Félelemből életerő

Amennyire csak lehet, igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek kiválthatják a negatív érzést. Mégis, örökzöld kedvenceink a különböző krimik, horrorfilmek és -könyvek. Mi lehet ennek az oka, mi vonz bennük? A félelem és a szorongás jellemzőiről és szükségességéről Bagdy Emőke professzor asszonnyal, klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.
Szoták Orsolya

2019. február 7. 09:30

Reneszánszát éli a krimi és a horror műfaja, miközben köztudott, hogy nem szeretünk félni. Mégis miért bilincsel le bennünket? Az izgalom csábít, vagy mégiscsak jó egy kicsit félni?

Napjaink sajátossága az ingerek túláradása, a ránk zúduló temérdek információ közepette pedig eltűnt a befogadás szabályozottsága. Érzékeink egy idő múlva belefáradnak a sok látni- és hallanivalóba: eltompulnak, közönyössé válnak. Ezért a figyelem felkeltéséhez felcsigázó, extrém erős ingerekre van szükség, amelyek fizikailag is beszippantanak bennünket, és kierőszakolják a szervezet válaszát. Rémületet, borzongást, menekülést és rettenetet mozgósítanak, miközben „odaszegezik” a figyelmet a horror izgalmaira. Valóban nem szeretünk félni, a békét és a nyugalmat szeretjük, meg néha az izgalmakat, de a magunk választotta természetes módokon (sport). A krimik és a horror mesterségesen keltik fel és fokozzák a félelmet, ezzel kényszerítve a „fogyasztást”.

A félelem a mindenkori túlélésünk egyik záloga volt. Ma is szükségünk van rá? A stresszhez hasonlóan létezik „jó félelem”?

Először is tisztáznunk kell a fogalmakat: a szorongás egy ősi védelmi reflex, vészcsengő az élet védelmében. Ha már konkrétan valamire irányul, félelemről beszélünk. A szorongás arra késztet, hogy megtudjuk az okát, és testi-lelki egyensúlyunk helyreállítására sarkall. Beindítja belső lelki és külső környezeti-kapcsolati feszültségkezelő mechanizmusainkat, vagyis elkezdünk a megengedett társadalmi keretek között manőverezni, hogy mihamarabb sikerüljön kezelni a helyzetet. A szorongás ugyanakkor belső féket is jelent, szociálisan védelmező erejű. Innen nézve a szorongás máris hasznos, de csak addig, amíg cselekvésre indít. Ha ennek az ellenkezőjét teszi, vagyis bénít, butít, az már kártékony, és meg kell tanulnunk kezelni.

Mikor válik a szorongás kórossá, mikor lesz belőle félelem?

Ha a szorongás diffúz és kellemetlen feszültségéről konkrétan kiderül, hogy mire/kire vonatkozik. Azonban a legtöbbször éppen a félelem kiváltó okát igyekszünk elkerülni ahelyett, hogy megismernénk önmagunkat, és feltárnánk, hogyan született bennünk félelem valakitől/valamitől. Az emberiség közös és archaikus rettegéseit (kígyótól, mélységtől, magasságtól) természetesnek tartjuk és elfogadjuk. De vannak olyan dolgok, amelyek többségünknél egyáltalán nem váltanak ki félelmet, mégis szenved tőlük valaki. Az ilyen félelmeket fóbiának, azaz beteges félelemnek nevezzük. Ezeket érdemes mielőbb pszichológiailag kezelni, hogy ne hatalmasodjanak el.

Mit tehetünk akkor, ha ez megtörtént, és a félelem, a szorongás átvette felettünk a hatalmat?

Ha a szorongás miatt csorbul a közérzetünk, károsodások érnek bennünket a munkánkban vagy a kapcsolatainkban, gondoznunk kell ezt az állapotot. Ha rohamszerűen és kiszámíthatatlan alattomossággal ismétlődő „páni félelem” tör ránk, akkor már pánikbetegségről beszélünk. A szervi működéseket bénító és romboló hatása miatt kezeltetnünk kell az állapotot, testileg, idegrendszeri gyógyszeres befolyásolással és lelki kezeléssel egyaránt. A tüneteket, melyekhez nagy arányban hozzájárul a nyúltagyi sejtek fokozott oxigénérzékenysége, mindenképpen gondozni kell, például a légzéskontroll eljárással, mellyel a vér oxigén-széndioxid arányát tudjuk helyreállítani, hogy ne következzék be a pánikban jellemző hiperventilációs alkalózis, az „ideges”, kapkodó légzés. A pánikban gyakran a lelki okok is szerepet játszanak, ezért a feltárásukkal közelebb kerülhetünk testünk reakcióinak megértéséhez.

Ezen a területen is léteznek úgynevezett házi praktikák? Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Sajnos, ezen a területen is a gyógyszeres kezelések kerülnek előtérbe, s ez a gyógyszerfüggőség kialakulásának veszélyét hordozza önmagában. Fontos, hogy tudatosítsuk és megértsük: semmi sincs ok nélkül, szervezetünk a maga nyelvén panaszkodik és küld segélykiáltásokat. A gyógyszerek helyett forduljunk a progresszív relaxációhoz, amely az izomfeszítésen és lazításon át éri el a feszültségcsökkenést, de az autogén tréning is csodákra képes, ha kitartóan gyakoroljuk. A mozgásos és mentális típusú relaxációk természetes úton befolyásolják az idegrendszer kóros izgalmait. Ráadásul az önerőből történő feszültségszabályozás megadja a kontroll képességének örömét. Akkor forduljunk szakemberhez, ha rossznak, esetleg elviselhetetlennek érezzük az állapotunkat. Pánikbetegségeknél érdemes a gyógyszeres és pszichológiai kezelést egyszerre elindítania. Megtanítjuk a roham megelőzését, és feldolgozzuk a háttérben rejlő feszültségeket.

Hogyan lehet a félelmünkből erőforrás?

Ha egyszer megtapasztaltuk, hogy a szorongás leküzdhető, a páni félelem feloldható, akkor bízni fogunk önmagunkban és a kontroll kézben tartása megerősíti a hitünket: urai lehetünk testi-lelki állapotainknak. Ami egyszer sikerült, arra máskor is képesek leszünk. A pszichológia poszttraumás személyiségfejlődésnek nevezi a nagy traumákat túlélt emberek állapotában bekövetkező csodálatos változásokat. Megszűnik a krízis, és felragyog az élet értéke, értelme. Ekképp lehet a negatív tapasztalatokból jóság és bölcsesség, a félelem leküzdéséből pedig önbizalom és életbátorság.

Szoták Orsolya

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

GALÉRIA: A DAC-Slovan legjobb pillanatai

Kisiklott egy vonat Korompa közelében

Két magyar–szlovák hokimeccs a tévében

Sűrű köd miatt figyelmeztetést adott ki az SHMÚ

Megrázó történetek hiteles hőse

Bényben hat órán át pingpongoztak

Legfrissebb galériák
Olvasta már?