Egymás szerencsecsillagai

Évek óta egy csapatban játszanak a Katona József Színházban, de kivételes helyzet, amikor a színpadon is egymás közelében lehetnek. Közös filmjük is van már, a Berlinben díjazott Testről és lélekről, közös jelenetük azonban nincs a produkcióban.
ÚJ SZÓ ONLINE

2018. január 5. 01:44

Borbély Alexandra és Nagy Ervin magánemberként építgetik kapcsolatukat.

 

Ugyanabban az időpontban mindkettőjükkel találkozni majdnem lehetetlen. Közös interjú valahol a világ végén. Budapesten az elfoglaltságuk nehezíti, hogy ugyanott, ugyanakkor együtt jelenjenek meg. Berlinben, ahol februárban jártak először együtt, egymásra is alig jutott idejük, hiszen minden percük a Testről és lélekről kirobbanó sikerű bemutatójáról szólt. Münchenben, ahol ugyanezzel a filmmel másfél napot töltöttek, még közös ágy sem jutott nekik a szállodában. Napokkal ezelőtt, az Európai Filmdíj gáláján ismét kötött program várta őket. Maradt a pozsonyi helyszín. Alexandra két napot töltött a városban, Ervin érte jött, és magával vitte. Abból a pár órából, amit egymással tölthettek, nem volt szívem elvenni tőlük egyetlen percet sem. Nem maradt más lehetőség: külön-külön, két városban beszélgetni velük. Alexandrával itthon, hiszen nagycétényi, Ervinnel Budapesten, kevés szabad estéinek egyikén. A közös fotózás megszervezése sem volt egyszerű. De itt az eredménye, amely magáért beszél.

 

((köztes:)))

Alexandrával Pozsonyban,

kőhajításnyira a Dunától

 

Február óta alaposan felpörgött az élete. Az Enyedi Ildikóval forgatott Testről és lélekről nagy utakra vitte. Még Indiába is eljutott.

És már egyedül utazom! Felbátorodtam. Annyi helyre kaptunk ugyanis meghívást a filmmel, hogy háromfelé osztódott a csapat. Más irányba utazik a producer, máshová a rendező, és más meghívásoknak teszek eleget én is. Eleinte féltem egy kicsit. Helyt akartam állni, mint mindenben. Mostanra megszoktam, hogy egyedül vágok neki a világnak, és már élvezni is tudom, sőt ki is pihenem magam egy kicsit külföldön. A Berlinale után volt egy bemutatóm a Katona József Színházban, aztán jött a nyár, majd felújítottunk két előadást, és lett két új is, közben jöttem-mentem, ki-be pakolgattam a bőröndöt. Nekem ehhez hozzá kellett szoknom. Sok mindent megtudtam magamról ebben az évben. Komáromban, a gimnáziumban németet tanultam. Azóta rájöttem, hogy nekem az angol fontosabb. Korábban azt is lazábban vettem, most fel kellett hoznom magam egy bizonyos szintre. Februárban úgy mentem Berlinbe, hogy előtte angolórákra jártam. Nem is álltam meg a tanulásban, mostanra már el tudom engedni magam, bármiről kérdeznek is a világban. Mint mindenben, ebben is maximalista vagyok. Ervin mindig bátrabb volt, mint én. Nem zavarja őt, ha nyelvtani hibát ejt, ő akkor is mondja és mondja. Én sokáig saját magam számára jelentettem akadályt. Ha nem tudtam tökéletesen megformálni a mondatot, inkább hallgattam. Féltem, nehogy tévesszek. Hibátlanul akartam beszélni. Münchenben és Zürichben már úgy éreztem, egészen jól boldogulok az angollal. A film prágai bemutatója után biztonságban éreztem magam, hiszen ott szlovákul beszélhettem.

 

Enyedi Ildikóval nincsenek is közös útjaik?

A Berlinalét követően fél évig nem is találkoztunk. Zürichben láttuk egymást először. De oda is egy nappal később érkezett, Franciaországból. Mondta is a fotósoknak: úgy fényképezzenek, hogy február óta most vagyunk először együtt a film kapcsán.

