Édes évek

Édes évekKomáromban töltött két évadja után Győrben, majd Zalaegerszegen játszott Stubendek Katalin. Ma a Pécsi Nemzeti Színház tagja, és két kislány édesanyja.
sysadmin

2009. március 20. 02:00

Édes évek
Komáromban töltött két évadja után Győrben, majd Zalaegerszegen játszott Stubendek Katalin. Ma a Pécsi Nemzeti Színház tagja, és két kislány édesanyja. Biciklivel közlekedő színésznő, aki két próba között kikapcsolódásképp hazakerekezik, és nekiáll sütni.

– Legutóbb pár nappal ezelőtt, a Csárdáskirálynő Sylviájaként vendégeskedett Komáromban. Beugrás volt, amely már tavaly is megtörtént. Élvezte?
Tavaly egy hetet kaptam a feladatra, ami azt jelentette, hogy még izgulni sem maradt időm – meséli lelkesen egy pécsi kávézó teraszán. – Éjjel-nappal a szereppel voltam elfoglalva, de igen… élveztem! Mint most. Otthon mindig nagyon jó. Komáromban jártam gimnáziumba, onnan mentem Pozsonyba, a színművészeti főiskolára. Mindkét helyen csodás tanáraim voltak. Komáromban Goda Éva és Gáspár Tibor, Pozsonyban Emília Vášáryová és Martin Huba. Amíg Győrben játszottam, mindenkihez közelebb voltam. Az otthoni családomhoz és a régi tanáraimhoz is. Pécsről már nem járok Pozsonyba, és Komáromba is ritkábban jutok el. Inkább az anyukám jár hozzánk. Bemutató előtt akár két hétre is eljön. Hálás vagyok a segítségéért, mindig számíthatok rá. Komáromban már csak a húgom lakik, anyukámék kiköltöztek Dunamocsra. Karácsonykor, szilveszterkor általában játszom, csak szenteste nem; igazából már csak nyáron tölthetek el pár napot otthon.

– Hogyan jött a nagy kanyar Komáromtól Pécsig?
Molnár Ferenc Liliomját rendezte a győri Nemzeti igazgatója, Korcsmáros György a Komáromi Jókai Színházban. Ez volt a vizsgaelőadásom. Jól sikerült, szerettem, de két évig egy szót sem váltottunk Gyurival. Aztán felhívott telefonon, hogy volna-e kedvem eljátszani a My Fair Ladyt Győrben. Volt. Aztán át is szerződtem Győrbe, és ott ismerkedtem meg a férjemmel, aki karmester.

– Szép történet lehet ez is. Jön egy férfi, aki »bevezényli« magát az életébe.
Alighogy összeházasodtunk, már mentünk is Zalaegerszegre. Ott csak egy évet játszottam, a Csókos asszonyt és Katharina Blumot, a következő évben ugyanis megszületett az első kislányunk. Zalaegerszegről előbb a férjemet hívták Pécsre, de mert messze voltunk egymástól, végül ideköltöztünk, előbb albérletbe. Akkor ment itt a West Side Story, amit játszottam Győrben, és szóltam, hogy ha esetleg nem ér rá a pesti főszereplő, engem hívhatnak, én boldogan megyek segíteni. Végül nem került rá sor, de a Jézus Krisztus Szupersztárba beugrottam. Felhívtak este, másnap két előadás. Pedig Mária Magdolnát előtte még sosem játszottam. Egy évig vendégként foglalkoztatott a színház, aztán leszerződtem. Ez most a hatodik évem.

– Arthur Miller darabjában, az Istenítélet címen játszott Salemi boszorkányokban Mrs. Ann Putnam drámai szerepében nyújt erős alakítást, de látom, bohózatokban és zenés vígjátékokban is rendszeresen foglalkoztatják. Lehorgonyzott, pécsi színésznő lett?
Nagyon szeretek itt élni, itt játszani, de inkább úgy fogalmaznék: színésznő vagyok, aki most Pécsen dolgozik. Ezen a pályán mindig oda megy az ember, ahová hívják, és addig van ott, ameddig jól érzi magát. Nagyon sok összetevője van ennek. Egerben és Szolnokon is játszottam vendégként. Pécs gyorsan a szívemhez nőtt. Soknemzetiségű város. Biciklizek be a sétálóutcán a színházba, és sokszor bizony alig hallok magyar szót. Szerbek, szlovének, horvátok és olaszok mellett nyomom a pedált. Pécs diákváros. Tele van fiatallal. Engem Győrre emlékeztet, csak vadabb egy kicsit. Lüktetőbb. Nyár végén, ősz elején egymást követik a különböző fesztiválok: itt nagyon színes a kulturális élet.

