Vasárnap

Fél évszázad a Vasárnappal

Szabó Laci

2016. június 24. 01:44

„A legnépszerűbb újság családunk körében” Tisztelt Vasárnap Szerkesztősége! Csatolva küldöm visszaemlékezéseimet, hogyan hatott a Vasárnap a családunk életére az évtizedek alatt. Köszönjük hasznos munkájukat. Maradok hálával leghűségesebb olvasójuk: Máté Lajosné Ilona, Alsószemerédről

Örömmel olvastam felhívásukat, mely szerint lassan 50 éves az újság. Én már 81 esztendős vagyok. Családunkkal együtt volt szerencsénk végigkísérni a hetilap fejlődősét.

 

Vasárnapi

Emlékszem, annak idején még az Új Szóval járt nekünk, ha jól emlékszem, Vasárnapi Új Szó címen. Ma is szemem előtt lebeg a régi papirosra nyomott fekete-fehér újság, melynek lapjai már egy nap után szamárfülesek és néhol foltosak lettek a sok olvasástól. Akkor még megboldogult férjem, Máté Lajos nevére járt, csupán halála (1998) után került az én nevemre változatlan lakcímmel. Az első példányt még uram hozta haza egy alkalommal, mikor a városban járt. Nagy szenzációt keltett vele a családban, mert mindenki kíváncsi volt rá, mik a legújabb hírek. Már akkor is lekötötte az egész család érdeklődését. Férjemet inkább a politika alakulása, az időjárás és a mezőgazdasággal kapcsolatos cikkek érdekelték, engem leginkább az egészséggel, jogi dolgokkal és a konyhával foglalkozó írások. Nagyobbik fiam élt-halt a rejtvényekért és a horoszkópért. Kisebbik fiamat a sport és hasonló fiús témák kötötték le, míg lányomat a divat, a kötés, horgolás, szabásminták. Minden családtag megtalálta benne a számára érdekes olvasnivalót. Az első példány után el is döntöttük férjemmel, hogy megrendeljük, és rendszeresen olvassuk. Így is zajlott évekig. Később már az Új Szótól külön Vasárnap címen jelent meg, még később már itt-ott felbukkantak a kuriózumnak számító színes képek is. A rendszerváltás táján, ha jól emlékszem (a memóriám sajnos már nem a régi) Hang-Kép címmel járt.

 

Harc az újságért

Bár a gyerekek nőttek, az évtizedek alatt családunk érdeklődése töretlen maradt a Vasárnap hetilap iránt. Emlékszem, mikor a postás meghozta, rendszeres harcok alakultak ki érte a gyermekek között, ki olvashatja előbb. Míg kisebbek voltak, ez a jog az apjuké volt, de ahogy nőttek, úgy nőtt az információéhségük is, na meg az öntudatuk, és a későbbiekben már övék lett az első olvasás joga. Bár maguk közt sosem tudtak megegyezni, sokat veszekedtek, mert mindenki egyszerre akarta olvasni, szerencsére mindig sikerült valamilyen kompromisszumban megállapodniuk. A fiaim már ekkor is nagy magyarnak tartották magukat, és kíváncsian olvastak mindent, ami magyar nyelven volt, nem is beszélve a politikai témákról. Ami egyöntetűen mindenkinek fontos volt, az a heti televízióműsor. Mindenki tudni akarta, milyen filmet láthatunk az este.

Mikor építkezni kezdtünk, sajnos nehezebbé vált az anyagi helyzetünk, és férjemmel igyekeztünk minél több dologról lemondani. Emlékszem, kisebb egyet nem értés alakult ki köztünk az újságok tekintetében, mert abban az időben többet is járattunk. Férjem szerint mindet le kellett volna mondanunk. Én azonban amellett kardoskodtam, hogy legalább a Vasárnap maradhasson, hiszen ez volt a legnépszerűbb újság családunk körében, melyben mindenki megtalálta, ami őt érdekli. Végül is az uram beadta a derekát, és rám hagyta a dolgot, így egyetlen újságként továbbra is járattuk a Vasárnapot. Férjem később a vasárnapi ebédek alkalmával gyakran megjegyezte, hogy örül, amiért hallgatott rám, mert sokszor főztem az újságból ellesett receptekből, amiért mindenki odáig volt.

 

Töretlen hűséggel

Ahogyan repültek az évek, évtizedek, változott a világ, az ország és mi is, maroknyi magyar itt a délvidéken. A világ és a technika fejlődésével változott a Vasárnap is. Néha címét tekintve is, sokszor csupán arculatot váltott, egyre modernebb és egyre több témát felölelő újsággá vált. A tartalma folyamatosan bővült, így a már felcseperedő gyerekek továbbra sem adták ki a kezükből, míg ki nem olvasták. Azóta mindnek családja van, sőt már unokáim is vannak. Büszkén mondhatom, hogy családunk Vasárnaphoz való hűsége töretlen maradt, hiszen mindhárom gyermekem máig is járatja a Vasárnapot. Külön öröm számomra, hogy a legkisebbeket is megszólítja. Mikor nálam nyaralnak az unokák, mindig Huncutkával szórakoznak. Ha épp nem érek rá, a Vasárnap kifestői és fejtörői foglalják le őket. De amiért a leghálásabb vagyok, az az egészségrovat! Felbecsülhetetlen kincs. Sajnos koromnál fogva már nagyon sok betegség elővett, ezért szeretem olvasni, hogyan is lehet segíteni egy-egy bajomon, vagy hogyan ismerhetők fel az egyes betegségek tünetei. Nagyon sok hasznos tippet magam is innen tanultam. Legalább ilyen mohón olvasom a különféle témákban való tanácsadásokat, a jogi segítségkéréseket. Minden helyzetből tanulhat az ember. Az egyik unokám az esküvővel kapcsolatos mellékletek után telefonál folyton, hogy nem érkezett-e a Vasárnap mellé. Őt már ez a téma érdekli egy ideje. Én meg még évekkel ezelőtt elkezdtem összegyűjteni és kivágni a Vasárnapból az összes receptet, ami érdekel, és az egyik unokám valamilyen ismerősénél össze is fűzette nekem, szóval valóságos Vasárnap-receptkönyvünk is van itthon. Búcsúk alkalmával mindig azokból a receptekből válogatunk, sütünk, főzünk a vendégségre. Mindenki imádja őket.

Családunk rendkívül hálás szerkesztőségük önfeláldozó munkájáért, amiért hétről hétre a legérdekesebb és leghasznosabb cikkeket gyűjtik össze, írják meg számunkra. Nemcsak nekem mint nyugdíjasnak, de minden korosztálynak tanulságosak, fejlesztőek az írásaik. Köszönjük szépen.

 

Önnek ajánljuk