 

Öt éve végezte el a színművészeti egyetemet, azóta forgatott tévésorozatban és játékfilmben is. De ez az első filmfőszerepe. Mária, a vágóhídi minőségellenőr, aki álmaiban szarvassá változva keresi a párját. Nem egy szokványos szerelmi történet, talán ezért is hat olyan erősen a közönségre. Azzal együtt, hogy maga a figura is meglehetősen különös, hiszen jegeces magányából olvad fel. Foglalkoztatja, mi jöhet ezek után, egy ilyen világraszóló sikert követően?

Nehéz helyzetben vagyok. Ezt nekem sem könnyű feldolgozni. Kettős érzést váltok ki a rendezőkben. Van, aki úgy gondolja, hogy én most Enyedi Ildikó színésznője vagyok, s neki más arc kell. Másoktól azt hallom: „Egy ilyen film után mit adjak neked?” Szerepet – mondom én. Nem is értem, hogyan kérdezhetnek ilyet. Harmincegy éves vagyok, még nem játszottam el mindent. Mondták azt is, hogy ekkora siker után nyugodtan feltehetem a lábam. Nem, nem fogok a babérjaimon ülni. Dolgozni szeretnék. Jó filmekben izgalmas figurákat játszani. Egynapos szerepre hívtak nemrég. Közölték velem, hogy minden nagy színész egy napot forgat a filmben a főszereplőn kívül, és mindenki elvállalta, akit felkértek. Persze, szívesen, mondtam. Soha többé nem jelentkeztek. Pozsonyból is felkerestek már, egy szlovák sorozatba hívtak, azt viszont én nem tudtam vállalni, akkor indultunk Ervinnel nyaralni. Később megtudtam, jó, hogy így alakultak a dolgok, mert nem lett sikeres a sorozat, és abban is csak két napom lett volna. Bodzsár Márk készülő filmjében, a Drakulics elvtársban viszont remek lehetőséget kaptam. Nem nagy feladat, ám annál izgalmasabb. Egy extra megjelenésű prosti, aki valójában Kádár kémje. Közben várom, ki lesz a következő filmrendező, akinek az eszébe fogok jutni.

 

A karácsonyi ünnepeket mennyire várja? Színházi elfoglaltságát tekintve van lehetősége kikapcsolni pár napra? A készülődés izgalma mennyire keríti hatalmába?

Készülnék én, ha nem lennék még előtte is befogva. Most például Pintér Bélával próbáltam a Katonában, közben újra utazhattam Berlinbe, az Európai Filmdíj átadására. Boldog is vagyok nagyon, mert a legjobb női alakítás kategóriájában a Testről és lélekről általam kapott most újabb elismerést, hiszen én kaptam a díjat, megelőzve ezzel olyan híres, általam is nagyra becsült francia színésznőket, mint Isabelle Huppert és Juliette Binoche. De a szentestét mindig családi körben, a nagymamámmal, a szüleimmel és a testvéreimmel töltöm Nagycétényben. Az ünnepi vacsora kihagyhatatlan nálunk. A szenteste hangulatát mindig az édesapám teremti meg. Szétosztja a mézes ostyát, a hozzá tartozó, okosságot, erőt és egészséget jelképező diót, fekete borsot és fokhagymaszeletkéket, majd annyifelé vágja az almát, ahányan vagyunk, s miután mindezt megettük, jöhet a hal és a majonézes krumplisaláta, utána a bejgli és még vagy hatféle aprósütemény.

 

Nagy ajándékozás zajlik a családban?

Ervinnel tavaly megbeszéltük, hogy ne vásároljuk magunkat agyon, csak egyvalamit vegyünk. Még az árában is megegyeztünk, hogy egyikünk se lépje túl a megbeszélt összeget. Később viccelődtünk, hogy jobb lenne valami saját készítmény. A vége az lett, hogy én egy szép farmert vettem neki, ő pedig… nem értettem, miért akar egy kicsit egyedül maradni, miért kell nekem elmennem otthonról. Kiderült, hogy bringát kaptam, és azt akarta szépen becsomagolni. Dolgozott is vele rendesen. A tavalyi volt az első közös karácsonyunk, de haza is eljutottunk, a családunkhoz. Nálunk minden évben elképesztő nagyságú karácsonyfa van. Anyukám és a húgom a házat is kidíszítik, de úgy, hogy minden világít. Lámpák villognak, még télapó és rénszarvas is van.

