Élete a munkája

Šaran Erika jó három éve egy magyarországi cég, a CER szlovákiai leányvállalatának fődiszpécsere és három gyerek, akik közül már kettő felnőtt, édesanyja. Volt úgy, hogy egyedül nevelte őket, négyféle munkát is vállalt, hogy mindent megadhasson nekik. Sikerült. Ezt nem kis büszkeséggel mondja.
szabolaci

2018. november 9. 08:00

- Képarchívum

Erika feladata a nemzetközi vonalon közlekedő áruszállító vonatok összehangolása, hogy a szállítás akadálymentes legyen. Egyszerűnek tűnik a dolog, de ha az ember egy kicsit jobban belemélyed, hogy mennyi vonat közlekedik Európa-szerte, rögtön másként látja. Mindez rengeteg és nagyon precíz munka s főleg százszázalékos odafigyelés eredménye. Erika ezt még az íróasztala mellől magyarázza. Izgulok is, nehogy galibát okozzak azzal, hogy munka közben zavarom, de megnyugtat, ilyen nem fordulhat elő, bár a beszélgetés során végig az az érzésem, hogy fél szemmel a számítógépére vagy a telefonjára sandít.

Még mielőtt elindultam, hogy találkozzam vele, kifaggattam édesanyját, a borsi Figura Katalint. Leginkább az a mondata vésődött az emlékezetembe, hogy „élete a munkája”, ami azért nem mindenkiről mondható el. A beszélgetés elején megbizonyosodom, hogy az anyuka tökéletesen ismeri a lányát. Erikánál ugyanis nincs mellébeszélés, mindjárt rátér a lényegre.

 

Mi a feladata?

„Amikor megkapjuk a szállítói megrendelést, a diszpécser, illetve az érintett diszpécserek feladata, hogy összehangolják a munkát: az előjelentést követően megrendelik a vonatot, majd figyelemmel követik, hogy a szállítás az egyes országokon át vezető útvonalon zökkenőmentes és a lehető leggyorsabb legyen. A megrakott szerelvényt a megrendelő állítja össze, mi adjuk hozzá a mozdonyt, megbeszéljük az útvonalat. Ehhez szükséges a vasúti földrajz ismerete, mert például ha valahol nem villamosított a vasútvonal, oda nem küldhetek villanymozdonyt.” Magyarázza tovább, hogy mi mindent kell még tudnia, de nem terhelem vele a kedves Olvasót, meg főleg magamat nem, mert töredelmesen bevallom, hogy bizonyos szakmai dolgokról fogalmam sincs. Azt viszont megértem, hogy mennyire felelősségteljes ez a munka. Elengedhetetlen, hogy az itt dolgozók szakmailag képzettek legyenek. Háromévente kötelesek időszaki műszaki vizsgát tenni és orvosi vizsgálaton részt venni. A vasút élő szervezet, fontos, hogy minden egymásba illeszkedjék, mert csak így működhet zökkenőmentesen.

 

Miért fehér holló?

Erika egy ideig Szlovákiában az egyedüli női fődiszpécser volt, de örömmel újságolja, hogy már nem az. „Losoncon van egy hölgy és itt, Nyugat-Szlovákiában is, bár ő nem főirányító, de valami hasonló munkakörben dolgozik. – Ami azt illeti, ez még mindig nem sok, jegyzem meg, mire rögtön kapom a magyarázatot a miértre. – Nagyon nehéz összehangolni ezt a munkát a magánélettel. Amíg nem próbáltam, nem tudatosítottam. Mert itt nem úgy van, hogy reggel bejövök, s amikor letelt a munkaidőm, bezárom magam mögött az ajtót. Itt a munka napi huszonnégy órán át tart, szombaton, vasárnap is. A mobilomat soha nem kapcsolhatom ki, akkor sem, ha szabadságon vagyok, mert bármikor előállhat olyan helyzet, amelyet azonnal meg kell oldani.” Nem szívesen árul el konkrét részleteket arról, hogy milyen komoly helyzeteket kellett megoldania, de ez érthető, meg kell elégednem foszlányokkal: „Megesett, hogy este fél kilenckor csörgött a telefonom, s kaptam a jelentést, hogy baleset történt. Beültem az autóba, indultam. Másnap délben értem haza.”

 

Nem könnyű férfiak között

Esélyegyenlőség ide, esélyegyenlőség oda, a „férfiak jobbak” előítélet a társadalomban még mindig jelen van. A cégméret növekedésével a nők szerepe csökken a vezetésben, a nagyvállalatok élén és a politikai életben pedig még inkább túlsúlyban vannak a férfiak. S ha egy hölgy feljutott az élre, akkor sincs könnyű helyzete. Erika elejtett megjegyzése is erről árulkodik. „Nehéz egy férficsapatban, folyton küzdök az előítéletekkel. A kollégám, aki egyébként nagy gavallér, épp ma konstatálta, hogy nő vagyok.” Erre már a kolléga is megszólal, úgy érzi, magyarázatra szorul a dolog: „Azt mondtam neki, hogy ha nem volna a telefonban női hangja, azt hihetné az ember, hogy férfival van dolga.” Ez akár dicséretként is felfogható, bár ha belegondolok, miért ne lehetne egy nő annyira erélyes, határozott és szigorú, mint egy férfi, már másként fest az egész. A kolléga is úgy érzi, hogy még valamit hozzá kell tennie: „A vasúton zömmel férfiak dolgoznak, és közülük sokan nem szeretik, ha nő kommandírozza őket.”

