EU – inkább pro, mint kontra

Két apropó miatt különösen sokat hallhatunk mostanság az Európai Unióról. Pedig egyébként is folyton ott van az orrunk előtt, csak nem mindig vesszük észre.
Rizsányi Attila

2019. május 23. 11:09

A 15. évfordulón történelmi jelentőségű pillanatként értékelte az Európai Unió 2004-es, Szlovákiát is érintő bővítését Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. És ezzel még azok is egyetérthetnek, akik nem érzik magukénak az általa képviselt pozitív hozzáállást, sóhivatalnak látják az Európai Uniót, vagy más problémájuk van vele, esetleg kifogások egész sorát tudják elrecitálni bármikor. Semmi ijedelem, bármit sugall is a cím, nem ezeket a kvázi- vagy valódi kifogásokat vesszük most itt sorra, főleg nem a cáfolás szándékával. Egyrészt, mert valahol megvan az igazságtartalmuk ezeknek a véleményeknek, hiszen semmi sem ideális. Másrészt, mert soha nem lenne vége, elő lehet állni folyton valami újjal. Harmadrészt pedig – és talán itt van a kutyus elásva – annyira összetett gazdasági és politikai folyamatokról van itt szó, amelyeket mélységükben átlátni cikkek, publikációk, tanulmánykötetek, tematikus konferenciák, értékezések ismeretében is csak úgy-ahogy lehetséges, pusztán propaganda alapján viszont közveszély.

Határfigyelők

Ha az Európai Unió előnyeiről és hátrányairól beszélünk, megkerülhetetlen a határkérdés. Ha úgy vesszük, tizenöt év nem nagy idő, a schengeni övezethez való 2007-es csatlakozás óta eltelt időszak meg még kevésbé, de ha más nem, a még meglevő határátkelőhelyek emlékeztethetnek az átkelés nehézkesebb változatára. Aki pedig elhagyná az övezetet, bármikor megtapasztalhatja, milyen, amikor órákban kell mérni a várakozás miatti pluszidőt. Aki most itt felkiált, hogy kényelmeskedés az egész, meg lehet ezt oldani, tessék csatlakozni a határfigyelők nevű és hasonló csoportokhoz a közösségi oldalon, annak csak annyit, hogy próbálja ki, és ne csak egyszer, hanem folyamatosan. És vegye figyelembe, hogy ha határ van, akkor bizony komoly roamingdíjak is, úgy meg aztán elég borsos kiadás a netes csoportok folyamatos követése. Egyetlen szegmens ez a sok közül, és még ez is jócskán komplikálódik, ha nem csak egyéni szinten tekintünk rá.

Pénz, pénz, pénz

Itt is megkerülhetetlen e fantasztikus hármas; kicsit konkrétabban az, hogy mennyi pénzt fizet be egy adott ország az EU közös kasszájába, és mennyit kap vissza. Mielőtt azonban efelé kanyarodnánk, felidéznék egyetlen illusztris esetet Nagy-Britanniából. Paul Smith virágkereskedő annak apropóján került be a hírekbe, hogy a Sky News tévéadó megkérdezte a brit kilépés következményeiről. Nem túl rózsás jövőképet vizionált, hiszen neki és cégének különösen fontos a szállítás gyorsasága, ellenkező esetben az importvirágok elhervadnak, mielőtt még sikerülne a vevők vázájába juttatni. Az unióból való kilépés után azonban az áruszállítás jóval komplikáltabbá válik, lelassul a vámellenőrzés, hervad az üzlet. A csattanó: Paul Smith támogatta a Brexitet. A riporteri érdeklődésre közölte, hogy az üzleti vonatkozásokra nem is gondolt, amikor így szavazott. Hanem nyilván csak az ellenkampány szlogenjére, hogy az unióba utalt pénzeket mi mindenre lehetne fordítani belföldön. Miközben most azon törheti a fejét, hogy miként mentheti meg a vállalkozását, számunkra világossá válik: természetesen az EU-tagság mérlegre helyezésekor fontos a pénz (háromszor is), de a summázáshoz nem elég egy sima mínusz-plusz képlet.

Paripa igen, fegyver nem

A britekkel ellentétben Szlovákiában nem lehet kérdés, hogy a ki- és befizetések mértéke előnyös-e: a 2017-es adatok szerint az összes uniós kiadás Szlovákiában 1,645 milliárd euróra rúgott, ehhez képest 0,600 milliárd euróval kellett hozzájárulni a közös költségvetéshez. Ha tehát mégis plusz-mínusz, akkor elég evidens a végeredmény, ehhez hozzávehetjük még azt is, hogy a 2014–2020-as költségvetési időszakban összesen 15,3 milliárd eurós uniós támogatást használhat fel az ország. Ennek pedig többek között utakban, hidakban, vonatokban, villamosokban, közműrendszerekben mérhető a hatása – a kormány adatai szerint a közberuházások 86 százalékát az uniós pénz teszi lehetővé. Körülvesz bennünket elég nagy mértékben, még ha nem tapasztják is rá mindenre a kék háttéren tizenkét ötágú aranycsillagból álló kört.

A kézzel fogható hozomány mellé hozzávehetjük a légiesített határok mellett a kereteket szabó, jogainkat és lehetőségeinket védő szabályokat, és nagyon nem utolsósorban: a fegyvercsörgető hangulattól való elrugaszkodást. A másfél évtizedes beépülés után pedig azt is, hogy mindennek Szlovákia nem élvezője (euroszkeptikus szótárral: elszenvedője), hanem része és alakítója is.

Konkrétumok

Annak a bizonyos rigorózus uniós bürokráciának köszönhetően konkrétan meg is nézhetjük, hogy mire érkeztek a pénzek: a www.ec.europa.eu oldalon ország, időpont, összeg szerint listázhatjuk a projektumokat.

Véletlenszerűen kiválasztok hármat:

  •  144 millió a külvárosi lakosok mobilitásának elősegítésére,
  •  11 millió a zsolnai sürgősségi és onkológiai ellátás javítására,
  •  38 millió kassai villamosokra.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Emelkedik a szegénységi küszöb

Elfogadta a parlament a Lex Harabint

Iskolaügyi témák terítéken Gútán

Karácsony Gergely nyerte az ellenzéki előválasztást

Buffon visszatérhet a Juventusba

Miért viszket a fejbőr?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?