 

Lélekben mikor kezd ráhangolódni a karácsonyi ünnepekre? Csak amikor…

… én már novemberben izgatottan várom a színház decemberi műsortervét, hogy játszom-e karácsony táján, vagy sem. A szervezés ugyanis nagyon nehéz. Pesten is lenni, meg otthon is nem könnyű, hiszen csak pár nap szabadot kapunk. Agyhullámokat közvetítek a színház művészeti titkársága felé, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. Hogy élvezni tudjam az ünnepeket Ervinnel is, meg a családom körében is. Eddig szerencsém volt. Minden évben sikerült hazamennem. Apukám is, anyukám is kiborulna, ha nem mennék.

 

Tavaly hogyan ünnepeltek Ervinnel?

Az ünnepeket megelőző utolsó napon kettőig próbáltunk, este elmentünk egy étterembe vacsorázni. A szilvesztert mindig nálam, Pesten töltik a testvéreim, olyankor egy dézsa káposztalevest főzök anyukám és nagymamám receptje szerint. Újév napján pedig lencseleves van, azt is nagyon szereti mindenki. Ervin nagy konyhamester, mindennap kikreatívkodik valamit. Nincs is nagyon lehetőségem főzni. Sütésben nem vagyok jó. Az valahogy nem érdekel.

 

Van valamilyen ceremóniája annak, ahogy otthon elkezdődik a család karácsonya?

Van. Apukám elkezd kiabálni, hogy: »Tálaljatok már, meghalok éhen! Mások rég megvacsoráztak, mi még el sem kezdtük.« Mire anyukám: »Sanyi, eddig a konyhában voltam, még jó, hogy nem vagyok kész!« Közben megy valamelyik cseh mesefilm vagy vígjáték a háttérben. Apu, az öcsém és én már ott ülünk az asztalnál, várjuk, hogy a húgom és az anyukám is jöjjenek, s amikor már az összes finomság a komódon van, a karácsonyi asztalt ugyanis nem illő elhagyni, és együtt vagyunk végre, apu négy dióval a kezében keresztet vet. Aztán mindig úgy dobja el őket, hogy mi négyen hajlongunk előtte, nehogy eltaláljon bennünket. Majd elkezdi az imádságot, és mi vele együtt mondjuk. Az ostyát is mindenkinek apu adja a kezébe. Amióta az eszemet tudom, nálunk ez így van, s nem is akarunk változtatni rajta. Fájna, ha ez eltűnne az életünkből. Én biztosan tovább fogom vinni. Minden változik körülöttem, én is változom, de a karácsonyi szertartáshoz nálunk mindenki ragaszkodik. Ez az egyetlen konstans az életünkben.

 

Ervinnel Budapesten,

egy Duna-parti kávézóban

 

Alexandrának elképesztően dús, élményekben és elismerésekben gazdag éve volt. A Kincsemmel azonban, hogy stílusosan fogalmazzak, ön is nagyokat vágtázott.

Igen, ez az év nekem is sok mindent hozott. Filmet, tévésorozatot, főzőshow-t. Szandrával meghoztuk egymás szerencsecsillagát.  A Kincsemet, Herendi Gábor rendezését 450 ezren látták. Ez magyar csúcs. Ennek a folytatása lett a Testről és lélekről, amelyben nekem kisebb szerepem van, így a film nemzetközi diadalútjában sem akkora a részem, de boldoggá tesz Szandra országhatárokon átívelő sikere. Ha még egy ilyen év lesz az életemben, én már boldogan megyek nyugdíjba. Megnyugtató érzés, hogy a következő évekre is tele vagyok munkával. Most például egy harmincnapos filmszerepet fogok játszani. A Kincsemről még annyit: a nézők számára ezzel lettem nagy filmszínész. A bemutató után két órán keresztül álltak a sorban autogramra várva. Ilyet a legnagyobb magyar színészek közül is csak kevesen élhettek meg. Most éreztem először azt, hogy ez az egész nem arról szól, hogy Nagy Ervin egy jóképű fiú, hanem itt van egy negyvenegy éves színész, akiben elsősorban a komoly tehetséget tisztelik, nem pedig a helyes fiút, aki tetszik nekik. Másik polcra tettek magukban.

 

A Konyhafőnököt is az tette izgalmassá, hogy az egyéniségét is »belefőzte« a műsorba. Nem olyan behúzott nyakkal reagált a mesterszakácsok megjegyzéseire, mint a társai, akik úgy hallgatták végig az észrevételeket, mint az utolsó ítéletet.