 

Nem lett balett-táncos, se gyalogló

Erika a gének jó keveredése: robbanékonysága, mozgáskészsége az apjáé, aki valamikor néptáncos volt. A jókedvét is tőle örökölte, életvidám, folyton mosolygós. Maga is elismeri, hozzátéve, hogy anyukája „költői lélek”, azt akarta, hogy igazi hölgy legyen, de ő inkább belopakodott apukájához a garázsba, s ott mesterkedtek közösen.

Édesanyja nevével az olvasók már találkozhattak a Vasárnapban, tőle tudom, hogy Erika hároméves korától klasszikus balettre járt, és nagyon élénk gyermek. Soha nem nyitotta ki a kiskaput, ha ki akart menni, inkább átmászott rajta. Hat év után azonban búcsút mondott a táncnak, megtetszett neki a testépítés. Elkerült Kassára a bentlakásos sportiskolába, gyaloglóként korosztályos országos bajnokságot nyert, de egy idő múlva csontjai, térdei nem bírták a terhelést, fél évre gipszbe tették mindkét lábát, búcsút kellett mondania a sportolói karriernek. Tiszacsernyőbe, a vasúti középiskolába került, ott három hónap alatt végzett el két osztályt, leérettségizett. Mivel szeretett utazni, kalauz lett, nemzetközi vonatokon is dolgozott.

 

Négy állást is vállalt

Aztán férjhez ment, két gyermeket hozott a világra, ma már a fia és a lánya is felnőtt. A házasság válással végződött. A következő kapcsolatából is született egy fiú, ő lassan 15 éves. Bevallja, a gyerekei néha szemére hányták, hogy keveset van otthon, de a válás után nem ment másképp. „Nehéz időszak volt, egyedül maradtam a két gyerekkel, levelező tagozaton főiskolás voltam, a Nagyszombati járás egy kis falujában, Nahácson vettem házat. Szerencsére anyukám arra nevelt, hogy soha ne sírjak a sorsom felett: »Nézz körül, s láthatod, mennyi gonddal, és a tieidnél jóval komolyabbakkal, élnek sokan.« Gyerekként nem tetszett, amit mond, felnőttként hálás vagyok érte.”

Erika egy időben három, sőt négy helyen is dolgozott. Vasúti forgalmistaként, egyik pozsonyi áruházban árukirakóként és vágányzárkezelőként. Éjszakánként meg takarítani járt egy szállodába. A fia közép-, a lánya alapiskolás volt, a kicsi hat-hét éves. Szó, ami szó, nem leányálom, de folyton az járt a fejében, hogy a gyermekei semmiben ne érezzenek hiányt. „Nem mondhattam nekik, hogy nem mehetnek iskolai kirándulásra. Igaz, hogy soha nem voltak túlzott igényeik, s az is, hogy a szüleim sokat segítettek, bár nem kértem, sőt, igyekeztem a lehető legkevésbé terhelni őket. – Bevallja, nem is annyira a büszkeségét sértette, hogy kérjen. – Szégyelltem, hogy nem tudom megadni a gyerekeimnek azt, amit az én szüleim nekünk adtak. Igyekeztem annyit gürizni, hogy én is képes legyek arra, amire ők.”

 

Nincs olyan, hogy nem megy

„Máig megmaradt bennem a gyermeki kíváncsiság, ha valamit nem ismerek, addig kutatom, míg meg nem értem, el nem jutok a lényeghez. Teljes szívemből gyűlölöm, ha valaki azzal áll elő, hogy »ez nem megy«, s felsorol ezer okot, hogy miért. Mondom is, hogy megelégszek eggyel, egy aprócskával, de az arról szóljon, hogyan lehet. Ha meg sem próbálom, nem tudhatom, hogy sikerül-e.” Tetszik a gondolkodása, mert az élet megtanított arra, amit édesapám is mindig mondogatott: „Kislányom, amíg nyafogsz, hogy nem tudod, már megcsinálhattad volna!”

Állandó körforgásban van, mégis imádja a munkáját. Azzal magyarázza, hogy „nem egyhangú, minden percben változó. Egyszóval: hektikus.”

 

Mi a diszpécser?

Központi munkairányító szolgálatot lát el a termelés, szolgáltatás, közlekedés, hírközlés, egészségügy és polgári védelem különböző munkahelyein. Biztosítja a zavartalan, menetrendszerű munkavégzést, központilag irányítja, ellenőrzi, egybehangolja nagyobb gyártó üzemnek, vállalatnak vagy ezek bizonyos részlegének a munkáját.

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Legfrissebb galériák
Olvasta már?