Elfogadjuk a romákat?

Kavargatom a kávémat a benzinkút hűvös teraszán, és bosszant, hogy gyorsabban hűl, mint szeretném. Üzleti tárgyalás zajlik a szomszédos asztalnál, egy középkorú roma házaspár és egy harmincas éveiben járó borostás vállalkozó között.
Száz Ildikó

2019. november 7. 09:30

l

„Azt mondtad, hogy abban az ezernyolcszázban már benne van az új tetőre való teljes faanyag ára, most meg azzal jössz, hogy adjak még egy ezrest a tartozékokra. A feleségem is ott volt velem, amikor múltkor a kocsmában megegyeztünk a végső árban, engem nem versz át!” – darálja egyre indulatosabban a tisztes sörpocakkal megáldott megrendelő. A fiatal ácsmester meg csak vonogatja a vállát, hogy akkor ő ezer eurót veszít, mert olcsóbb faanyagot már nem tud szerezni. Látszólag mást mond, mint amit gondol, a testtartásából nyilvánvaló, hogy addig innen el nem megy, amíg meg nem kapja a pénzét. A két férfi ül, az asszony idegesen, tanácstalanul toporog az asztal mellett, egyik kezét párja vállára teszi, próbálja nyugtatni, de eredménytelenül. „Nincs több pénzünk, télre tető alá kell hozni a házat. Ennyire futja! Honnan szerezzünk még többet? Mi nem lopunk!” – kontráz rá az asszony már-már sírva. „Ha nincs pénz, tető sem lesz télig” – válaszolja halkan, de igen határozottan az ácsmester, hátralöki a székét, és kifordul a teraszról. „Velünk ezt is meg lehet tenni, velünk bármit meg lehet tenni?!” – néz egymásra az asszony és a férfi. Sokszor hallottam már ezt a mondatot. Egy alkalommal a nőgyógyászati rendelőben, csak akkor kicsit másképpen hangzott. A hajnalban kelők, reggel hét órai nyitáskor már a váróteremben üldögélők igencsak meglepődtek azon, amikor az egyik fél kilenc-kilenc tájban érkező roma asszony az ajtóhoz állt, és azonnali bebocsátást kért. Többen is figyelmeztették, hogy már jó ideje várnak a sorukra. „Hát velünk bármit meg lehet tenni? Már be sem engednek az orvoshoz?” – sopánkodott egyre hangosabban az asszonyság, végül többen maguk elé engedve legyintettek egyet, hadd menjen, legalább csend lesz.

René Lužica egyetemi tanárnak, jeles romológusnak a roma kultúráról, hagyományokról szóló előadás-sorozatán vettem részt. Sok új tudással felvértezve úgy gondoltam, érzékenyebben, máshogyan tekintek majd a problémára munkám során, ha egyáltalán problémának szabad nevezni a másságot.

Kedves riportalanyok és barátságok

Roma riportalanyaimmal alapvetően jó volt a kapcsolatom. Több mint egy évtizeddel ezelőtt történt, hogy hetekig tüntettek az egyik járási székhely főterén a tervezett kilakoltatásuk ellen. Mi, sajtósok végig ott voltunk velük, alaposan megismertem a vajdát, a családfőket, a feleségeket és az unokák seregét. Későbbi találkozásaink során előre köszöntek. Egyszer megtörtént, hogy nem tudtam egyedül feltolni a babakocsit a járdaszegélyen, és két megtermett kalapos-bajszos úriember ugrott oda, hogy segítsen. A kölcsönös tiszteleten alapuló, egymás világát elfogadó szemléletem időnként megbicsaklott a riportok során, például akkor, amikor az egyik háromgyermekes, alig húszéves fiatalasszony azt kiabálta, jár neki az új lakás az államtól, mert ők már nagy család, törődjenek velük. Belső mérlegem azonban mindig helyrebillent, mert roma ismerőseim között ugyanúgy akadt dolgos, tettre kész családfő és többdiplomás családanya is, életre szóló barátságok szövődtek köztünk. Emlékszem, az egyik család örömmel értesített arról, hogy a kislányuk megkapta a diplomát. Két-három hónap múlva megint megkerestek azzal, hogy hiába az egyetemi végzettség, a lányt egyik helyi óvodába sem akarták felvenni, különféle átlátszó okokra hivatkozva. Az egyik fiatalember is arra panaszkodott, hogy a telefonbeszélgetésig minden rendben volt, de amint megjelent a cég portáján, és kiderült, hogy roma származású, máris kijelentették, hogy már betöltötték az általa kiszemelt munkahelyet. A hirdetést azonban még hetekig nem vették le a cég oldaláról.

Családi csetepaté

Sokaknál az elfogadásnak, segíteni akarásnak megvannak a pontosan kijelölt határai. Nem okoz gondot, ha a kolléga, a barát roma származású. A baj akkor kezdődik, ha esetleg udvarolni kezd a gyereknek.

Az egyik érintett családapa elmondta, hogy lánya túl volt már a második komoly kapcsolatán, eljegyzések felbontásán, belefáradt a keresésbe. Az egyik extrém kapcsolatból a másikba került, de mindig olyan fiatalemberekre esett a választása, akik valamiben eltértek az általuk elfogadott normáktól. Az egyik más vallásfelekezethez tartozott, a másik eltérő családi szokásokat hozott. Úgy érezték, elfogadók, és igyekeztek kedvesen viselkedni a korábbi választottakkal. A harmadik eset azonban családi patáliába fulladt, mert a lány egy hosszú hajú roma muzsikussal jelent meg. A fiatalember kedvesen és harsányan, de igencsak hamar belakta a házat, az egész életterüket. Az apában szűkölni kezdett valami, maga sem tudta megmagyarázni, miért. „Betelt a pohár. Elfogadó vagyok, és emberszerető, de képtelen vagyok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ez a sunyi ember családtaggá váljék, és az unokáim apja legyen. Egyszerűen nem megy!” – mondta a családapa, holott akkor már mindenki szembeszállt vele, mert megszerették a legényt. A muzsikus fiatalembernek két munkahelye van, emellett folytatja a tanulmányait, imádja a választottját, közös terveik vannak. Ilyenkor két megoldás jöhet szóba: vagy megenyhül idővel az apa, vagy a lánya költözik el a párjával jó messzire.

Kinek-kinek más a tűrésküszöbe. Egy közép-szlovákiai kis faluban agyvérzést kapott az idős mester, amikor azok a fiatal roma suhancok fosztották ki, tették tönkre szépséges műhelyét, egész élete munkáját, akiknek időnként pénzt és eleséget adott. Őt már senkinek sem sikerülne meggyőzni arról, hogy legyen nyitott és elfogadó. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy egy reményteljes, tanulni és dolgozni akaró, merész terveket dédelgető roma fiatal felett idő előtt pálcát törjünk.

Száz Ildikó,

a szerző az Új Szó munkatársa

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Vereséggel avatták fel a Puskás Arénát a magyarok, Kalmár megsérült

Eltemették Ján Oravecet, Párkány volt polgármesterét

GALÉRIA: Így fest a vadonatúj Puskás Aréna

Megtalálták a Murány folyóban a harmadik eltűnt nő holttestét is

Még mindig küzd az életéért az érsekújvári kórházban a buszbaleset egyik fiatal sérültje

GALÉRIA: Čaputová és Pellegrini lerótta kegyeletét a buszbaleset áldozatai előtt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!