Igen, valahogy mindenki elvesztette a karakterét. Ez a hátránya a műsornak. Mindenkiből szolgahűségű kisfiú, kislány lesz benne. Elnyomják az egyéniségüket. Miközben az ott van a tányéron. Én nem meghasonlani akartam, hanem huncut maradni. Nem úgy mentem oda, hogy életem és vérem, Úristen, mindenki azt nézi, mit főztem, hanem ahogy egy ilyen műsorban szerepelni kell.

 

Tehát nem ott tanult meg főzni.

Előtte tesztelték, mit tud az illető. Ott sok minden kiderült.

 

S ezek után lett főnök az otthoni konyhában?

Szandra abban nagyon jó, amit otthonról hozott. Nem borult meg köztünk annyira az egyensúly, hogy már mindent én csinálok. Szeretem, amit tőle kapok. Tisztelem a főztjét. Valószínű, én sokkal bátrabb vagyok a konyhában, mert bárminek képes vagyok nekiugrani. Úgy, hogy azt még az életben nem láttam. Nem félek az alapanyagoktól. Túlzás nélkül állíthatom: vakmerően főzök. Egyméteres szarvasgerincet kaptunk konyhakészen Szandra édesapjától. De egyben, egészben! Annak én állok majd neki. Pácoltam borókabogyóval. Meghívjuk a barátainkat valamelyik estére, és majd egyben tálalom az egészet. Így van a hűtőben, feltekerve.

 

A Válótársakat befejezte?

Annak vége. Nincs következő évad. De jön A tanár. Az is nagyon izgalmas lesz. Egy kültelki szakgimnázium a cselekmény helyszíne, ahol én vagyok a fizika- és kémiatanár. Mellesleg: mindkét tantárgy nagyon messze áll tőlem. De úgy tanítom a gyerekeket, hogy mindig valami extra dologgal próbálom feldobni a figyelmüket. A gyorsulást például úgy magyarázom el nekik, hogy kiugrom az ablakon. Jó fej a tanár úr. Csajozik, néha együtt piál a növendékeivel. Ha látja, hogy egy srác kiborulva ül a kocsiban, odamegy hozzá, és hazaviszi, átadja az anyjának. Minden diákhoz úgy viszonyul, mintha a saját gyereke lenne. Tűzbe megy a tanítványaiért, miközben ő maga is nagyon vagány életet él. Magánnyomozóként göngyöl fel különböző ügyeket, ha kell, verekszik, nekimegy a maffiának. Megvédi a gyerekeket. Minden egyes epizód egy-egy diák története. Németországban levehetetlen a műsorról a sorozat, a nézők annyira ragaszkodnak hozzá. Bodzsár Márk készülő társadalmi szatírájában, amelyben Szandra is játszik, egy belügyes csávó szerepét kaptam. Megfigyelés alatt tartok valakit, és a csajom a csalétek.

 

A karácsonyban mit szeret?

A meghittséget. De az összes velejáróját kerülöm. Amióta lányom van, ügyelek rá, hogy neki szép legyen az ünnep. Amikor válófélben voltam, borzalmas karácsonyokat éltünk meg. Most lesz az első alkalom, hogy velem is tud lenni, és az édesanyjával is. Lola hétéves. A tökéletes illúziót szeretném elővarázsolni neki. De az is fontos számomra, hogy láthatom az én szüleimet és Szandra szüleit. Ilyenkor nagy a családi jövés-menés, ami egész évben ritkán adatik meg.

 

Mindkettőjüknek ugyanannyi szabad napja lesz?

Szandrának három, nekem kettő. Ez is olyan dolog, ami nagyon távolít a színháztól. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább úgy érzem, nem akarok egy intézmény szolgája lenni. Ha engedi a pálya, nagyon lazára szeretném fűzni a szálakat a színházzal. Csak akkor fogok színpadra lépni, ha kedvem lesz hozzá. Elegem lett abból, ami van. Rengeteg más, fontosabb dolog van az életben. Nem éri meg, hogy csak ennek alapján mérettessek meg. Pénzt nem nagyon lehet keresni vele, még az igényesebb produkciókkal sem, de ha belemegy az ember, másra nem marad ideje. Keresem az egyensúlyt a szakmám és a magánéletem között. Most viszont nagyon ideges lettem, hogy még csak három közös napunk sem lesz.

