Egy idős hölgy az Óvárosból

Platthy Etelka 1944-ben, 18 évesen jelentkezett önkéntesnek az országos mentőegyesületbe. Ma 93 éves, még mindig csupa életerő, akarat, és ha szükség volna rá, újra szolgálatba állna. Szerencsére békeidőkben csak a véradások, adománygyűjtések szervezésében, tagsági díjak begyűjtésében volt rá szükség. Sok évtizedes munkáját a napokban díszoklevéllel köszönte meg a vele csaknem egykorú, csehszlovákiai megalakulásának 100. évfordulóját ünneplő Vöröskereszt.
Vrabec Mária

2019. november 7. 09:00

d
- Somogyi Tibor felvétele

Az idős asszony korát meghazudtoló fürgeséggel vezet fel óvárosi lakásába, ahol régi játékok, emléktárgyak és képek tömkelege fogad. Azt mondja, az unokái készülnek nála selejtezni és takarítani, neki nincs ideje az ilyesmire, mert a virágaival meg az udvarral kell törődnie. Amikor kivezet a lakásából nyíló teraszra, megértjük, miről beszél: valóságos botanikus kert fogad a pár négyzetméteren. Lent a régi ház belső udvarán is ő ültette a diófát – csak azt sajnálja, hogy ma már senki sem üldögél alatta a lakók közül. „Más az élet, mint annak idején, amikor ideköltöztünk a férjemmel, senki nem ér rá. De én azért rendben tartom az udvart, amennyire tudom, legalább addig élvezzék a szomszédok, amíg kijönnek a garázsba az autójukért” – mondja.

Benyovszky Móric leszármazottai

Lánykori nevén Csefán Etelka Diószegen született 1926-ban. Szülei földbirtokosok voltak, őt is a föld szeretetére nevelték. Szeretett volna továbbtanulni, de közbejött a háború, úgyhogy maradt a kétkezi munka. „Mindig olvastam, tanulni szerettem volna, és világot látni, de ez akkor elérhetetlennek tűnt. Nagymácsédi nagyanyám, akit a háború után kitelepítettek, hagyott ránk egy kis földet, az biztosította a megélhetésünket. Később megismertem a férjemet, Platthy Miklóst, aki Verbóról származott, és a diószegi cukorgyárban dolgozott, vele mégis elkerültem otthonról és a földekről. Miután Pozsonyban, a magnemesítő vállalatnál kapott munkát, 1949-ben ide költöztünk, ma már idestova hetven éve az Apácapálya utcában (Panenská) lakom, csak az utca túloldalára költöztünk át saját lakásba.”

Etelka néni férje, Platthy Miklós Benyovszky Móric szépunokája volt. A híres kalandor Hönsch Zsuzsannával kötött házasságából született 1779-ben Rozália nevű lányuk. Az ő lánya, Apollónia a 19. század elején Platthy Lászlóhoz ment férjhez, hét gyermekük közül Árpád Hutirai Lukácsi Gabriellával kötött házasságot. Ebből a frigyből kilenc gyermek jött a világra, közülük Kálmán volt Platthy Miklós édesapja.

Kert, virágok, könyvek

„Sógorom a pozsonyi evangélikus templom papja volt, az első években náluk laktunk a lelkészi hivatalban. A szemközti épületben volt a magnemesítő vállalat, és amikor a cég elköltözött, mi vettük meg az egyik lakást. Az ablakomból az evangélikus templomra látok, és mindig a férjemre emlékeztet, aki már harminc éve nem él. Én katolikus vagyok, Júlia lányunkat is elvittem elsőáldozásra, csak akkor mondtam meg a férjemnek, amikor már mindent elintéztem. Nem haragudott, el is jött velünk a templomba, nagyon rendes ember volt. A lányunk után hét évvel született Miklós fiunk. Sajnos, ma már csak ő él, a lányomat hat éve elvitte a rák. Történész volt, sokat foglalkozott a családfánkkal, a diplomamunkáját is ebből a témából írta. A fiam katonatiszt volt Domažlicén, ma már nyugdíjas, Nagyszombat mellett lakik. Mindketten szlovák iskolába jártak, de otthon csak magyarul beszéltünk, mindig magyarnak tartottuk magunkat. Négy unokám van, rendszeresen látogatnak, a lányom fia szinte naponta, mert itt, az utcánkban van virágboltja. Három dédunokám is van már, szép nagy a család. De az ükunokákat biztosan nem érem meg, ahhoz már nagyon öreg vagyok. Nincs is a környéken senki, akivel a régi időkről tudnék beszélgetni, ezért amikor elvégeztem a munkát a virágjaim körül, inkább olvasgatok” – mondja Etelka néni. Van is könyv a lakásában bőven, főleg régi kiadású romantikus regények, mert azt mondja, rémséget lát a tévéhíradóban eleget. Kertje is van, Lamacson, de már nem műveli, úgyis kitúrnák a terményt a vaddisznók. „Régen krumplit, zöldséget termesztettem, a sok kapálásnak köszönhetem, hogy nincs a lábaimmal baj. Most már csak azért járok oda, hogy enni vigyek a macskáknak. Nem az enyémek, de ha meglátnak, már szaladnak elém, sajnálom őket. Úgy főzök, hogy mindig jusson nekik maradék.”

Hetvenöt éve a Vöröskeresztben

Etelka néni nyugdíjazásáig a statisztikai hivatalban dolgozott, társadalmilag is mindig aktív volt. A Vöröskereszt pozsony-óvárosi szervezetének akkor is, most is szinte kizárólag magyar tagjai voltak, az egész városrészben ő gyűjtötte a tagdíjakat. „Lánykorom óta dolgoztam a Vöröskeresztben, még a legelső igazolványom is megvan – mutatja a kopott, 23 162-es nyilvántartási számú tagsági könyvecskét. Igazolvány arról, hogy Csefán Etelka diószegi lakos, aki született Diószegen, 1926. évben a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete által 1944. év február hó 15–16. napján Diószegen tartott az első segélynyújtásra, gázvédelemre (vízből mentésre tollal kihúzva – a szerk. megj.) képesítő tanfolyamot eredményesen hallgatta. Kérjük a hatóságokat, hogy őt emberbaráti működésében támogassák. Kelt Budapesten, 1944. év április havában – olvasható a megsárgult lapon.

„Mindig ott segítettem, ahol tudtam, Pozsonyban minden magyar rendezvényen ott voltam, és ha erőm engedi, ma is ott vagyok. Ötévenként eljártam a Dőry, Platthy, Szathmáry, Király és Bárczay családok világtalálkozójára is Magyarországra, de tavaly már nem voltam, nekem már hosszú az út oda-vissza. Lassan szűkül körülöttem a világ, de nem bánom, nem hiányzik a társaság. Én már beérem a virágaimmal és a könyveimmel.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 45. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Vereséggel avatták fel a Puskás Arénát a magyarok, Kalmár megsérült

Eltemették Ján Oravecet, Párkány volt polgármesterét

GALÉRIA: Így fest a vadonatúj Puskás Aréna

Megtalálták a Murány folyóban a harmadik eltűnt nő holttestét is

Még mindig küzd az életéért az érsekújvári kórházban a buszbaleset egyik fiatal sérültje

GALÉRIA: Čaputová és Pellegrini lerótta kegyeletét a buszbaleset áldozatai előtt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!