Elfogadni egymást

November 16-a a tolerancia napja. Elsiklunk felette, nem foglalkozunk vele, talán mert azt gondoljuk, hogy elfogadóak vagyunk. Egészen addig, amíg nem találjuk szemben magunkat éles helyzettel.
Mayer-Ázsoth Réka

2019. november 11. 09:15

havi

Mert valljuk be, előítéletei mindenkinek vannak. „Minek mész Ukrajnába? Ott nagy a szegénység!” Ahol én jártam, ennek jele nem volt. Mégis sokakban ennek az ellenkezője él.

Az előítéletek csökkentése érdekében egy amerikai portál kampányt készített, ahol melegek mondták el, hogy ők milyenek. Például nem mindegyikük van oda a divatért. Vagy nem csak homoszexuálisokkal barátkoznak. Vagy nem rajonganak Lady Gagáért. És ugyanúgy lehetnek hívők, járhatnak templomba. Mert az, hogy melegek, csak egy része az identitásuknak. Nem a teljes valójuk meghatározója. Ők sem egyformák, hiába aggatjuk rájuk a sztereotípiákat. Csak így valahogy könnyebb nekünk. Mert akkor azt hihetjük, hogy mindent és mindenkit jól ismerünk.

Kampányok kereszttüzében

De nemcsak a szexuális identitás az, ami miatt megkülönböztetünk másokat. Ott van a vallási, a nemzeti, és ami talán a leggyakoribb, a bőrszín alapján történő megkülönböztetés. Bármennyire erős is a törekvés arra, hogy elfogadjuk egymást, amíg a populizmus, mely mások kirekesztésére buzdít, egyre nagyobb teret hódít, addig az átlagember nincs egyszerű helyzetben. Mert nehéz elfogadni a másikat, ha lépten-nyomon azt olvassuk, látjuk, halljuk, hogy a másik milyen gonosz, ártani akar nekünk, elveszi a munkánkat, megerőszakol, meggyilkol. Ilyen emberrel senki sem akar barátkozni. Csakhogy nem biztos, hogy ezeknek az állításoknak van alapjuk. Mert minden nemzetet, minden csoportot egyének alkotnak, olyan egyének, akik nem egyformák.

A vezető világmárkák évek óta feladatuknak tartják, hogy formálják a közvéleményt, hogy az elfogadás, a tolerancia természetes legyen. Az olasz United Colors of Benetton (ruhamárka, szabad fordításban a neve: a Benetton egyesült színei) nemcsak a ruhakínálatában színes, reklámjaiban az össze rassz szerepel. Boldogan, egymást ölelve, hirdetve, hogy igenis mások vagyunk, de ez nem rossz. Ettől színes a világ, ettől különleges, ettől szép. Hasonló kezdeményezése volt a Dove kozmetikai cégnek is. Ott a nők sokszínűségére, szépségére hívták fel a figyelmet, arra, hogy nem az a szép, ha valaki hamis utánzat, tucatlány, hanem pluszkilókkal és ráncokkal is lehet ragyogó. És valóban. A szépség atlasza határtalan. Hallott már valaki például Mihaela Norocról? Ő az a harminchárom éves romániai fotós, aki hat éve egy hátizsákkal járja a világot, és a szép nőket fényképezi. Nem a modelleket. Hanem az utca emberét. Csodálatos nőket. Különlegeseket. Felvételeit A szépség atlaszában publikálta.

Az üdítőitalon túl

Még egy világmárkát érdemes megemlíteni, az idén is nagy port kavaró Coca-Colát. Hogy a cég célja és stratégiája a polgárpukkasztás vagy a toleranciára nevelés-e, arra talán soha nem fogunk választ kapni, de tény: kampányaiban mindig kiállt a hátrányos megkülönböztetés ellen. Jó példa erre, hogy az Egyesült Államokban már az ötvenes években afroamerikai hölgy szerepelt a plakátján. A történelemben először ekkor népszerűsítettek a tengerentúlon fekete bőrűvel bármilyen terméket. Hogy mekkora a Coca-Cola ereje, jól mutatja, hogy megalkotta nekünk a piros ruhás Mikulást. A 30-as években tűnt fel a pirospozsgás, nagy hasú, kólát szürcsölgető Mikulás, és ma már talán nem is tudnánk más színű ruhában elképzelni. De bármennyire véleményvezér is a Coca-Cola, idén mégiscsak sikerült kivernie a biztosítékot a magyarországi vásárlók körében. Plakátján két egymás ölelő férfi volt. Inkább tűntek barátoknak, mint szerelmespárnak. Hogy egy meleg párt ábrázolt a hirdetés, arra a szlogenjükről jöhettünk rá, a #loveislove-ból (azt jelenti, a szerelem, az szerelem). A nagy tiltakozás miatt hamarosan eltávolították a fiúkat, és helyükre szivárványszínű plakát került, Zéró cukor, zéró előítélet felirattal. Ennek se örültek sokan, sőt, olyanoktól is hangos volt a média, akik tüntetőleg nem voltak hajlandóak Coca-Colát inni. Mert ők nem támogatják ezt a propagandát. Közben meg lehet, hogy a cég többi üdítőitalát fogyasztották, csak éppen nem tudták, hogy azok is hozzá köthetők. No és ott van az Ikea, amely már évek óta hirdeti termékeit meleg párokkal. Ez valahogy mégsem zavar senkit.

