, hogy nem alaptalanok ezek a félelmek, de ha a szülő erősen túlóvó viselkedést észlel magán, jó, ha tud konzultálni szakemberrel, mert az ilyen magatartás a gyermek önbizalmát, kompetenciaélményét sem segíti. Ám annak minden gyerek örül, ha az anyukája, apukája látja őt szavalni, fellépni iskolai rendezvényeken, így ezeken ajánlott részt venni, akár szabadság árán is, és dicsérni a gyermeket. Jó, ha méltatjuk a befektetett munkát és energiát, a kitartást és az akaratot, amellyel elérte, hogy ilyen ügyes legyen. Ez érvényes a tanulmányokra is: ne a jegyért, hanem a munkáért járjon a dicséret.

Hogyan töltődjenek fel, hogyan kapcsolódjanak ki a gyerekek? Mit lehet tenni azért, hogy szabadidejükben ne böngésszék állandóan az internetet?

Ma a számítógép már nem iktatható ki a mindennapjaikból. Sokszor az iskolai alapfelszereltség része, és elvárás, hogy később kompetensen kezeljék. Emiatt nem javasolt eltiltani őket a képernyőtől, viszont fontos határokat szabni. A szülő határozza meg, hogy tanítási napokon mennyi időt tölthet gyermeke a gép előtt, és ezt igyekezzen következetesen megtartatni. Helyette viszont ajánljon konkrét tevékenységet: menjenek együtt labdázni, focizni, rajzoljanak ugróiskolát, sétáljanak, stb. Vagy a gyermek hívja át egy barátját, akivel lemehetnek játszani a közeli játszótérre. A lényeg, hogy a tanulás és a teljesítményre való fókuszálás ne menjen a szabadidő rovására, mivel ez hosszú távon nem szolgálja a kicsi jóllétét. Jó, ha a szülő tudja támogatni, hogy gyermeke önálló legyen: írhassa egyedül a házi feladatot, számoljon, később pedig együtt átnézhetik; ezzel növelhetjük a gyermek önbizalmát. Azt tapasztaljuk, hogy az önbizalom-hiányos gyerekek, akiknek rosszak a társas készségeik, hajlamosabbak több időt tölteni a képernyő előtt.

A teljes cikk a Vasárnap 35. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Gyászban Kolon és Gímes

Nyilvánosságra került a buszbaleset áldozatainak neve és életkora

Ideiglenesen átköltöztetik a dunaszerdahelyi idegenrendészet kirendeltségét

Anyagilag is segítik a buszbaleset áldozatainak hozzátartozóit

KFC: felemás volt az őszi szezon Komáromban

A pályaválasztást ne hagyjuk az utolsó pillanatra

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!