Egyetlen szenvedéllyel

II. Edward fia volt kilencévesen a Budapesti Kamaraszínházban. Gyerekszínész, aki egy felnőtt tartásával, önfegyelmével, szakmai alázatával közlekedett a kulisszák mögött. Foglalkoztatták is őt rendszeresen. Balogh Zsolt filmjében, a Szelídekben is játszott.
sysadmin

2006. december 15. 02:00

II. Edward fia volt kilencévesen a Budapesti Kamaraszínházban. Gyerekszínész, aki egy felnőtt tartásával, önfegyelmével, szakmai alázatával közlekedett a kulisszák mögött. Foglalkoztatták is őt rendszeresen. Balogh Zsolt filmjében, a Szelídekben is játszott. Gimnazistaként a Kisváros című televíziós sorozatban. A színművészeti egyetemet Kaposváron végezte el. Pécsett, vendégként Sebastiant alakította a Vízkeresztben. Most a veszprémi színházhoz köti szerződés, ahol Rimbaud szerepe vár rá a Teljes napfogyatkozásban. Karácsonytól ismét a képernyőn láthatjuk: Szabó Magda Régimódi történetében, amelyből Bereményi Géza rendezett hatrészes tévéfilmet, Jablonczay Kálmánkát, az elveszett embert alakítja.

Mennyit érzett a feladat súlyából, amikor a II. Edwardban, Ruszt József rendezésében Gálffi László mellett játszott?
Én csak annyit tudtam, hogy meg kell felelnem. Nem a súlyát vettem fel a szerepnek, egyszerűen hagytam, hogy történjenek velem a dolgok. Zárkózott gyerek voltam, személyiségfejlesztés ürügyével írattak be a szüleim Földessy Margit stúdiójába. Onnan kerültem be a II. Edwardba, s mivel megfeleltem, megtartott magának a színház, és minden évben szerepet kaptam egy-két darabban.

Emlékszem a nyitrai vendégszereplésükre. Az ottani színházi fesztiválon is a II. Edwardot játszották. Nem lehetett nem észrevenni, hogy már gyerekként is menynyire komolyan gondolta, milyen felelősségteljes odaadással viszonyult az előadáshoz. Még gyerek volt, de már egy felnőtt színész szakmai alázatával készült a jeleneteire.
Vittek az események. Voltaképpen nem is volt más választásom. Kilencéves koromtól, amikor bekerültem a társulatba, egészen gimnazista koromig, amikor kezdett kialakulni az egyéniségem, próbáltam célokat kitűzni, döntéseket hozni, olyan emberek között lehettem, akik jó irányba terelték az életemet.

A színpadi véres események, a királydráma kegyetlenségei mennyire kavarták fel, zavarták meg lelkileg? Hogy tudta feldolgozni magában például azt a jelenetet, amikor Nemcsák Károly »levágott fejét« fogta a kezében?
Édesanyámnak köszönhetően valóban fegyelmezett gyerek voltam. Nem neveltek porosz módszerekkel, de a pontosságot időben megtanultam. Ahhoz, hogy ezt a követelményi rendszert, amelyet a színház megkíván, végezni tudjam mint feladatot, alázat és szerénység kell. Ezekről a fogalmakról akkoriban semmit sem tudtam, csak tettem a dolgomat. A »levágott fej« nyomot hagyott bennem. Mint »élmény« elraktározódott bennem. Több mint százszor játszottuk a II. Edwardot. Még Spanyolországba, Sitgesbe is eljutottunk vele. Aztán jött Az állhatatos herceg, a Bánk bán, később az Othello, majd Zalaegerszegen, ugyancsak Ruszt József rendezésében a Philoktétész. Akkor már tizenhat-tizenhét éves voltam. Óriási feladattal kellett megbirkóznom. Egy ókori görög tragédia szövegét kellett értenem és pontosan elmondanom. Ruszt József színháza sajátos iskolát jelentett számomra. Tőle tanultam meg, mit jelent tudatosan játszani, bejárni egy utat, pontosan felépíteni egy szerepet.

