Édes anyanyelvünk

Liszka József

2019. november 18. 09:45

liszka
- Somogyi Tibor felvétele

Hallgatom az egyik, nem, a legszínvonalasabb magyar kulturális-komolyzenei rádió, a Bartók műsorvezetőjének eszmefuttatását arról, hogy a világ legszebb nyelve a magyar. Aminek elképesztően egyedi találékonysága, hajlékonysága, a szójátékokra való alkalmassága páratlan. S elmond egy viccet: a kis béka kérleli az anyját, hadd mehessen ki a rétre játszani. Rendben van, fiam, csak ne felejts el gólyaálló mellényt ölteni – mondja az anyja.

No, ezt próbálja meg valaki – így a műsorvezető – franciára vagy angolra fordítani!

Azt leszámítva, hogy ennél szellemesebb magyar szóviccek is akadnak, az effélét tényleg nem lehet egy az egyben más nyelvre áttenni. Mert a nyelvek már csak ilyenek. A viccet, miszerint Kőműves Kelemen azt az sms-t küldte fiának, hogy anyád vár, hiába próbálnánk németül elmesélni, hogy deine Mutter ist Burg, vagy szlovákul, hogy tvoja matka je zámok (vagy hrad), nyilvánvalóan semmi értelme nem lenne. Kellene hozzá a nyelvnek az a tulajdonsága, amely ebben az esetben a magyarban megvan, hogy tudniillik az adott szónak („vár”) két jelentése van (nota bene: Wittgenstein után Esterházy nyomán szabadon: a szavaknak nincs jelentésük, csak használatuk), szóval amellett, hogy két értelemben is lehet használni a magyar „vár” szavunkat, még úgy mellékesen, az egész művelet farvizén, a Kőműves Kelemen balladája alaptörténetével is tisztában kell lennie annak, aki érteni akarja ezt a szóviccet.

Ellenben az ilyen jelenség minden nyelvre érvényes. A szlovák vagy német szóvicceket (ha azok az adott nyelv egyes szavainak hasonló hangzásán alapuló, valóban szóviccek) viszont magyarra nem lehet fordítani. Vagy a szlovákot németre stb. Si už obutý? Hogyan mondanánk ezt magyarul? Nem is szóvicc, csak egyszerűen a magyarban nincs külön szó arra, hogy fellábbelizett. Felöltözködni lehet magyarul, aztán felhúzni a cipőt lehet… Szlovákok kedvenc magyarbosszantója ez a közvetlenül nem magyarítható kifejezés. Mivel hirtelenjében nem jut eszembe német vagy szlovák szóvicc (más meg azért nem, mert más nyelveket behatóbban nem ismerek), rákeresek a neten. Vtipné slovné hračky, ktoré dokazujú, aká je slovenčina krásny jazyk… Itt nem is kutakodtam tovább, hiszen már ennyi is mutatja az egygyökerűséget. Németek: Sie Küste. Er wollte Meer! Na, ezt hogy mondanánk magyarul? Ő (nő) partolt. Ő (férfi) tengert akart. Nyilvánvaló képtelenség, miközben a szóvicc (a szavak egybecsengését kihasználva azt mondja, hogy a nő csókolt, a férfi többet akart). De találtam mellényeset is: Auch im Osten, trägt man Westen. Tessék parancsolni, műsorvezető úr! Segítek: keleten is hordanak mellényt. Magyarázza el a kedves hallgatóknak, hogy milyen hajlékony a német nyelv! Merthogy közben a német mellény és a nyugat szavak hasonló csengése (Weste és West) adja a szójáték komikumát: Keleten is hordanak Nyugatot.

Amúgy meg összekarmolom magam! Hogy egy kulturális csatornán ilyesmivel mossák a hallgató agyát! Ez az önmagába forduló, köldöknéző mentalitás… Magyarglóbusz-szemlélet, az extra Hungariam non est vita… stb. Pedig dehogynem! Dehogy nincs! Én kérek elnézést minden, az édes anyanyelvét szerető magyartól. Azoktól, akik tudják, hogy nem így kell szeretni. Akiknek, ahogy nekem is, a magyar nyelv a legkézenfekvőbb kifejezési eszközük. Akik magyarul álmodnak. Esti szender előtt gyerekeiknek magyarul mesélnek. Ihletett pillanataikban, csak úgy, önmaguknak, magyar verseket mormolnak. Magyarul imádkoznak. Akik viszont azt is tudják, vagy legalábbis képesek elképzelni, hogy a többi nyelv is szép. Akinek anyanyelve, annak feltétlenül, de annak is, aki veszi a fáradságot, és elsajátít idegen nyelveket. Aki nem csak gyönyörű dallamát érzi meg, de tartalmát is érti Rainer Maria Rilke Schlaflied-jének. Aki még akkor is képes elismerni a más nyelvek szépségét, ha büszkeséggel tölti el, hogy Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye (legalábbis Szerb Antal szerint) Tóth Árpád magyar fordításában a legszebb verse a világirodalomnak.

Most olvasom, hogy a faleveleken átszűrődő napfény megnevezése a japánoknál komorebi.

Hát nem szép?

Komorebi.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 46. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Miből kampányolnak a pártok?

Internazionale–AS Roma focimeccs a tévében

Bárki segíthet Natikának

Anconai szerelmesek Komáromban

Halálos csapdát jelentenek a műanyaghulladékok a remeterákokra nézve

Zsugorodnak a madarak a klímaváltozás miatt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.