Farsang farkán

Cs. Liszka Györgyi

2020. január 16. 09:00

cs. liszka
- Somogyi Tibor felvétele

Elmúlt az ősz, a télnek is egy része, sőt a farsangból is már egy hét, pedig legutóbb, amikor rákészültünk, még karácsony sem volt. Csoda hát, hogy én már rögtön a farkával kezdem? Ami értelemszerűen nem más, mint a vége, vagyis a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap. A karneválok, a busó- és dőrejárás ideje. Nekünk éppen ebben az időszakban kellene az idén összeszedni minden józan eszünket, és már a húshagyókedd előtti hétfőn sem tartani magunkat a hagyományhoz, mely szerint ez asszonyfarsang, amikor korlátlanul ihattak, férfi módra mulathattak a nők. Mert asszony- és férfiember, minden nagykorú józan ítélőképességére a rá következő szombaton tán még jobban szükség lesz, mint valaha is volt. Pedig a tömeges józan ítélőképesség mindig is úgy kellett (volna), mint a falat kenyér. Most nem csak arról van szó ugyanis, hogy lesz-e magyar képviselet a szlovák parlamentben, hanem arról is, kormányalakító tényezőkké válhatnak-e a fasiszták. És azért azt nem árt felfrissíteni, hogy a szélsőségesen kirekesztő politikai alakulatok soha nem azzal kerültek hatalomra, hogy háborúkat kívánnának kirobbantani, jámbor civileket tömegével kiirtani, mindig minden valamely népcsoport jogainak korlátozásával indult. Hát ezért kell nekünk fokozottan farsang farkára a józan ész, mert még mindig annyian vagyunk, hogy meghatározó lehet a mi döntésünk az egész szlovák parlament összetételének tekintetében. Gondoljunk csak az elnökválasztásra.

Olyan elnöki beszédet, mint idén újév napján, én például még majd negyvenéves választói életemben nem hallottam. Igaz, államelnöktől sem kaptam még karácsonyi üdvözletet, horribile dictu, szlovák államfőtől magyar nyelven, megtisztelve vele a Vasárnap szerkesztőségét is, elismerve a munkánk fontosságát. És mint tudjuk, nem csak mi kaptunk, hanem minden komolyan tevékenykedő magyar intézmény, szervezet. Kicsiség, mondhatják az örökké elégedetlenek, pedig nagyon nagy dolog ez. Elképesztő módon befolyásolja a közbeszédet, a közhangulatot, a közérzetet. Megéltünk már mindenféle elnököket, kormányfőket itt is, ott is, és pontosan nyomon követhető, mennyire hat a közméltóságok retorikája a közemberekére. Ha durva a fej, durvul az utca hangja is, ha ócska az érvelés, ócska érvek nyernek teret alsóbb szinteken is. Ritka jó érzés volt az elnök asszonyt hallgatni, mert figyelmeztetett minden ránk leselkedő veszélyre, mégsem riogatott, nem keltett félelmet, őt hallgatva úgy éreztem, jó helyen vagyok. És még a Gazdag Jóskát is idézte, azzal, bevallom, még könnyeket is csalt a szemembe. Igen, mert valóban megengedhetetlen, hogy valakik anyanyelvük, bőrszínük vagy bármi más testi, lelki, szellemi jegyük miatt ne érezhessék itthon magukat otthonukban.

Szóval méltósággal indult az év, aggódnivaló mégis van bőven, és nem csak a február 29-i parlamenti választások miatt. Karácsonynak szent napján például (és azóta is) virítanak balkonunkon a virágok, a házzal szemben pedig, a minisztérium előtti füves járdaszigeten nyílik az ibolya, januárnak második hetében szedett is egy kis csokorra valót belőle a Gábor. Örültem, persze, hogyne örültem volna a csokornak, viszont az is eszembe jutott róla, hogy emiatt sem mindegy, ki tud majd márciusban kormányt alakítani, azok-e, akik csak ijesztgetni tudnak és akarnak is mindenféle ökörséggel (például, hogy az unió eltörli a karácsonyt), vagy a józan párbeszédre kész, megoldásokat kereső, szakmai érvekkel operáló többség. Mert többségben vagyunk, akiknek fontosak az igazi értékek, ezt tudni lehet, ám azt is, hogy épp e többségnek van többsége azokból is, akik nem mennek el szavazni. Pedig most fogjuk csak megszívni, ha a farsang utolsó vasárnapja után olyan esküvőre harangoznak majd, amilyen száz éve volt itt utoljára. No, de nem szándékom félelmet kelteni (bár úgy tűnik, bevált módszer a mozgósításra), ezért is apellálnék a józan ítélőképességre, a joggyakorlás fontosságára, gyerekeink jövőjére. Mert, ugye, azt senki nem szeretné, hogy az élet itt egy barna sivatag legyen?

Vaskalitkában.

 

 

Elmúlt közben az egész ősz, el a télnek is egy része, de farsang utolsó VASÁRNAPján esküvőre harangoztak a korponai templomban.

Kosáryné Réz Lola: Vaskalitka

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/3. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Grendel Gábor

Megvádolná az ügyész Grendel Gábort

sport a tv-ben 4

Real Madrid–Manchester City BL-meccs a tévében

Igor Matovič

Matovič szívesen lenne miniszterelnök

tenerife koronavírus

Karantén: Megszólalt egy Tenerifén élő magyar nő

Harvey Weinstein

A hollywoodi hírességek üdvözölték a Weinstein elleni ítéletet

barca

Az elrabolt csatár

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.