 

Kamaszkorából milyen karácsonyi képeket őriz?

Nálunk nem volt nagy karácsonyozás. Tizenhárom éves koromig egyke voltam. Akkor nem zavart, hogy nincs testvérem, később jöttem rá, hogy az öcsémmel minden egészen más. Karácsonykor jöttünk a pesti rokonainkhoz, az maradt meg bennem. Volt az egésznek olyan népvándorlás jellege. Mentünk városról városra. Apánk imádott Trabantot vezetni mínusz tíz fokban. Nem is értem, hogyan mert elindulni velünk. Mindenesetre nagyon szép kiruccanások voltak ezek. Apámmal mostohán bánt a sors. Elvált szülők gyereke, nem tudta továbbadni a karácsony szentségét. Emlékszem, volt olyan év, hogy szenteste napján még nem volt karácsonyfánk. Szerezni kellett. Mentem kézifűrésszel oda, ahol volt. A természetbe. Nem kellett az egész fa. Felmásztam rá, lefűrészeltem a tetejét, és már vittem is haza. Tele volt karcolással a karom. Később gyökereset vettünk, földlabdával, festékesvödörben. Édesapám mindig olyan satnya fával állított haza, hogy nevetőgörcsöt kaptunk az édesanyámmal. Kicsi, formátlan, csúnyácska bokrok voltak. »Majd szép lesz, ha kiültetjük« – mondta édesapám. »De most kell, hogy szép legyen, karácsonykor« – mondtuk neki, a helyzeten azonban ez már nem változtatott.

 

S amikor már pesti srác volt?

Karácsonyra mindig hazamentem. Volt, hogy teljes túlzásba estem. Túl voltam már pár filmem, elkezdtem jól keresni. Volt pénzem, és mindent megvettem. Tíz-tizenöt ajándékot mindenkinek. Irgalmatlan összegeket költöttem karácsonykor. Be akartam pótolni mindent. Arra vágytam, hogy örüljenek otthon, és csodás hangulata legyen az ünnepnek. Halászlé mindig volt nálunk. Feszültség abból adódott, hogy hol együnk, mit együnk, kit ne sértsünk meg azzal, hogy otthon már jóllaktunk.

 

Elmondta a szüleinek, hogy mit szeretne kapni, milyen ajándékot?

Soha. Mostanában mondom csak el – az öcsémnek. Nehogy valami hülyeséget vegyen. Most fenőkövet kértem tőle a japán konyhakéseimhez. Szeretném szépen karbantartani őket, ahhoz pedig speciális kő kell. Tavaly négy komolyzenei CD-t kértem tőle a Magyar Fesztiválzenekartól. Meg is kaptam.

 

Szandrával közölte, minek örülne a legjobban?

Nem adok jeleket. Ő igen, ő ad. Aztán vagy észlelem, vagy nem. Elég, ha két dolgot tudok, a többit hozzáhirtelenkedem. Csomagolni, ragasztani, ráírni nagyon szeretek. Ritkán használom a kezem, de az ajándékokkal szívesen bíbelődöm.

 

A szilveszter éjszakát megtervezik?

Soha. Mit is tervezhetnénk? Szandrának két előadása is lesz, nekem egy sem. A szilveszter egyikünknek sem fontos. Tavaly nem is voltunk jó társaságban. Újév napján aztán mindent bepótoltunk. Külön szilvesztert csináltunk magunknak. Otthon. Pezsgőt bontottunk, és jól éreztük magunkat. Ketten, egyedül.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"297649","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"469"}}]]

 

 

Önnek ajánljuk
Zuzana Čaputová

Čaputová a vezetők felelősségéről beszélt

OTP Bank

Tudjuk, melyik bankhoz kerülhetnek az OTP ügyfelei

Ki lakott itt? – Békés napok a majorban

Ki lakott itt? – Békés napok a majorban

dac

Csak döntetlenezett a DAC a tavaszi nyitányon

Örülni tud olaszul is, bánkódni csak magyarul

Örülni tud olaszul is, bánkódni csak magyarul

L. Kiss Ibolya

„Könnyű ítélni a felületesnek, de mily nehéz, ki a szívet kutatja” – L. Kiss Ibolya élete és művei

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.