Csak az a látvány, csak azt tudnám feledni!

Szászi Zoltán

2020. február 7. 09:30

Szászi Zoltán

Ordítanak a mínuszok, ráfagy a köd a fákra. Hontalanok és hajléktalanok cudar ideje ez. Télutó hava lenne február, de hol van ez még a végétől, ha így tartja magát a csípős hideg? Hol van a változás szele? Mikor kezd el fújni? Hogy majd márciustól? Nos, hát legyen úgy! Mars isten havában remélhetőleg más, jobb szelek fújnak már majd! De addig még sok hosszú napon át kell elszenvedni azt a mérhetetlen sok vizuális szemetet, ami körbevesz, szembeötlik, arcul vág, beletolakodik, beletrollkodik, szinte beleég az ember pupillájába! De legalább a plakátragasztóknak ment a bolt mostanság, legalább nekik. Az istenadta nép meg nézte, amit látni adtak neki, láttatni akarva dolgokat, meg arcokat. Egyben reménykedem! Jönnek majd a tavaszi esők, lemossák ezt a sok szemetet előlünk, és tisztább lesz a horizont. Mert ugye mi is bántja az ember szemét? Jó, konkrétabb leszek, mi bántja az én szemem? Szerte a kis országban, végigutazva azt, az utak mentén nagy lapos arcok, nagy arcok, nagyarcúak kacsingatnak rám. Mindenhol! A színskála teljes készletét felhasználva élénk változatokból, csak úgy sikolt a piros, a narancs, a zöld- s a kék-fehér alapon telt betűkkel teli ígéretekkel teleírt felületek. Hogy itt lesz már a Kánaán, meg az ám, hazám! Bizony minden második szó az engem válasszatok felszólítás után nem is lehetne más, mint nép, nemzet, otthon, család, haza, meg rend, tisztesség, becsület, és ehhez még a majd mi megmutatjuk, meg elvesszük a bűnözőktől, visszaállamosítunk, megbüntetjük, és így tovább végtelen sorban. Ahogy halad az ember, úgy sorba suhannak az arcok, kisebbek, nagyobbak, bajszosak és csupasz képűek, urak és hölgyek (ez utóbbiak feltűnően kevesebben) kiöltözve, nyakkendőben, trikóban és lezseren, elegánsan és modernmód. Kiretusálva, megphotoshoppolva, megigazítva, ránctalanítva, hájtalanítva, szépítve és slankítva, tekintet mintha megokosítva volna, de nem kell bedőlni! Ez a csali. Miközben még azt is feltételezem, némelyikük abból a rengeteg avanzsálóból a saját megélhetésén túl valóban komolyan gondolja a népért, nemzetért való felelősségteljes munka és cselekvés feladatát. Mint képviselő. Viselni valakinek, azaz valakiknek a képét. Nagy és alázatos feladat! Nos, mondom, száguldozom oda meg vissza ebben a fagyos, ezekkel az arcokkal teleszemetelt tájban, ez hát a vizuális szmog. Erre az a válaszom saját magamnak: ne is morogj, itt vettél házat, ez itt a te hazád! Beletörődöm a látványba. Mit tehetnék mást? Lázadjak? Persze azt is tehetem, s teszem is. Lázadni kell a közöny, a tunyaság, a butaság, a beképzeltség, az önhittség ellen. Lázadni kell az önjelölt megváltók hamissága ellen. Mondani, írni, kiabálni a magam véleményét. Este hazamenni, elolvasni még az esti híreket, megnézni az utolsó közvélemény-kutatás előrejelzéseit, és ha azok alapján jónak látom, akkor magánmozgósításba kezdek. Hogy ne maradjon otthon értelmes ember, ha választhat jó és rossz között, mert aki nem megy el, az a rossznak ad egy voksot! Majd elalszom, gondom elszáll, hacsak álmomban rám nem törnek ezek a nagy arcok. Suhannak velem szembe a plakátarcú szellemek, az ígéretszlogen-gyártó hamisak, beleordítják a fejembe, hogy engem, engem, engem válassz! S a szegény vizuális szmoggal fertőzött tekintetű ember, én álmomban is harcolok a rémes arcokkal, amelyek egybeolvadnak. Mindnek van egyszerre csupasz képe és lobogó vagy kackiás arcszőrzete, mindegyik egyszerre jól öltözött és lezser, és mindegyiknek minden ígérete szinte beleég az álomba. Hogy akkor innentől most már minden, de totálisan minden, abszolúte de száz százalékig teljesen rendben lesz! A jövő kész! Kész káosz az álom szerint. Amelyben ott hánykolódom én, a vizuális szeméttel rendesen megfertőzött! Az álombeli vizuális szmog az ébredéssel eltűnik, a kinti, a valódi még nem. Annak még kell egypár hét. Fotózni kéne. Hogy mit ígérgetnek. Aztán egyszer majd netán számon kérni. Vagy szívlapáttal megkergetni az ígérgetőket? Az is opció. Jön a tavasz. Télutó után jön tavaszelő. Lemossa a sok szemetet. Hontalanok és hajléktalanok léte is megkönnyebbülhet. Hont és hajlékot találnak. Ugye? Ha minden plakáton szlogent harsogó nagy arc ígérete beteljesül, akkor igen. Ja, hogy mégse? De akkor…

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/6. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
beblavý

Parlament: a cirkusz folytatódik, csütörtökre halasztották az ülést

tárlat rimaszombat

A Fő téren az elutasított tárlat

bardos, ersek

Listavezetők vitája az ÚJ SZÓ-stúdióban I.

Mojmír Mamojka

Kočner az Alkotmánybíróságon

OTP

Döntöttek: a ČSOB veszi át az OTP Bank 62 fiókból álló szlovákiai hálózatát

fogorvos

„Közép-európai oktatóközpontot szeretnék Pozsonyban létrehozni”

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.