Szurkolói szemmel

Amikor a toleranciáról beszélünk, mindenképpen meg kell említeni a sportot. Hiszen a fair play, a tisztességes játék, az előítéletek nélküli verseny minden sportoló számára fontos. Sajnos, a szurkolók ezt sokszor elfelejtik, és megesett már olyan is, 2014-ben, hogy a barcelonai fociklub akkori játékosát, a brazil, picit sötétebb bőrű Dani Alvest banánnal dobálták meg, amikor az szögletrúgáshoz készült. A focista meglehetősen frappánsan reagált a rasszista megnyilvánulásra: felemelt egyet a banánok közül, és megette. Alves egyébként ezután Párizsba került; néhány hete adott egy interjút, melyben a korábbi klubjában töltött éveiről úgy nyilatkozott, hogy ott rengeteg rasszista megnyilvánulással találkozott. És hiába emelik fel szavukat a futballklubok és -szövetségek a rasszizmus ellen, a szurkolók indulatait nem egyszerű megfékezni. De ezt talán nem nagyon kell magyarázni ott, ahol egy magyar–szlovák meccs vérre menően fontos, ahol egy-egy gólnak úgy lehet örülni, mintha a világháborút nyertük volna meg. Ha pedig ne adjʼ isten a másik fél nyer, akkor az indulatokkal – gondolják a szurkolók – még mindig lehet javítani a helyzeten. Csakhogy az nem segít – de ez már egy másik történet.

Tanuljunk toleranciát!

A tolerancia tanulható. Ez is olyan minta, amelyet a környezetünkből hozunk. Ha csupa erőszak és előítélet vesz körül bennünket, akkor nem kell azon csodálkozni, ha mi sem vagyunk elfogadóak. Ám ne feledjük: bármikor lehetünk mi is azok, akiket nem fogadnak el. Így aztán jobb, ha megtartjuk a tolerancia elvét, mert azzal nemcsak a jelenünket, hanem a jövőnket is szépítjük, építjük. Igyekezzünk alkalmazni a tolerancia három fő feltételét, amely a konfliktustűrés, a jogegyenlőség elfogadása és az erőszak elutasítása. Ha ezt a három dolgot megpróbáljuk szem előtt tartani, azzal nemcsak saját magunkat, hanem a környezetünket is elfogadásra neveljük. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy hagyjuk mások által elnyomni magunkat, hiszen a másik véglet éppoly káros lehet. Itt is az arany középutat kell választani, ahogy az élet minden területén. Ha pedig nem tudjuk, ki lehet az, aki erre tanít bennünket, akkor lapozzuk fel az Újszövetséget, hiszen Jézus tanításai mind az elfogadásról, a szeretetről, a boldog életről szólnak. Csak nem mindig akarjuk őket értően olvasni.

Megkérdeztük


Milyen következményei lehetnek annak, ha valaki kevésbé elfogadó másokkal?

Válaszol Bakos Adolf pszichológus

Az elfogadó attitűd teremti meg azt a biztonságos közeget, amelyben igazán jól érezhetjük és vállalhatjuk magunkat. Mindannyian rendelkezünk egy humán potenciállal, valódi és teljes önmagunk megélésének és kifejezésének lehetőségével, amely kibontakoztatásra vár. Hasonló módon van ez belekódolva az emberi lélekbe, mint ahogyan a magban benne rejlik a belőle kihajtó növény életprogramja. Ám azt, hogy a növény milyenné tud fejlődni, hogy teljesen ki tudja-e bontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket, erősen meghatározzák az időjárási tényezők. Az ember esetében ezeknek a tényezőknek annak a társas közegnek a minősége felel meg, amelyben él. Ha a közeg szeretetteljes és elfogadó, támogat bennünket abban, hogy a lehető legjobb, legteljesebb önmagunkká válhassunk, ha azonban elutasító, torzítóan hathat a fejlődésünkre. Ilyen esetben ugyanis kialakulhat az emberben a megfelelési kényszer, és már nem valódi életprogramja szerint él, hanem az elvárások határozzák meg személyisége alakulásának irányát. Olyan ez, mint amikor a növény valamilyen növekedését gátló hatás következtében elgörbül, elcsökevényesedik, ferdén nő. Mindebből következik, hogy gyermekkorban kiemelten fontos az elfogadó közeg, de minthogy a lelki fejlődés egész életen át zajló folyamat, felnőtt- és időskorban is lényeges.

Az el nem fogadás következtében kialakult torzulások természetesen korrigálhatók az élet során, de ha súlyosak, akkor ehhez szakember segítségére, pszichoterápiára is szükség lehet. Érdekes, hogy az ilyen változáshoz éppen elfogadásra van szükségünk: önmagunk és a helyzetünk elfogadására, azok minden hibájával és problémájával együtt. Csak akkor tudunk változni, ha előbb harmóniába kerülünk azzal, ami van, ha felhagyunk a hibáztatással és az ellenállással. Bizony, felnőttként sokszor ránk hárul a feladat, hogy szeretettel s elfogadással felneveljük magunkat. Ehhez azonban esetleg szakszerű útmutatásra lehet szükségünk.

A teljes cikk a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
koronavírus

Szlovákia készülődik a koronavírusra

Szlovákiában lassan csökken az antibiotikum-fogyasztás

g

Mi a fene történt a kastélyban?

Boženík

Róbert Boženík a Feyenoordé

Lenka Balkovičová

Egy szakértő átvizsgálta Marian Kočner és a Markíza könyvelését, váltókat nem talált

Tévhitek az influenzáról

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.