»Könnyen lehetett tanítani őt. Bármit mondtunk neki, mindent megcsinált. Volt egy játéka a II. Edwardban – ül a trónon, és ellenritmusban lóbálja a lábát. A sok szöveg mellett ezt is elsajátította. Nagy felelősség volt rajta, hiszen az utolsó szavakat, a darab mondanivalóját neki kellett megfogalmaznia a darab végén. Az én holttestem, a halott apja felett. Ügyes volt. Remekül játszott. A Bánk bánban is a kisfiam volt. A darab végén mindig magamhoz öleltem, amikor Melinda meghalt. Ahogy a mellkasomhoz szorítottam, mindig meghallgatta, hogy ver a szívem. Gyorsan és hangosan, vagy lassan és halkabban. Az előadás után ebből is tudtam, hogy aznap hogyan játszottam, mennyire intenzíven. A Philoktétészben volt a legnehezebb dolga. Az olyan teher volt rajta, mint ha Rómeót játszotta volna. De ennek a szerepnek is megfelelt.« Ezek Gálffi László szavai. Ilyen szakmai előélettel hogy érezte magát a kaposvári egyetemen?
Babarczy László volt az osztályfőnököm, aki nagyszerű pedagógus. Igazi mester. Lelkiismeretes tanárunk volt, rengeteget tanultunk tőle. De a többiektől is, a kaposvári színház neves rendezői, színészei tanítottak mesterségre. Az egyetem előtt egy évet a Bárka Színház stúdiójában töltöttem. Az is hasznos év volt.
Veszprém milyen választásnak bizonyul? Jó helyre szerződött?
Veszprémben most egészen új színház születik. Struktúrájában is, szellemi közegében is. Ezért választottam ezt a társulatot. Ott lendület van, az egész csapat összefogott, akar valamit. Nem is fér most semmi más a lelkembe, az életembe, csak a színház. Nincs más szenvedélyem, nem makettezek. A jellememet művelem, arra kell több időt fordítanom. Ezek rövid távú ütközetek önmagammal, de mindig vérre mennek.

Kálmánkával, az ifjabb Jablonczayval is nagy csatákat vívott?

Főleg azokban a jelenetekben, amikor Básti Julival és Cserhalmi Györggyel játszhattam. Kálmánka a szó klasszikus értelmében csirkefogó. Teherbe ejt egy köztiszteletben álló, nagyon jó családból származó református lányt, és kénytelen elvenni. Irgalmatlan hozományhoz jut általa, de a cimboráival együtt valószerűtlenül rövid idő alatt elkártyázza Bécsben. Elhagyja a feleségét. Mindenféle futó kalandokba bonyolódik, és a végén teljesen elveszett emberré válik. A lányát sem tudja már eltartani, olyan rossz anyagi helyzetbe kerül, ezért a nagyszülői házba kell adnia őt.

Básti Juli?

Féltem tőle. Izgultam nagyon. Találkozom egy legendás színésznővel, és öt perc múlva már vele kell játszanom. Nehéz volt. Előbb forgattunk két órán át, s csak utána, a szünetben nyílt alkalmunk arra, hogy cseverészhessünk, és közelebb kerülhessünk egymáshoz.
Cserhalmi György?
Tőle is féltem természetesen, de ő anynyira közvetlen, hogy azonnal kioldott bennem minden feszültséget.

Bereményi Gézának hogy jutott az eszébe?
Hónapok óta kereste Kálmánkát, amikor bevillant neki egy évekkel ezelőtti kép Zalaegerszegről, a Philoktétészből. Behívott, hogy szeretne látni. A próbafelvétel után elmentem sétálni. Fél óra múlva telefonon értesítettek, hogy visszanézték a felvételeket, és enyém a szerep. Ez később nagy szerencse volt: majdnem végig időrendi sorrendben vettük fel a jeleneteket. Így jött ki. Ez rengeteget segített. A legnehezebb talán az a jelenet volt számomra, amikor ott állt előttem a lányom – akit Tompos Kátya játszik –, és elkezd beszélni hozzám. Aztán jött egy néma snitt, amely az enyém. Mit mondjak? Volt mit tennem.

Tompos Kátya nemrég végzett a budapesti színművészetin.
Abban a jelenetben, amelyben vele játszottam, Jablonczay Kálmán már negyvenéves. Visszatér a szülői házba, és szembekerül a nagylányával.

Huszonkét évesen plusz húsz esztendőt a sminkestől kapott. A belső hitelesség megteremtésében azonban csak magára számíthatott.
A bajusz, a frizura, a Bécsből hozott kosztüm sokat segített. A keménygallért Ralph Fiennes viselte előttem A napfény ízében. Ezek olyan »apróságok«, amelyek motiválják az embert. Forgattunk például a Nyugati pályaudvar királyi várójában, amely egyébként le van zárva. Nagyon nagy élmény volt ez is. Egyszer egyedül készültem a jelenetre a tükörteremben. Ott ültem abban a gyönyörű, boltíves, óriási belmagasságú, kis Versailles-ra emlékeztető teremben sminkben, jelmezben, és ugyanabba a tükörbe néztem, mint egykor Horthy, Hitler vagy Brezsnyev. Abban a pillanatban tényleg bárki lehettem volna. Akár a fiatal Ferenc József is. Alaposan megforgatott a gondolat. Izgatottan várom hát az idei karácsonyt. Ez a film, Jablonczay Kálmán szerepe nem kis ajándék volt számomra.

Önnek ajánljuk

Mistrík örül, hogy Menyhárt is őt támogatja

Halálos áldozata van Nyitrán az influenzának

Az Új Szó szerdai mellékletében: Hogyan válasszunk középiskolát?

Külföldön már háromszor nyert

Az elégedetlen gazdák bevonultak Pozsonyba

A kilencvenkettesek nagy dobása

Legfrissebb galériák
Olvasta már?