– Pozsony egy picit sem hiányzik?
Én Pestre készültem, az ottani színművészetire, végül Pozsony maradt. Ma már kimondottan örülök, hogy ott végeztem. De alig vártam, hogy jöjjön az a fél év, amelyet főiskolásként Pesten tölthettem. Valahogy aztán csak a zavar volt bennem. Nem tudtam, hol vagyok otthon. Illetve… egy idő után rá kellett döbbennem. Pesten mások voltak az emberek. Pozsonyban nagyon szerettek bennünket, magyar növendékeket. Fantasztikus légkörben tanultunk. Milka és Huba eljöttek utánunk Pestre, hogy ott is megnézzék a vizsgánkat, a napidíjukat meg odaadták, hogy: »Menjetek el bulizni!« Annyira aranyosak voltak! Én a gimnáziumi évek alatt Komáromban nem voltam tagja diák-színjátszócsoportnak. Teljesen szűzen mentem a főiskolára. Mindent ott tanultam meg, ilyen csodás mesterektől, mint Milka és Huba, mert ők voltak az osztályfőnökeink. Ők tanítottak meg mindenre, tőlük kaptunk minden alapot. Hárman voltunk magyarok az osztályban, de mindenki szeretett bennünket, még a mozgástanárunk is, pedig ő nagyon kemény nő volt.

– Az Istenítélet során, gondolom, a maximalizmusáról és pontosságáról híres Mohácsi Jánossal, a darab rendezőjével is kemény heteket töltött.
Sokszor hajnalig próbáltunk, de megérte. Tordy Gézával is nagyon jó próbafolyamatban volt részem Győrben, a Bűn és bűnhődésben. Tőle is rengeteget tanultam. Persze máshogy méri az időt az ember, amíg csak önmagára kell figyelnie, és másképpen, amikor már neki is családja van. Nekem most itt a Koldusopera, az Anconai szerelmesek, a Hippolyt, a lakáj, A kölyök és A balek, amelyet mi A hülyéje címmel játszunk… van tehát feladatom bőven! Sokféle műfajban játszom, ám a legizgalmasabb mindig otthon vár. Anna és Éva. A lányaim, akik a két nagymamáról kapták a nevüket. Vicuska decemberben született, de nyáron már francia királylányt játszottam Egerben, a János vitézben. Megoldottam. A nagyobbik lányom már másodikba jár, minden reggel meg kell beszélni, ki vigyáz a gyerekekre. Az a szerencsém, hogy főzni is, sütni is nagyon szeretek. Reggelente csokis fonott kalácsot sütök, kelt tésztából. Ha fáradt vagyok, mondjuk, két próba között, a sütés mindig kikapcsol. A születésnapi tortákat is mindig én készítem. Tulajdonképpen cukrászdát is nyithatnék, mert a zserbószelettől a kuglófon át egészen a rétesekig mindent el tudok készíteni. Éjjel egyig képes vagyok linzerekkel, mézeskalácsokkal pepecselni. Nem érti senki, hogy győzöm erővel, türelemmel. Pedig nincs ennek titka semmi. Egyszerűen élvezem.

– Harmadik baba? Elképzelhető?
Nincs kizárva. Nem vett el tőlem semmit az első kettő sem. Nem érzem soha, hogy miattuk kellene lemondanom valamiről. Rendben az életem, szépen megvagyunk. Remélem, Komáromba is visszavárnak még.

Önnek ajánljuk

Miből él az elnökjelölt?

Hamšík Lavezzivel is konzultált átigazolása előtt

Tiltakoznak a kiállított melltartók és bugyik ellen

21 Savage szabadlábon

Pedagógiai napok a digitalizáció jegyében

Pellegrini: A rendőrség senki fölé nem terjeszti ki a védőszárnyait

Legfrissebb galériák
Olvasta már?