Vasárnap
- Képarchívum

Félig szerb, félig szlovák – vagy tán egészen az?

2018. október 6. 10:00

Mi, magyarok és szlovákok egyaránt szeretjük kisajátítani – légből kapott vagy valós érvek alapján – múltunk nagy alakjait. Néhány éve, amikor éppen a zsolnai egyetem hallgatója voltam, az egyik szemináriumon parázs vita robbant ki. Egy évfolyamtársam azzal jött be az órára, hogy Liszt Ferenc valójában szlováknak vallotta magát.

Kezében diadalmasan lobogtatta a bizonyítékot: Miroslav Demko Szlovákia elveszett fia, Franz Liszt című könyvét. Az illető szerző munkásságát akkor még nem ismertem, de az ilyen bombasztikus címekkel szemben mindig óvatos vagyok. Annyit mondtam, hogy nem ismerem ugyan Demko úr érveit, de eléggé valószínűtlennek tűnik a dolog. A jelenlévők rögtön két táborra szakadtak. A tanárunk kijelentette, hogy Demko állítása badarság. Az évfolyamtárs azonban makacsul védte az igazát. Forrtak az indulatok.

Pár hónapja megint szembejött ugyanez a téma. Ajna lányom azzal jött haza, hogy a zeneiskolában Lisztről tanultak. A tanárnő azt mondta, ugyan a magyarok azt állítják, hogy Liszt magyar volt, de tulajdonképpen szlovák volt. Mint kiderült, a tanárnő szintén Demko publikációiból merített ihletet. Az egyik fiú bekiabált: „A magyarok sanyargattak bennünket!” Úgy látszik, neki az egész eszmefuttatásból vörös posztóként a „magyar” szó jött át. A fiú mellesleg éppen a mi falunkban lakik. Szorgos ácsmester az apja. Ha néha-néha beszédbe elegyedünk, nem felejti el megjegyezni, hogy ő bizony nem szereti a magyarokat.

Most legutóbb az egyik kórustagunk jött elő ezzel a lisztszlovákvolt mítosszal. Merthogy Liszt azzal, hogy „je suis Hongrois”, igazából azt akarta mondani, hogy „szlovák vagyok”, csak a gaz magyaroktól való félelmében nem tehette ezt.

Közép-Európa lakóinak identitástudatát kutatni egyébként nagyon izgalmas dolog. Főleg, ha nem rögeszmésen kezdünk hozzá. A származás és a nemzeti önmeghatározás sokszor nem fedi egymást. Ismerek például számos olyan ma élő, magyar származású embert, aki szlováknak vallja magát. Mindig érdekel, hogyan, milyen háttérrel és tapasztalatokkal jutottak el mostani identitásuk kialakulásáig, de nem gondolom, hogy jogom van őket bármilyen módon megítélni vagy kioktatni, esetleg helyettük megmondani, hogy kik is ők valójában.

Ismerek olyan, magukat magyarnak valló embereket is, akiknek szülei a történelmi Magyarország valamelyik nemzetiségéhez tartoztak. Az az érzésem, mintha e csoport tagjaival szemben mi, magyarok kevésbé volnánk kritikusak, mint a magyar ősök szlovákká vált fiaival szemben. Tévednék?

De maradjunk még egy kicsit a 19. századnál. Petőfi Sándor az egyik kedvencem. Elfajzott volt, vagy áldozat? Netán hős? Attól függ, honnan nézzük. Egyes szlovák források szerint Petőfi szlovák nyelvi környezetben nevelkedett, szlovákul kezdett verselni, s csak később döntött úgy, hogy magyarul fog írni. A magyar irodalomkönyvek általában megemlítik, hogy anyja szlovák anyanyelvű volt. Ezzel le is tudják a származás taglalását. A régebbi tankönyvek apját szerbnek titulálják. Pedig az újabb (magyar) kutatások szerint Petrovics István is szlovák származású volt.

Vajon képesek vagyunk nagy költőnk identitástörténetére indulatok, elfogultság nélkül nézni? Nemrég írtam egy – mindkét nyelven megjelent – cikket, amelyben tárgyilagosan sorra vettem, mi mindent állítottak már róla mindkét oldalon. Hogy jön ahhoz a kisasszony, hogy bárki nemzeti identitását firtassa?! Így egy felháborodott olvasó. (Mellesleg köszönöm a bókot!) Petőfi magyarnak vallotta magát, slussz. Milyen jogon bolygatja a származását?

Én is magyarnak vallom magam, de tudom, hogy voltak szláv és német őseim. Szívesen bolygatnám a származásomat, járnék levéltárakba, hogy fölkutassam a felmenőimet, ha lenne ilyesmire időm. Ettől még nem leszek kevésbé magyar. A férjem pedig példának okáért szlováknak vallja magát, pedig az egyik nagyanyja lengyelül, a másik magyarul beszélt. Ennek ellenére sohasem kérdőjeleztem meg az identitását.

Petőfire visszatérve: magyar olvasóim közül a legtöbben – meglepő módon – Petrovics István szlovák mivoltán fortyantak fel. NEM VOLT SZLOVÁK!!!! SZERB VOLT!!! Vajon miért bánt minket, magyarokat kevésbé egy szerb atya, mint egy szlovák?

 

Marosz Diána
 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

2018. szeptember 28. 10:00

Mint a moziban...

2018. szeptember 14. 00:57

Augusztus huszadika, gyásznap

2018. szeptember 7. 03:43

2017. augusztus 29.

2018. október 19. 10:00

Mielőtt tetováltatnál

2018. október 19. 09:00

Élni a második eséllyel

2018. október 19. 08:00

Állunk rendelkezésére!